A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 2. szám
A szocialista országok első közös nemzetközi szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segitség Tanácsa 1979 januárjában ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Harminc évvel ezelőtt, 1949. január 5-ke és 8-ka között került sor Moszkvában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió gazdasági vezetőinek nemzetközi értekezletére, amelyen a résztvevők szükségesnek látták, hogy megalakítsák a szocialista országok közös gazdasági szervezetét. A KGST létrejötte óta teljesen új típusú, nyílt nemzetközi szocialista szervezet, amelybe más olyan országok is beléphetnek, amelyek részt kívánnak venni az alapító országok széles körű gazdasági együttműködésében. A KGST-be 1949- ben felvették Albániát (1961-töl nem vesz részt a KGST munkájában), 1950 októberében a Német Demokratikus Köztársaságot, 1962 júliusában Mongóliát és 1972 júliusában a Kubai Köztársaságot. A KGST tevékenységébe aktivan bekapcsolódik Jugoszlávia - 1964 óta. A KGST-tagországok 1973- ban fogadták el a Finnországgal kötött gazdasági és együttműködési szerződést. A KGST-együttműködés ma összesen kilenc országra és sok területen Jugoszláviára, Finnországra és több megfigyelői minőségben együttműködő országra terjed ki (ezek közé tartozik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság, az Angolai Népi Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, Mexikó és Irak). A három évtizedes mérlegelésnél fontos figyelembe venni, hogy az egész vizsgált időszak háború által nem zavart és egészében a hidegháborútól az enyhülés felé tartó békés korszakra esett. Természeti katasztrófák (árviz, földrengés) ismételten sújtottak KGST- országokat, de az érintett országok gazdasági potencionálját ezek a csapások viszonylag rövid átmeneti időre vetették vissza. Ugyanez mondható el bizonyos politikai zavarokról, mint például az 1956-os magyarországi és lengyelországi és az 1968-as csehszlovákiai eseményekről. Akár az egyes KGST- országokat, akár a KGST egészét nézzük, gazdasági fejlődésük sohasem volt teljesen egyenletes, ellentmondásoktól, problémáktól, nehézségektől mentes. Ezeket azonban mindig megoldották, és a fejlődés útja az elmúlt harminc év alatt mindig felfelé vezetett, a nép jólétének, anyagi és kulturális színvonalának emelkedésével járt együtt. A KGST-ORSZÁGOK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK FEJLŐDÉSI SZAKASZAI Szembeötlő, hogy a KGST-országok együttműködése állandóan sokoldalúbbá, sokrétűbbé válik és a gazdaság egyre több területére terjedt ki. Ugyancsak fokozatosan sokasodnak az együttműködési formák. A teljesség igénye nélkül vessünk legalább futó pillantást a legfontosabb folyamatok, fejlődési szakaszok legjelentősebb mozzanataira és eredményeire. 1. A KGST életének első szakaszát (1949-1955) a külkereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése határozza meg. Amikor a népi demokráciákban a társadalmi fejlődés a proletár diktatúra javára eldőlt, az USA sugallatára gazdasági blokádot vontak a szocialista országok köré, ami felgyorsította a KGST kereskedelmének kibontakozását. Azzal, hogy a KGST-országok a külkereskedelemben egymás partnereivé váltak - azután, hogy előzőleg alig volt egymással kapcsolatuk -, fokozatosan a tagországok termelése is kezdett igazodni egymás szükségleteihez. Bár kezdeti, egyeduralkodó szerepét régen elvesztette, a külkereskedelem mindmáig az együttműködés egyik legfontosabb területe. 2. A fejlődés második lépcsőjéi (1955-1957). a termelési együttműködés fémjelzi. Az iparosítás eredményeként új termelőalapok keletkeztek, ám fejlesztési ellentmondások, párhuzamosságok is kialakultak. Már ebben az időszakban felmerült a népgazdasági tervek egyeztetésének szükségessége, a közvetlenebb együttműködés megteremtésének érdekében. 1956-ban megalakultak a KGST ágazati állandó bizottságai, amelyeknek feladata az egyes szakmai területek sajátosságaira épülő gazdasági együttműködési formák (kooperáció, termelési szakositás stb.) és fejlesztési politika kidolgozása volt. A termelési szakosítás és kooperáció viszonylag egyszerűbb gépipari szakosodással kezdődött, hogy fokozatosan olyan lejlett formákig jusson el, mint például az Egységes Számítógéprendszer, vagy a petrolkémiában a modern nagyüzemi mértékű szakosodás, miközben e téren még hatalmas, kimeríthetetlen tartalékok vannak. Nagyon hamar jelentős szerephez jutott a KGST-országok közötti tudoösszehangolásának jegyében telt el. Fokozott hangsúlyt kaptak az ár- és pénzviszonyok. A pénzügyi együttműködés nevezetes állomásai voltak: a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank megalápitása 1963-ban, amely transzferábilis rubellel elszámolások központja lett. Kidolgozták a szocialista országok közötti külkereskedelemben érvényesülő árelveket. 1970-ben létrehozták a Nemzetközi Beruházási Bankot. A KGST fejlődésének harmadik szakaszára esik az 1962-es esztendőben elfogadott fontos dokumentumok „a szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelveinek" és a „KGST alapokmányának" az életbe lépése. Az alapelvek a kommunista és munkáspártok 1960-as értekezletének értelmében a KGST szervezeti megszilárdítását, a gépipar és vegyipar további fejlesztését, a tagállamok gazdaságának szakosítását szorgalmazták. 4. Új folyamat kezdődött 1969-ben: a KGST XXIII. ülésszakán a tagországok v elhatározták a szocialista gazdasági integráció hosszú távú programjának kidolgozását. A kétéves intenzív előkészítő munka, alapos elemzések és viták után 1971-ben a XXV. ülésszak Bukarestben elfogadta a szocialista gazdasági integráció komplex programját. Mindez lehetővé tette, hogy a KGST- tagállamok szorosabbra fűzzék együttműködésüket; kedvezőbbek legyenek a leltételek az országok erőforrásainak hatékonyabb kihasználásához, a gazdasági fejlesztés ütemes és ésszerű növeléséhez. A komplex program egyik fontos jellemzője, hogy alkalmazkodik korunk igényeihez. Aláhúzza a munkásosztály pártjának vezető szerepét, a tervszerű gazdaságirányítás erősítését. Megjelöli a fejlesztés fö irányait. A komplex program a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés folytatását jelenti, minőségileg új és sokkal igényesebb szinten. A komplex programnak szerves része a szocialista gazdasági integráció 1990-ig kitűzött távlati fejlesztési programja. A komplex program előirányozta a kollektív valuta (transzferábilis rubel) szerepének megerősítését, a szocialista országok pénzügyi rendszerének fejlesztését, a tervkoordináció elmélyítését. Nagy szerepet szentel a KGST-tagországok műszaki-tudományos együttműködésének, a nagy beruházásoknak, közös vállalatoknak és a kiemelt célprogramoknak. A KGST-ORSZÁGOK FEJLŐDÉSE ÉS ERŐSÖDŐ VILÁGGAZDASÁGI POZÍCIÓI A KGST fejlődésének fö tényezője az elmúlt harminc év alatt az egyes országok dolgozó népének munkája, erőfeszítése és összefogása volt. Ennek kömányos-müszaki együttműködés is. Ko^ rán megindult a kapcsolatok felvétele az egyes országok energiarendszereinek összekapcsolása terén. Ebből fejlődött ki a valamennyi KGST-országra kiterjedő Egyesített Villamosenergia-rendszer, prágai diszpécserközpontjával. Sok megállapodás született a nyersanyagellátás kölcsönös biztosítása céljából is. 3. A harmadik szakasz (1957-1968) a népgazdasági tervek sokoldalú egyeztetésének és a népgazdasági fejlesztés 12
