A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-30 / 26. szám
KÖNYV Bertha Bulcsu: Délutáni beszélgetések Vallom, hogy az interjú-alanyok válaszainak milyensége szinte teljes mértékben attól függ: milyen volt a kérdés. Olvastam már nemegyszer nagy hírességekkel, gondolkodókkal készült beszélgetéseket és csapnivalóan rossz volt közülük jópór. Beszéltek, beszéltek lényegtelen ostobaságokról, itt-ott ejtettek csak el valami fontosat, az olvasót is érdeklőt, a többi kinyomtatott szöveg haszontalan papírpocsékolásnak bizonyult. Nem a beszélőben, de a kérdezőben volt a hiba. Nem tudta mit akar és mit miért akar megkérdezni. Bertha Bulcsu viszont nemcsak jó író, de jó kérdező is, jó beszélgető partner. Nagyon ügyesen, szimpatikus szerénységgel álcázza „tájékozatlanságát'', úgy gombolyítja az írás fonalát, a szót, mintha az egy kellemes délutáni kvaterkázásnak lenne az eredménye, amit valaki rejtett magnószalagra rögzített és most „szemérmetlenkedik" vele ország-világ előtt. Látszatra nyoma sincs a kínos, keserves munkának, a nagyon is alapos „mit miért" felkészülésnek. De jobban a sorok közé nézve kiderül, Bertha Bulcsu nagyon becsületes „diák": minden órára, minden délutáni beszélgetésre felkészült. Még akkor is állítom ezt, ha az interjú-kötetben szereplő írókhoz, költőkhöz intézett kérdések nagyobb hányada mindegyiknél megismétlődik. (Álmodni szoktál? Vannak visszatérő álmaid? A nappalokat szereted jobban vagy az éjszakákat? Mikor írsz? Az író társadalmi helyzetét milyennek látod? Mondj egy pénzösszeget . ..? Mi a kedvenc ételed, italod? El tudod képzelni, hogy más bolygókon is élnek emberek?) Hogy mégsem egyhangúak, egysíkúak a beszélgetések, az annak köszönhető, hogy Bertha Bulcsu remek szerkesztési érzékkel megáldott író. Tudja, a csakis az adott egyénre szabott kérdés-válasz után mikor kell beépíteni, fölhozni a „sémákat". Ennél fogva lett — a többek között Benjámin Lászlóval, Csoóri Sándorral, Csurka Istvánnal, Galgóczi Erzsébettel, Kardos G. Györggyel, Karinthy Ferenccel, Örkény Istvánnal készült beszélgetések — a 489 oldalnyi szöveg élvezetes, érdekfeszítő, továbbgondolásra késztető olvasmány. Új műfaj, a maga nemében! - zolczer — KIÁLLÍTÁS Koniarek-emlékkiállítás A Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményes kiállítást rendezett Ján Koniarek, a modern szlovák szobrászat egyik úttörője születésének 100. évfordulója alkalmából. A kiállított anyag összefoglaló képet ad Koniarek művészetéről, művészi fejlődéséről. A Galéria munkatársai az utóbbi két évben kiterjedt kutatást végeztek, ennek eredményeképp számos, a nagyközönség számára eddig teljesen ismeretlen Koniarek-mű került első ízben kiállításra. Jóllehet a bemutatott alkotások (életképek, allegorikus szoborcsoportok, portrék, emlékműtervek, síremlékvázlatok, épületdíszítő szobrokhoz készített tanulmányok, különböző témájú domborművek és érmék) méreteiknél fogva a kamaraszobrászat kereteibe tartoznak, úgy érzem, szinte lehetetlen Koniarek műveiből olyan kiállítást összeállítani, amely még monumentálisabbá nagyítaná szobrászatát. Ugyanis legtöbb művénél a szerkezeti felépítés nagyvonalúsága, a skicceknél a témafogalmazás hevében a nyersanyag tömbjéből kibontatlanul hagyott szoborművek tömegének nyugtalan fényjátéka, valamint az ábrázolt téma mondanivalójának átérzett és nyomatékos hangsúlyozása áttöri a kamaraszobrászat kereteit, feledteti a mű tényleges kivitelezési nagyságát, képzeletben növeli azt, valamint monumentalizálja az alkotás esztétikai jelentőségét. A kiállítás kidomborítja Koniarek útmutató szerepét a modern szlovák szobrászat kialakulásában. Habár Koniarek művészi kifejezésmódja Szerbiából való hazatérése és az I. világháború után is szerkezeti felépítés és technikai kivitelezés szempontjából a francia szobrászat — főképp Rodin —, valamint a horvát Mestrovió hatása alatt állt, tematikailag hamarosan összeforrt a szlovák nép történetével és népének akkori életével. Részben megválva az expresszív és dekoratív vonásoktól, egyre határozottabban hajlott egy sajátos hangvételű realizmus felé, amely a második világháború eseményeire reagáló alkotásaiban csúcsosodott ki. Koniarek művészi fejlődése, beérése kitűnően végigkísérhető volt a mostani emlékkiállításon, amely nemrég zárta be kapuit. Lehel Zsolt SZÍNHÁZ Maribel és a különös család A spanyol irodalomból leginkább F. Garcia Lorca az antifasiszta értelmiség egyik szellemi vezérének, népe kulturális felemelkedése munkásának, egyben a modern európai költészet egyik megteremtőjének a munkásságát ismerjük. Drámái közül nálunk a Csodálatos Vargánét, a Vérnászt, és a Bernarda házát játszották és játszók sikerrel. A legújabb spanyol dráma képviselői közül mindenekelőtt A. Casona, A. B. Vallejo, A. Sastre és E. Jardiel Poncela nevét kell megemlíteni, az ő alkotásaikat is szívesen tűzik műsorra a színházak. Miguel Mihura mai spanyol drámaíró Maribei és a különös család című művét a zólyomi (Zvolen) J. G. Tajovský Színház társulata mutatta be, O. Katusának a bratislavai Új Színpad tagjának rendezésében. A szerző Chaplin közeli barátja és munkatársa volt, így nem csoda, hogy darabjai jelentős részében elsősorban a humor és a könnyű lélegzetvétel dominál. A cselekmény egyszerű. A fiatal és rendkívül félénk özvegyembert hoszszan tartó nosztalgiájából és magányából felrázza egy kimondottan elegáns, elbűvölő szépségű leányzó, Maribei, aki mozgalmas és színes múltra tekint vissza. A magányos emberek közel kerülnek egymáshoz, kapcsolatuk kölcsönös őszinteségen alapul. A komédia és a humor némi titokzatossággal párosul. A szerző nyíltan hangoztatott meggyőződése, hogy még a legmegtévesztettebb emberek is jó útra terelhetők, ha a közösség összefog sorsukat megváltoztatni. A darab tulajdonképpeni gondolati vallomásából kicseng: azáltal, hogy az emberek értékelnek bennünket, igyekszünk bizalmukat meghálálni és még szembetűnőbb cselekedeteket megvalósítani. Éva Belková, Emília Čížová, Zlatica Gillová, Angela Jakubisová, Mária Markovičová, Magda Matrtajová-Caplová, Mária Zborovančíková, Štefan Kršňák, Vlado Lakota, Vladimír Rohoň, és Emil Tomaščík minden tőlük telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy színházélményben legyen része a közönségnek. Különösebb művészi alakításokra nem volt módjuk a darab hangvétele „jóvoltából". Mindenesetre a nézők jól szórakoztak. Ábel Gábor RÁDIÓ Kemény Zsigmondi A rajongók A Magyar Rádió, talán a televízió okozta térszűkülése következtében, egyre nagyobb szerepet vállal az irodalom népszerűsítésének területén. Mi is hírt adtunk már a Zola-sorozatról, melyet Balzac Emberi színjátékának a rádióváltozat-ciklusa előzött meg. Különösen jelentős azonban a magyar irodalom népszerűsítése, főként a nagyrészt méltatlanul elfelejtett remekművek közkinccsé tétele. Minden iskolásgyermek tudja, hogy a múlt század Jókai mellett két legnagyobb magyar prózairója Eötvös József és Kemény Zsigmond. Annak ellenére, hogy mindenki tudja ezt, senki sem olvassa regényeiket, vagy legalábbis csak nagyon kevesen olvassák, jóllehet huszadik századi nagyjaink közül többen is kísérleteztek újrafölfedezésükkel. A rádió, a néhány hónapja közvetített „Magyarország 1514-ben" című Eötvös-regény után legutóbb a Rajongók hatrészes rádióváltozatát sugározta vasárnap délutánonként Török Tamás átdolgozásában és rendezésében. A szándék kétségtelenül nemes volt s a siker sem maradt el: a Kemény Zsigmond-regények legnagyobb problémája ugyanis, a közhiedelem szerint, elavult nyelvük és stílusuk. Nos, a rádióváltozatban nyomát sem leltük ennek a nehézkességnek, nehezen érthetőségnek, s nem azért, mert a rendező-átdolgozó valóban „átírta" volna a regényt, hanem azért, mert a különösen bonyolult, körmondatos leírásokat, a műfaj természetéből következően elhagyta, s csak a ma is korszerűen hangzó, főleg párbeszédes részeket mentette át a hangjátékba. S akik éveken keresztül panaszkodtak, hogy nem bírnak végére érni ez úgymond „unalmas" regénynek, most szinte egy kalandregény izgalmassógával követhették nyomon a Pécsi Simonról s a XVI. századi szombatosokról szóló históriát. Külön kérdés persze, hogy mennyiben jogos az effajta „modernizálás", tény azonban, hogy minden ilyen tömegkommunikációs változatnak elsősorban a jó értelemben fölfogott propaganda a célja, s ennek a követelménynek maximálisan eleget tett e rádióváltozat. Nagy része van a sikerben Török Tamáson kívül a jól összeválogatott szereplő gárdának: Bessenyei Ferencnek Pécsi Simon, Gera Zoltánnak Kassai István, Kohut Magdának Lórántffy Zsuzsanna, Madaras Józsefnek Laczkó István-Szőke Pista és Venczel Verának Bodó Klára szerepében legelsősorban. (cselényi) A csapviz fertőtlenítő anyagaitól megszabadított, élvezhető ivóvizet kínál Los Angeles egyik piacán ez az automata. Használója 10 cent bedobása után fél gallon (1,89 liter) tisztított ivóvizet kap a kifolyócsap alá helyezett palack'ába. Ennek a kutyusnak holland gazdasszonya egy reggel igen elszomorodott: kedvence nem tudott felállni, megbénult a két hátsó lába. Miután nem segítettek az injekciók, akupunktúrás kezelést alkalmaztak - sikerrel. Jane Graves 52 éves párizsi hölgy, aki egyedül autózva egyszer maga is rablótámadás áldozata volt, kiállítást rendezett. „Alkotásai" felfújható gumibabák, amelyek kinézésre atlétatermetű férfiak. A derékban végződő baba az autót vezető nő melletti ülésen elriaszthntin n tnmnHftf 8 HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK
