A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-20 / 3. szám
Kétszázötven évvel ezelőtt, 1729. január 22-én született Gotthold Ephraim Lessing (meghalt 1781-ben), a német felvilágosodás egyik legjelentősebb képviselője, a haladó polgárság törekvéseinek és eszméinek kifejezője, aki századában, abban az „éleseszű" tizennyolcadik században is a legokosabb emberek közé tartozott: „A poscali embertípusba, amelynek emésztő szenvedélye az igazság, amelynek öncél és legfőbb gyönyörűség a gondolkozás - írja Szerb Antal A világirodalom történetében. - Műveinek máig ható varázsát az adja, hogy át tudják sugározni az olvasóba a gondolkozás közben érzett örömet. Látjuk, hogyan születik meg szemünk előtt, hogyan ölt testet, lesz egyre harcosabb és diadalmasabb a gondolat." A kamenzi lelkész fia - akit apja teológiai pólyára szánt - valóban harcos és diadalmas gondolatokat hagyott az utókorra: hiszen egész életében a korabeli művészeti konvenciókkal, az elavult esztétikai nézetekkel küzdött. A későbbi nagy alkotó egyéniség már első három vígjátékában (A fiatal tudós, A szabadgondolkodó, A zsidók) is megmutatkozik, igaz, itt még csak egy-egy pillanatra: témaválasztása egészen újszerű, hangvétele pedig - a korabeli társadalmi viszonyok között - túlságosan is merész. A vígjátékok formája még eléggé kiforratlan, a jellemábrázolás sem valami dicséretreméltó, s noha Lessing a saját korának jellegzetes embertípusait jeleníti meg, alakjai meglehetősen egysíkúak. Elméleti írásaiban viszont már ekkor túllép saját gyakorlatán: Levelek a legújabb német irodalomról című (barátaival, Nicolaijal és Moses Mendelssohnnal közösen kiadott) tanulmánygyűjteményében támadást indít a hivatalos esztétika ellen. Fokozatosan eljut a „klasszicizmus racionalista elméletének" tagadásához, s már 1755-ben megírja az első német polgári szomorújótékot, a Miss Sarah Sampsont, amelyet még ugyanebben az évben elő is adtak, méghozzá nagy sikerrel. Lessing témaválasztásának újszerűségéről már első három vígjátékával kapcsolatban is szót ejtettünk. Miben állt ez az újszerűség? Mindenekelőtt abban, hogy Lessing „mellőzte" a fejedelmeket meg a királyi hősöket, s polgári személyek konfliktusait vitte színre. Korábban erre nem volt példa a német irodalomban. Saját korát, a hétéves háború dúlta Németországot ábrázolja mesterművében, a Barnhelmi Minnában (1767), amellyel nem csupán szórakoztatni akar (Minna szász nemeskisasszony és Tellheim porosz katonatiszt szerelmi történetével), hanem a német nép egésze számára is van időszerű, egyetemes mondanivalója. Az 1772-ben befejezett tragédiában, az Emilia Calottiban ugyancsak hadakozik: az Emilia Galotti nem más, mint kitűnő, magas esztétikai szinten megfogalmazott bírálat, a német nyomorúság bírálata, a kisfejedelmi udvarok erkölcsének bírálata, a polgárság és az arisztokrácia feloldhatatlan, antagonisztikus ellentétének a kifejezése. Utolsó drámai művében, a Bölcs Náthánban (1779) Lessing a felvilágosodott, humanista ember üzenetét tolmácsolja az emberiségnek: a vallási toleranciát, az ember boldogsághoz való jogát hirdeti (századunk első felében élő, kevésbé felvilágosult honfitársai - sajnos - nem hallották vagy nem respektálták Lessing üzenetét; erről azonban már a történelemkönyvekben olvashatunk). Nagyon találóan jegyzi meg róla Szerb Antal: „Ez a drámai költemény a Felvilágosodás szellemének, a vallási türelemnek, fajták közti megértésnek, magasabb emberiességnek költői kifejezése. Lessing a zsidókat védi benne - egyik legjobb barátja, Moses Mendelssohn zsidó volt -, de ha korában a zsidók nyomják el a keresztényeket, bizonyára egy bölcs keresztény lesz a darab hőse; mert nem a zsidót, az embert védi, akit embertársai embernél kevesebbnek tekintenek." Szerb Antal a Lessingdrámák szociális mondanivalójára is felfigyel: „Miss Sarah Sampson c. drámájának polgári tendenciája, az Emilia Galotti zsarnokellenes éle és a Nathan kiállása az üldözöttekért mutatja, hogy Lessing a társadalmi problémák iránt sem volt érzéketlen, az eljövendő forradalom előszele őt is érintette." Beszélnünk kell még Lessing legfontosabb elméleti műveiről, a Laokoonról, valamint a Hamburgi dramaturgiáról, amelyek új korszakot nyitottak a német felvilágosodás történetében. A Laokoon, vagy a festészet és a költészet határairól (1766) című esztétikai művében Lessing Winckelmann nézeteivel polemizál, megvonja a költészet és a fesztészet közti határvonalat, tehát megdönti azt az elavult (reneszánsz-barokk) nézetet, miszerint a költészet nem más, mint „beszélő festészet", azaz módosítja a klasszicizmus „minden művészetre érvényes", statikus szépségfogalmát. A Hamburgi dramaturgia (1767— 1769) tulajdonképpeni célja a német nemzeti színjátszás megalapozása. Lessing elutasítja a hármas egység kánonját, amelyet a francia klasszicisták - mint esztétikai követelményt - Arisztotelész műveiben véltek felfedezni; a kritikus Lessing éppen Arisztotelészt hívja segítségül, s Arisztotelész írásai alapján dönti meg a klasszicizmus híres „játékszabályait". Lessing eszménye a shakespeare-i dráma, ám óva inti az írókat attól, hogy Shakespeare-t utánozzák. A klasszicista dráma sematikus jellemábrázolása helyett az alakok realisztikus megformálását kívánja a drámaíróktól, s hangsúlyozza a lélektani motiváció fontosságát. Bár Lessing egyes nézetei részben már elavultak (pl. deisztikus vallásossága sem éppen időszerű), tanításának lényege ma is aktuális. Születésének 250. évfordulóján erre a ma is időszerű Lessingre, a felvilágosult gondolkodóra, a humanistára emlékezünk. Ez a Lessing ma is él és a jövőben is élni fog: mert az emberség, az emberiesség, a humánum és a humanizmus - amíg emberek élnek a földön - nem avulhat el. VARGA ERZSÉBET LACKÓNÉ KISS IBOLYA Lackóné Kiss Ibolya 85 éves: 1894. január 23-án született Erdélyben, a Bihar megyei Érbogyoszlón. Liptovský Mikulásba ment férjhez, ahol orvosként dolgozott. Szlovákia területén a magyar vonatkozású emlékeket kutatta, s műveiben nagyjainkat, kimagasló történelmi alakjainkat ábrázolta. Első művét, a Bilincsek c. hatfelvonásos drámát Tolsztoj feleségének és udvari orvosának, Makovickynak a feljegyzései alapján írta. Makovický egyébként közeli rokona volt Kiss Ibolyának. A mű szlovák nyelven jelent meg 1937-ben. A Diri, diri dongó a Svihrovai dal — a későbbi Rákóczi induló - születésének körülményeit tárja fel, s a kuruclabanc „háború" legveszedelmesebb - Liptóban lezajlott - csatájába vezeti el az olvasót. Balassa Bálint a Tátraalján című írásában az első magyar klasszikus költő nyomait keresi Hybe községben: ott tanulta meg Balassi a bacsók híres táncát, mellyel Rudolf császár koronázásakor is kitüntette magát. Az Erzsi tekintetes asszony és Az asszony tragédiája Madách Imre felesége, Fráter Erzsébet életéről szól. Kiss Ibolya azokat a körülményeket ábrázolja bennük, amelyek elősegítették Az ember tragédiája létrejöttét. A nagy cél Mátyás király személyével foglalkozik. Az írónő kiemeli a Mátyás seregében uralkodó nemzetiségi összetartást, hogy milyen szépen megfér a kún a morvával, a lengyellel és a többi nemzetekkel egy közös cél érdekében. Az írónő valamennyi művének jellegzetessége a történelmi aláfestés. Különös szeretettel foglalkozik Liptó múltjával: szinte minden rögöt, követ, romot kivallat, hogy a régmúlt időket felidézhesse. 1940-ben jelent meg megható, kedves verse, Az én uram cimű, amelynek minden egyes sorából kiérezni a boldog egymásratalálás örömét. Férje váratlan halála aztán az Írónő egész idegrendszerét megtépázta: Lackóné Kiss Ibolya végleg elhallgatott, pedig mennyi mindent tudott volna még mondani nekünk!... Ügy tartják, minden író addig él, amíg el nem mondja minden közölnivalóját, írónőnknek még tömérdek mondanivalója lenne: fájlaljuk elhallgatását. 85. születésnapján szeretettel köszöntjük Lackóné Kiss Ibolyát. PETRASNÉ KOVATS GIZELLA A MA IS IDŐSZERŰ LESSING HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY A CSEMADOK alakuló közgyűlése, illetve az akkor megválasztott központi bizottság nemcsak elnököt és központi titkárt, de örökös díszelnököt és alelnököket is választott. A CSEMADOK KB díszelnöke olyan személyiség lett, aki már az első világháború után, az első köztársaság és a második világháború éveiben tollával harcolt a munkásosztály felszabadításáért, a fasizmus ellen, és szocialista szellemű irodalmi művek születését szorgalmazta, segítette. Már a két háború között több könyve megjelent, köztük Korparancs címmel az egyik legismertebb. A felszabadulás után sorra látnak napvilágot újabb művei (A gondolat igaza, A béke igaza stb.), amelyekre egyre jobban fel-KÉRDÉSEK: 1. Kit választottak meg a CSEMADOK örökös díszelnökének? 2. Kik voltak a CSEMADOK KR első alelnökei? figyelnek határainkon túl is. Neve elválaszthatatlan a csehszlovákiai magyar irodalom különböző korszakaitól, s jelentős életműve halála után sem merült a feledés homályába. A falu, amelynek a temetőjében eltemették, ma már zarándokhely. Az alelnökök egyike talán legismertebb prózaírónk, aki az ötvenes évek legelején színdarabjáért állami-díjat kapott. A másik hosszú évekig dolgozott az SZLKP KB apparátusában, a mezőgazdasági osztályon. Számos magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági technikum életrehívója. Nyugdíjaztatása előtt az egyik állami gazdaság igazgatója. 3. 3® VERSENY-vw SZELVÉNY CSEMADOK 15
