A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-27 / 4. szám

A kuruc szabadságmozgalom el­fojtása után a bécsi kamarilla a kurucoknak még az emlékét is ki akarta söpörni az országból. A múltat értő emberek azonban meg­őrizték a szabadságharc történetét, s a függetlenség és a társadalmi ha­ladás egységében adták tovább. Je­lentőségét már a felvilágosodás ko­rában felismerték. Azok, akik manapság a kutató­munka részeredményeit is fontosnak tekintik, tájainkon már hiába fag­gatnák a falusi embereket. Tőlük csak a hajdani harcok és események egy­­egy epizódjáról hallhatnának régóta ismert tényeket. Runya (Rumince) gömöri községben például még él Visnyay kuruc kapitány históriája, akit a falu közelében öltek meg a lesben álló labancok, miközben éj­nek idején a hadikincstár pénzét mentette embereivel. A kuruc tárogató körüli homály a „Fólia archaelogica” közleményei és Biga József, a fúvóshangszerek hír­neves mestere jóvoltából oszlott szét. 1853-ban a „Délibáb” című folyó­iratban Fáy István vetette fel első­ként a tárogató problémáját. Megír­ta, hogy a tárogatót a kuruckor leg­jellegzetesebb hangszerének kell te­kinteni, s fel kell kutatni a még meglevőket. Egy Virág Lajos nevű polgár rövidesen hírt adott a tároga­tójáról, s a hangszert a Nemzeti Mú­zeumnak ajándékozta. Közölte, hogy kezelője már meghalt, de amikor még élt — 1815 táján — egy jász­kun kapitány beiktatásakor megszó­laltatta a tárogatót. Nyitráról is kö­zölték, hogy a hangszer ott is „fel­található még”, apjától örökölte egy helybeli polgár. Erről a darabról ha­marosan kiderült, hogy csupán má­solat. Fáy István szorgalmazni kezd­te, hogy a Virág-féle tárogató zene­karok szólaltassák meg. Egy budai mester három változatban gyártotta a hangszert, de a kísérlet elhibázott­­nak bizonyult, mert a színház mu­zsikusai nem a tárogatótípust vették mintául a múzeumban, hanem az angol kürtöt, melynek alakja hason­lított a tárogatóéhoz. A „tévesen” elkészített hangszert koncerten is be­mutatták, de csalódást okozott. E restaurálási buzgalomnak a vé­gét jelentette az egy, W. J. Schunda által konstruált klarinétszerű hang­szer, mely napjainkig mint „tároga­tó” él a köztudatban, holott semmi köze sincs az eredeti kuruc tárogatók­hoz. Mégis népszerűvé vált, mert a RÉGI HANGSZEREK SORSA Párját ritkító felfedezés Gömörben Töröksípok hiteles másolatai. A jobb ^ szélső: rimaszombati típus. századforduló körül édes-bús hang­jával ki tudta fejezni a „hősi múlt”­­ról alkotott romantikus elképzelése­ket, s a korszak igényeit. (A „Krasz­­nahorka büszke vára” sem kuruc ének, hanem századunk elején szer­zett műdal). A hamis szemlélet és a Schunda-féle kreáció hosszú évti­zedeken át elfödte a valódi típus lényegét. Az igazi tárogatók — melyekből hat darabot sikerült fellelni — a múzeumok polcain kallódtak, Virág Lajos ajándéka már nem volt köz­tük, mert időközben kiviláglott, hogy az is másolat. Megállapították, hogy az első valóban eredeti és hiteles kuruc tárogatót Beliczay Miklós küldte be a múzeumnak Kiskun­­szentmiklósról. E típust azóta Be­­liczay-féle tárogatónak is nevezik, mivel a hat közül ez a példány a legsajátságosabb. A tárogató régi eredetű hangszer, már a XII. században ismerték, ősi típusa Ázsiában, az iráni fennsíkon alakult ki, ahonnan a XIII. század­ban jutott Európába. Ázsiai, afrikai, és európai elterjedése valószínűleg a mohamedánokkal függ össze, s ezért nevezik sokszor töröksípnak, illetve arabsípnak. A XVI. és XVII. században a magyar tábori és udva­ri zenében töröksíp néven használ­ták. Egykorú rajzok bizonyítják, hogy a „tárogató” és a „töröksíp” elneve­zés azonos hangszert jelöl. A magyaroknál a hangszeres zené­nek és vele a tárogatónak a XVII. század volt a virágkora. A művészi kedvtelés a háborúk elől a városok­ba és udvarházakba szorult. Feljegy­zések tanúsítják, hogy a tárogatót (töröksípot) nemcsak tábori hang­szerként, hanem az élet számos más területén (vigalmak, vendégségek, temetések, stb.) is használták. Thö­köly Imre naplója katonai temetés­sel kapcsolatosan említi. A Rákóczi-mozgalomnak szinte jel­képévé vált a tárogató. A csaták so­rán a harci zászlóénál is fontosabb volt a szerepe. A kuruc lovasok tá­rogatójának érdes, riasztó hangjától az ellenség valósággal pánikba esett. A harcosok gyakran maguk csinál­ták a táborban, de mesterekkel is készítették. A szabadságharc bukása után a bécsi udvar megtiltotta a hangszer használatát, sőt elrendelte a tárogatók elégetését, megsemmisí­tését. Ez lehet az oka annak, hogy jelenleg a Magyar Népköztársaság­ban mindössze négy eredeti tárogató (töröksíp) van, fővárosi és vidéki múzeumokban. Nem csoda hát, hogy néhány év­vel ezelőtt kulturális szenzációként hatott az a felfedezés, hogy a rima­­szombati múzeumban két eredeti tá­rogató lappang. E két hangszerről mindenki (a múzeum munkaközössé­ge is) azt hitte, hogy a törökök hagyták itt őket, akiknek várkasté­lyuk volt a város határában. A ne­vük (töröksíp) is erre utalt. A táro­gató eszünkbe sem ötlött, hiszen e néven csak a Schunda-féle billen­tyűs hangszert ismertük. A sors furcsa játéka, hogy Bige József véletlenül tudomást szerzett a rimaszombati sípokról. Levelet írt a múzeum igazgatóságának, majd izgalomtól felajzottan sietett Gömör „fővárosába”, hogy a két hangszert megtekintse. Napokig tüzetesen vizs­gálta a sípok formáját, méreteit, tol­­dalékait, kónikus tulajdonságait, gon­dosan lerajzolta őket, s minden két­séget kizáróan megállapította: a megrongálódott s megszólaltatására alkalmatlan hangszerek eredeti tö­röksípok, azaz kuruc tárogatók. Ha­zatérve örömmel számolt be hivata­los megbízóinak az eredményről, s azok azonnal felkérték, készítse el a rimaszombati sípok pontos és meg­szólaltatható másolatait. A szakembereket igencsak lázba hozta a hír, mely szerint a megma­radt tárogatók száma kettővel gya­rapodott. Ezek után úgy vélik, hogy Szlovákiában és Erdélyben — ahol a császári tilalom nem volt túl szigo­rú — még több ilyen tárogató is lap­panghat. S örülnének, ha tulajdono­saik jelentkeznének az illetékes he­lyeken. Lám, nemcsak a könyveknek, ha­nem a tárogatóknak is megvan a maguk sorsa. Bige József azóta el­készítette a hiteles másolatokat, s Rimaszombatban remek előadást tar­tott a régi fúvóshangszerekről, a tö­röksípok történetéről, s a rimaszom­bati példányokról. A múzeum dol­gozóit, az iskolák ének- és zenesza­kos pedagógusait, a zeneiskola ta­nárait lenyűgözte a hangszerek be­mutatása és megszólaltatása. S ve­lük együtt a kultúra iránt fogékony közönség is büszkén vette tudomá­sul, hogy szegényebbek lettünk ugyan egy illúzióval (a Schunda-fé­le kreáció „leleplezése” folytán), ám ugyanakkor a város hagyománykin­cse nagy értékű relikviákkal gazda­godott. A hivatalosan jóváhagyott máso­latok közül Bige József kettőt Gö­mörben hagyott. Jó lenne, ha e sí­pok arra is ráeszméltetnék a hozzá­értőket, hogy a régi hangszereket nem elég múzeumok és néprajzi szo­bák vitrinjeiben tetszhalottként őriz­ni. Megszólaltatásukkal a társadalmi haladás múltból jövőbe húzódó élő folyamatát szolgálhatjuk. VERES JÁNOS HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY Országos szervezet nincs, nem lé­tezhet helyi szervezetek nélkül. A CSEMADOK alakuló közgyűlésének megtartása után a szövetség köz­ponti, kerületi, járási tisztségviselői sorra megalakították a helyi szer­vezeteket. Az alakuló közgyűlésen jóváhagyott alapszabályzat szerint jártak el és minden olyan város­ban, községben életre hívtak szer­vezetet, ahol legkevesebb húszán jelentkeztek tagnak. Ahol viszont csak több községből verbuválódott húsz tag, ott közös helyi szervezetet glakíthattak. A magyar dolgozók felismerték, hogy a CSEMADOK az ő kulturális igényeik kielégítésére hivatott, s tömegesen léptek be a szövetségbe. A CSEMADOK köz­ponti titkárságára innen is, onnan is helyi szervezetek megalakulását jelezték. Az újdonsült CSEMADOK- tagok megismerkedtek a szövetség alapszabályzatával, az országos szervezet célkitűzéseivel, küldetésé­vel, a tagság jogaival és köteles­ségeivel. Es bámulatos lelkesedés­sel, akarással láttak munkához, a szocialista magyar kultúra ter­jesztéséhez és felvirágoztatásához. KÉRDÉSEK: t. Hány helyi szervezete volt a CSEMA­­DOK-nak 1949-ben? {10-17 vagy 30) 2. A CSEMADOK alapszabályzata, illet­ve annak kivonata megtalálható a tagsági igazolványban. Miben szab­ja meg a CSEMADOK küldetését, a tagok jogait és kötelességeit? 4. 3® VERSENY­SZELVÉNY CSEMADOK 15

Next

/
Thumbnails
Contents