A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-30 / 26. szám
FALD A VILÁG VÉGÉN Kővetkező számunk tartalmából: Varga János: LENIN A NACIONALIZMUS ELLENI HARCRÓL Reszeli Ferenc írása REVICZKY GYULÁRÓL Ozsvald Árpád: JÓKAI-NAPOK ’79 Miklósi Péter: EGY TÖMBHÁZ „ÉRETTSÉGIZIK" Tábi László: AKIK MOSZKVÁT VÉDTÉK... Címlapunkon Kovács Kati táncdalénekesnö, az idei Bratislavai Líra egyik vendége (Foto: Kontár Gyula) a 24. oldalon Absolon L. felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalc gondozásában, 893 36 Bratislava ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné, Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Ffírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja o Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őr• zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Valamikor, az ötvenes évek közepén „Fújdogál a hideg szél" címmel a rimaszombati (Rimavská Sobota) járáshoz tartozó Détérről (G. Dechtáre) írtam riportot. Később megjelent kötetben is Életképek Détérből alcímmel. Hány év telt el azóta? És most újra itt vagyok a szép fekvésű, hegyektől körülzárt, mindössze hatszáz lakosú faluban, amelyen az azóta szabályozott Macskás patak folyik keresztül. Ami mindjárt szemembe tűnik, hogy a régi, öreg parasztporták helyén néhol palotaszerű épületek sorakoznak, s eltűnt a sár is a patak két oldalán. A sárhoz, tócsához szekér illik, meg ökör, ló, ezek meg már mind feledésbe merülnek a rohanó idővel. Olyan ritkaság már falun a szekér, mint mondjuk a húszas években az autó. S mennyire igaz, hogy a kerék fordul. Most autó van annyi Détérben, vagy talán több, mint az enyém-tiéd világban szekér. Kettő is némelyik udvarban. Mikor először jártam itt, még nem volt szövetkezet a faluban, keményen tartotta magát a makacsság, de az emberek már barátkoztak a gondolattal. Akikről akkor írtam, néhányon már nem élnek. Borbás Kálmán és Kovács Géza régen elporladtak a temetőben. Az előbbi úgy foglalta egy mondatba az életét: — Hatvan éve fogom az eke szarvát... - az utóbbi meg: — A parasztnak sose volt könnyű, de mintha most mindenki jobban élne!- Akkoriban Détér önálló község volt. Most közigazgatásilag és gazdaságilag is Gesztetéhez (Hostice) tartozik. Körülbelül 3000 hektár a szövetkezet Akiről most szó lesz nevezhetném Kovács Istvánnak vagy mondjuk Kiss Józsefnek is. Személyi igazolványában ugyanis egészen más név szerepel. Megkért azonban, hogy hallgassam el az igazi nevét, ha meg akarom írni a történetét. Ezért nevezem találomra Kovács Istvánnak. Egy lehetőség ennek ellenére nincs kizárva. Megtörténhet, hogy általam nem ismert személyek ismernek magukra. Az alkoholisták tragédiái ugyanis annyira tipikusak, hogy százan és ezren járják meg ugyanazt a kálváriát. Nézzük azonban magát a történetet. földje, a detériek jó eredményt érnek el a tejtermelésben. Az akkori tanítókat, Bálint Lajost és Ruszó Zoltánt is hiába keresem. Mások álltak a helyükre. De a kérdésemre, illetve a barkó gyerek kérdésére (szétdőlt-e má az iskola?) a válasz ma is örvendetesen aktuális, ha nem is pontos (á, nem a, ott áll a hejinl), s az életképes magyar óvoda a biztosíték, hogy továbbra is a „hejin" marad. Megváltozott több mint két évtized alatt sok minden. Új külsőt kapott a falu, megszelídült a patak folyása, a fölötte átívelő két hid körforgalmúvá tette a közlekedést az autóbuszok és a gépkocsik számára. Tábla azonban sehol nem jelzi, innen nincs tovább, út nem vezet tovább, itt a világ vége! Détér a hegyek foglya. Itt minden gépjármű megfordul. A hegyeken keresztül csak lovasszekéren vagy gyalog lehet eljutni Kerekgedébe (Hodejovce). Ugyanígy Jesztére (Jeslice) és Tőzsér Árpád falujába, Péterfalába (Petrovce). Valamikor a Csenyízen jártak keresztül az emberek a feledi (Jesenské) vasútállomásra. Csenyíz egy nagy erdő. Hajdan betyárok tanyája, a jószívűeké, a szegényeket pártolóké. Egy asszony, Zagyi Terézia (már nem él) találkozott is a betyárokkal. Vásárra mégy? kérdezték tőle. Oszt van-e pénzed? Ha nincs, adunk! Minden változott Détérben és a környékén, csak a hegyek nem. Időtlen időktől nézik a házakat, kerteket, udvarokat. Űk a mozdulatlanság, az örökidejűség jelképei. Meg a falu népét olykor-olykor megrendítő tragikus események szemlélői. A hatvankilenc ILYEN VOLT, ILYEN LETT Még egyszer hangsúlyozom, nem szeretném, ha bárki is felismerné történetem szereplőjét. Néhány adatot azonban mégiscsak szükséges elmondani róla. Valósággal a szerencse gyermeke volt. Mindent megkapott a sorstól, amiről álmodhat a férfi. Modora kedves és megnyerő, daliás termetét megbámulták a lányok, s bár szegény parasztszülőktől származott, teli tarisznyával hozta a tehetséget magával. Ügyannyira, hogy a főiskola elvégzése után csakhamar osztályvezető lett.' Válesztendős, szemüveget viselő, őszes, ritkuló hajú Singlár Istvánt a házá ban hallgatom. — Vót olyan, hogy valakit agyoncsapott a villám. Legutóbb Bódi Ottót, a szőlészeti csoport vezetőjét. Gesztete, Jeszte, Almógy is itt vót a temetésén. Szegény gyerek, éppen csak elvégezte a mezőgazdasági szakközépiskolát! Nagy temetése vót. Soktól búcsúztatták. Az itt nagy divat. . . Meg olyan is vót, ez is a szövetkezetben történt, hogy a kombajos lalatától néhány év múltán nagyon szép lakást kapott, s egy bájos élettársért sem kellett sorba állnia. Ami pedig a legtöbb örömöt jelentette, egyszerre egy leánykával és egy fiúcskával ajándékozta meg a felesége. Hanem egyszerre csak valahogy kátyúba jutott. Azelőtt is előfordult már, hogy barátaival egy-egy görbe estét csinált, egy idő óta azonban egyre többet ivott. Hivatali munkáját, kötelességeit mind jobban elhanyagolta, fűtőifától kölcsönöket vett fel, s otthonában is gyakoribb volt a vihar, mint a napsütés. Senki sem tudta, hogy mi történ-2 EOT ALKOHOLU?
