A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-17 / 7. szám
Játszhattak a BEK-ben. Már ez is siker. Eljutottak a középdöntőig. Veretlenül lettek elsők a selejtezőcsoportban. Bombasiker. Nem jutottak túl a középdöntőn, mégis azt írjuk: a siker kapujában. Sikeres volt a kassai (Košice) Červená Hviezda sportegyesület vízilabdázóinak szereplése az 1978-as évben. A tavalyi hazai ranglisták összeállításakor mégsem emlegették túlságosan sokat őket. Hogy miért nem? Azért, mert nálunk nem nagyon népszerű sportág a vízilabda. Pedig már régen játsszák nálunk is és nemcsak a kassai csapat szereplését kísérte kisebb-nagyobb siker. — Hiányzik a szurkolótábor — panaszkodnak a vízilabdázók. Üres nézőtér előtt játsszák a bajnoki mérkőzéseket. Nemzetközi találkozókon sincs nagy tolongás a pénztár előtt. Vajon miért nincs? A kassai csapat tavaly tizenhatodszor lett országos bajnok. Játékosainak zöme állandó tagja a válogatottnak. A hazai sikerhez nemzetközi is párosult: a csapat bejutott a BEK középdöntőjébe. Hogy mi a BEK? Ugyanaz, mint a labdarúgásban: Bajnokcsapatok Európa-kupája. A selejtezőkön veretlenül jutott túl a csapat. Pedig egy csoportban játszott a budapesti OSC-vel, a magyar bajnokcsapattal. Soraiban olyan játékosok, mint Szívós, Sudár, Pásztrai, Gál, Kuncz, Hámori. S ez a csapat a BEK-selejtezőben kikapott a kassaiaktól. Nagy diadal az ilyesmi? Az. Hogy miért? Azért, mert ilyesmi sem fordult még elő a vízilabda történetében. Magyar bajnok komoly A SIKER KAPUJÁBAN A tizenhatszoros bajnok kassai (Košice) vízilabda-csapat (J. Mészáros felvétele) tétért folyó küzdelemben még soha nem kapott ki csehszlovák csapattól. Volt olyan időszak is, amikor a legjobb itteni csapatok kétszámjegyű vereséget szenvedtek a vízilabdázás akkori első számú mestereitől. Igaz, a Komjádi-gárda annak idején a világ legjobb csapatait végig verte. Olimpiai érmek fémjelzik a magyar vízilabdasport színvonalát. Gyakran ruccantak át hozzánk, de Kassára, Brňóba és Prágába is, egy kis „edzőmérkőzésre“. Játszadoztak a labdával, sétairamban győztek. Pedig akkoriban már a PTE csapatának is volt néhány jó játékosa, a legendás hírű Acél (Stahl) Lajos edző megtanította fiait a „vízipólóra“. Hiába védett jól a PTE kapusa, hiába igyekeztek a szélesvállú Schmuckfivérek és társaik, a magyar csapatok játszi könnyedséggel érték el góljaikat. Azonos volt a helyzet a brnói és a prágai medencében is, a magyar vízilabdázók ellen nem találták meg az ellenszert, nem is születhetett siker. Csak most a kassai vízilabdázók révén! A BEK selejtezőben a Červená Hviezda óriási küzdelemben 6:5 arányban legyőzte az OSC csapatát. Jó kis meccs volt. A kassai fiúk már a negyedik percben két góllal vezettek. Szívósék rákapcsoltak és egyenlítettek. „No most jön a gőzhenger“ — mondta szomszédom a lelátón. A gőzhenger elmaradt. Ismét a Červená Hviezda ért el újabb gólt. 3:2. A magyar csapat ismét egyenlített, majd 4:3-ra és 5:4-re vezetett. Bottlik edző fiai nem adták fel a küzdelmet, pedig már-már úgy látszott, hogy az OSC győzelmét nem lehet feltartóztatni. A hajrában a kassai fiúk kerekedtek felül, az utolsó percben Tomik egyenlített, majd Csiliak bevágta a győzelmet jelentő gólt. A kassai fiúk sikerét az sem kisebbíti, hogy az OSC veresége ellenére is bejutott a középdöntőbe. Bizakodással indultak útnak a kassai csapat játékosai Barcelonába, ahol a spanyol CM Montjuich, az olasz Pro Recco és a görög Ethnikosz volt az ellenfelük. A középdöntő másik ágán az OSC simán vette az akadályokat, sőt a döntőben is nagyszerűen szerepelve megnyerte a BEK-et. Pedig a Červená Hviezdától elszenvedett veresége alapján nem vették biztosra a magyar bajnokcsapat sikersorozatát. A középdöntő előtt a következőket írták a magyar lapok: „... a másfél évtizedes múltra visszatekintő vízilabda BEK sorozatnak van egy sajnálatos sajátossága: a házigazdák a lehető legritkább esetben búcsúznak a győzelemtől. A recept tehát adott: nyerni kell, lehetőleg valamennyi ellenféllel szemben . .. Nem lesz könnyű.“ Ezeket a sorokat az OSC csapatával kapcsolatban írták, de a kassai csapatra is teljes mértékben érvényesek voltak. A középdöntőben ugyanis egészen különös helyzet alakult ki. Jól rajtolt a csapat, az esélyes Pro Reccót legyőzte, majd döntetlenül mérkőzött a hazai medence előnyét élvező spanyol bajnokcsapattal. Akkor már a Červená Hviezda minden játékosa azt hitte, hogy bejutnak a döntőbe. Az Ethnikosz ellen azonban vereséget szenvedtek, s az adott helyzetet kihasználva a Pro Recco és a Montjuich megegyezett a döntetlenben és ez a húzás az ő továbbjutásukat eredményezte. Vízilabdában sem ismeretlen fogalom a „bunda“, a kassai fiúk csomagolhattak, részükre véget ért a BEK- küzdelem. — Balszerencsés körülmények ütöttek el bennünket a továbbjutástól, de azért a fiúk önbizalma megnövekedett. Csak most tudatosították, hogy a bajnokcsapatok ellen is sikeresen felvehetik a küzdelmet. Majd talán az idén — mondta Bottlik László edző. — os — HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY Helyi szervezeteinkben az amatőr színjátszás a CSEMADOK megalakulásával egyidős. Szereplők százai és ezrei vállalták a legnemesebb feladatot, a szocialista tartalmú színdarabok játszását, népszerűsítését, a falvak és kisvárosok embereinek nevelését, tudatuk formálását. Ma már senki sem vitatja, hogy a színjátszó csoportok szerepe fontos volt a népművelési tevékenység egészében. A fáradságos, sokszor éjszakába nyúló próbák nem voltak hiábavalók: szereplők és csoportvezetők rendkívül hasznos munkát végeztek. Harminc éve szórakoztatnak, örömet szereznek másoknak és maguknak. Nincs olyan falu, illetve kisváros, ahol ne mutatnának be rendszeresen, kisebb-nagyobb megszakítással színdarabokat. Nem lesz ez másképp a jövőben, a következő évtizedekben sem. KÉRDÉSEK: 1. Hány színjátszó együttes működik a CSEMADOK keretében — (40, 60, 80). A megjelölt szám lehet öttel több vagy kevesebb. 2. Nevezzen meg legalább három élenjáró színjátszó együttest. 3® CSEMADOK 7. VERSENYSZELVÉNY 15
