A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-17 / 7. szám
(Balia Kálmán: Betűvetés) A VERS MEGKÖZELÍTÉSE Balia Kálmán egyike azoknak, akik nem csapatba verődve, hanem magányos vándorként indultak el a Parnaszszusra. Nem túlságosan gyakori az ilyesmi a mi tájainkon, ahol inkább a csoportos kirajzásokat szoktuk meg, de határozottan rokonszenves dolog, már csak azért is, mert egyedül útrakelni mindig nehezebb. A teljes igazság kedvéért azonban azt is meg kell mondani, hogy Balia Kálmán pályakezdését megkönnyítette az Egyszemű éjszaka című antológia néhány szerzőjének sikeres előrenyomulása, s talán az is, hogy a formabontásért, a hagyományok látszólagos megtagadásáért nem az ő fejére szórták az átkokat. Természetesen szó sincs arról, hogy költőnk (aki most huszonöt éves és a közelmúltban tért haza Budapestről, tanári diplomával a zsebében és alapos irodalmi ismeretekkel felvértezve) egy kitaposott ösvényen indult volna el, csupán azt akartam jelezni: e tájakon már megszokottak az efféle „rakoncátlankodások", valamennyien edzettebbek lettünk. Hol vannak azok az idők, amikor egy-egy új vers is lázbahozta, parázs vitákra serkentette költőinket, íróinkat? Manapság kötetek 1 jelennek meg úgy, hogy a pályatársak beléjük se lapoznak. Ki egyszerűen elfogultságból, ki — diplomatikusan — másfajta ízlésre hivatkozva nem veszi kezébe fiatal költőink munkáit — de legyen bármi is az ok, a végeredmény ugyanaz: a hetvenes évek végére annyi el nem olvasott és meg nem értett vers halmozódott fel, hogy félő: a cseh-BALLA KÁLMÁN VERSEI: Teljesség a dolgok versre fordítása vagy teljes feladás II. Minden egyes szóval távolabb kerülsz szlovákiai magyar líra áttekinthetetlenül elburjánzik, nem marad idő és erő az alapos rostálásra. Sajátos - de nem mindig indokolt - törekvése a fiatalabb költőnemzedéknek az is, hogy lemond a vers szépségéről és egyéb olyan kellékeiről, amelyek évszázadokon keresztül, a stílusirányzatoktól függetlenül verssé tették az irodalmi szöveget. A legtöbb költemény a hagyományos értelemben már nem is nevezhető versnek, a forma teljesen kötetlenné válik, a szövegből sorok emelhetők ki anélkül, hogy ez lényegesebben megváltoztatná az alkotás mondanivalóját, ugyanakkor a vers újabb sorokkal is bővíthető nagyobb nehézségek nélkül. Ezeket a verseket az ember nem szívhatja csak úgy magába, hogy közben megbizseregjenek az izmai, gyorsabban lüktessen a szíve. Ezeket a verseket meg kell közelíteni, meg kell fejteni, mert eleve az értelemnek szánták őket. Balia Kálmán verseire szinte maradéktalanul érvényesek ezek a megállapítások. A költő szemérmesen a sorok mögé bújik, érzéseiről még csak véletlenül sem ejt el egyetlen szót sem, e helyett látomásait írja le vagy arról tudósít, amit számtalan különböző törésmutatójú üvegdarabból összeragasztott lencséjén keresztül lát, illetve hajlandó észrevenni. Ilymódon kerülnek testi közelségbe — nem is egy versében — a világűr sokféle objektumai: a bolygók az esővíz zöldes tócsáit kerülgetik az egyik keréknyomban (a mezőn), a naprendszer füves-homokos síkja fölött ácsorgó vándort az űr tócsáinak megtekintésére és az ekliptika megközelítésére buzdítja (állj meg egy percre) stb. így látja önnön testét is, már-már egy másik ember szemével (híradás a kézről), s így lesz a kötet talán legjobb versében, a koncepciókban a töltőtollból vers, a villanyégőből Petőfi költeménye. Egyéni, a máséval össze nem téveszthető ez a költői világ, épp Balia Kálmán sajátos látásmódja teszi azzá. Ugyanakkor azonban azt sem lehet elhallgatni, hogy ezek a versek a valóságnak egy meglehetősen szűk területét tükrözik csupán, s azt is csak egy röpke pillanatra, mert hiszen a 6-10 soros szövegek többre nem is vállalkozhatnak. Ezért aztán ezeket a verseket könnyen elfelejtjük, s újraolvasva is csak nehezen ismerünk rájuk. Balia Kálmán legjobb verseit A vers magánya ciklusban találja az olvasó; a költő és a vers viszonyáról, a vers születésének folyamatáról tudósítanak. Ezekben a darabokban érvényesül leginkább a fiatal költőnek a groteszk és az abszurd iránti fogékonysága, játékos iróniája. Ezek az erények a későbbiekben egyre ritkábban csillannak meg. Baliára - ezt már most elmondhatjuk - igen jellemző a filozófiai kérdések versbéli megfogalmazása, ám mind ez ideig csak helyenként sikerült homogén anyaggá összegyúrnia a költészetet a filozófiával. Verseiben állapotokat rögzít vagy illusztrál, de még eközben is a kívülálló szemével igyekszik önmagát meglesni. Balia Kálmán első kötetéről sokkal többet is el lehetne mondani, de vajmi keveset árról, milyen irányban és hogyan fejlődik tovább ez a költészet. Nem lepne meg, ha újabb verseiben a kötöttebb formákkal kísérletezne. Mindenekelőtt azonban azt várom tőle, hogy kifejező eszközeit gyarapítsa, a világról alkotott elképzeléseit sokkal teljesebbé tegye. LACZA TIHAMÉR ŰJ KÖNYVEK Száz éve született Upton Sinclair, a modern dokumentum- és irányregény egyik megalapítója. Már első művével, A dzsungellel (1906) világhírnévre tett szert, sőt a regény leleplezése nyomán még a kongreszszus is foglalkozni kényszerült a témával, a chicagói húsipari üzemek munkamódszerével. Egyetlen ember szenvedélyes fellángolása egy egész iparágban rendet teremtett... És aztán sorra adta közre a többi népszerű könyvét. Sinclair az elnyomottak, kizsákmányoltak, elsősorban a munkások harcos szószólója volt. A 100 % című könyve egyszerre kalandregény és politikai vádirat. Az amerikai rendőrség körmönfont módszereit leplezi le. A 100 % — amely nemcsak kordokumentum, hanem izgalmas olvasmány is — az Európa Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, s már kapható könyvesboltjainkban. Véra Adlová Tavaszi szimfónia című regényének lapjain egy kivételes egyéniséget elevenít meg: Clara Wieck-Schumannt, Robert Schumann szerelmét és hűséges élettársát. A jeles cseh írónő a regényes életrajz eredeti formáját választotta. Érdekes módon szövi át a múltat a jelennel, ezzel összekötő ívet von a tegnap és a ma közé, felráz, elgondolkoztat. A XIX. század művészeinek helyzetét Clara Schumann szavaival jellemzi: „Mivel több a művész a koldusnál? És mégis: micsoda ajándék a művészet!” A Tavaszi szimfónia első magyar nyelvű kiadása a közelmúltban jelent meg a Madách Kiadó gondozásában, Havas Márta fordításában. Hogyan fogta el Jávorka Ocskayt? Dienes András, a neves Petőfikutató Farkasles című kisregénye a kuruckor emberpróbáló harcait idézi, de nem a már sokszor megírt kuruc-labanc összecsapásokat, hanem azt a még nehezebb és keményebb harcot, amelyet Rákóczi hadseregének néphez hű vitézei vívtak a közéjük furakodott, árulásra mindig kész nagyúri tisztek ellen. Jávorka Ádám főhadnagy, a történet hőse leszámolásra készül Ocskay László brigadérossal, a merész, de velejéig romlott, garázda „farkassal”, aki egész huszárt egimentjét ármányosan az ellenség kezére játszotta. Dienes András a vitézség és a becsület legendás hősének vonzó képét rajzolja meg a regényben. Mária Ďuríčková nevét elsősorban meséskönyvei alapján ismeri a magyar olvasóközönség. Spuri, a kerékpáros című regényében a mai ifjúságról, a fiatalok gondjairól és örömeiről, vágyairól és törekvéseiről beszélteti hősét, egy tizenhét esztendős diákot. Az ő szemével láttatja a városi életet, a családi környezetet, az iskola és a sportegylet mindennapi eseményeit. A Spuri, a kerékpáros című regényt — amely Vércse Miklós fordításában jelent meg a Madách Kiadó gondozásában — mindenekelőtt a mai fiataloknak ajánljuk. Ugyancsak nekik — főleg a tanulóifjúságnak — szól Varga Katalin A zöld torony című regénye. „Főhőse” három hetedikes úttörő, Zsuzsa, Zoltán és Péter, akik már kiskoruk óta elválaszthatatlan jóbarátok. Van egy közös titkuk: a félig mesés, félig valóságos romvár, a zöld torony, ahol a Világ Titka rejtezik; itt fognak ők is berendezkedni, és romantikus kalandok várnak rájuk. A költői képzeletű Zoltán építi legbuzgóbban a közös ábrándvilágot, mígnem az osztályukban feltűnik az igézőén szép szőke Szilvia, és „felrobbantja” a baráti hármast. A zöld torony egyre inkább elveszíti varázsát, és végül a visszavonhatatlanul eltűnt gyermekkor jelképévé válik. KONCEPCIÓK 0. fénylő kupakját előbb lecsavarva megtöltöd a verset sötétkék szavakkal utána itatóspapírba törölve gondosan újra visszazárod 1. a strófa túlsó oldalán csavarok fogaskerekek egyeztetik a jelentést feltámadásig csendben ketyegnek a szavak 2. kiálló címről félsorokról felhőkre csillagokra lépve már látszik az őrzött udvar korhadó palánkja az utcán kötőszavak járművek mondatok 3. zsebedből előkaparod kulcsszavaid betörsz lakásodba a mennyezeten koszos lámpaernyó alatt kigyullad a XIX század költői az íróasztalon meg a százwattos apostol 4. nyugodt a tenger az ékezetek elsimulnak kiegyenlítődnek a sorok barátságos szavak fodrozódnak ha kitekintesz a láthatáron fehér part az űr 5. írásjelek puha füstje száll a szerelvény fölött szünetek kattognak a sorok páros sínéin megállók évezredek fényei a fülkeablakon — a talpfák alatt észrevétlen hajlik a felszín s összegömbölyödve elmarad a föld HÁROM KÉRDŐJEL Már szinte mindent vers előtti motívumokat halmozok szavakká a vers ajtajától melyen kilépnél hogy helyette megvalósulj Merrefele jöttél Az írás mint látod néha a vers hiánya Mi a vers Tehát 14
