A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-23 / 25. szám
TÖRTÉNELMI MEMENTÚ Egy kép a Nagy Honvédő Háború első napjaiból 1945. június 24 - győzelmi parádé Moszkvában a Vörös téren: porba hullanak a fasiszta német hadsereg zászlói és hadijelvényei Harmincnyolc esztendeje annak, hogy 1941. június 22-én hajnalban a fasiszta Németország hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót: megkezdődött a Barbarossa-terv végrehajtása. 1941 közepéig Németország roppant területeket hajtott uralma alá az Atlanti-óceán partvidékétől a szovjet határokig és Narviktól Krétáig. A megszállt országok népeinek ellenállási mozgalma még csak az első lépéseknél tartott. Ezeknek az országoknak a gazdasága, akárcsak a csatlós államoké, a német hadigépezetet szolgálta. A hitlerista fegyveres erők, két esztendő háborús tapasztalataival gyarapodva, legyőzhetetlennek látszottak. Egyetlen hatalom állt az útjában annak, hogy a német fasizmus mindenestül uralma alá hajtsa Európát: a Szovjetunió. A hitszegő német támadás súlyos helyzetbe hozta a szovjet fegyveres erőket. Az agresszorok jelentékeny számbeli fölényben voltak, s fegyverzetük is felülmúlta a szovjet hadseregét, így kezdetben gyors ütemben haladtak előre, a szovjet hadvezetésnek hatalmas területek kiürítését kellett elrendelnie. Hitler tábornokai három hét után azt hitték, hogy a szovjet hadsereg pótolhatatlan veszteségeket szenvedett, és a Szovjetunió már el is vesztette a háborút. A német haderők blokád alatt tartották Leningrádot és szeptemberben már Moszkva előtt állt, hadműveletek folytak a Donec-medencében és a Krím-félsziget térségében, a Kaukázus előterében. Hitler még a tél beállta előtt Moszkvában akarta ünnepelni a győzelmet. . . A szovjet hadsereg azonban ellentámadásba lendült, friss erők bevetésével Moszkva alatt hatalmas csapást mért az ellenségre. A hitleri Wehrmacht elszenvedte első vereségét, s ezt a vereségek hosszú sora követte Sztálingrádtól - Kurszktól Berlinig ... A Vörös Hadsereg és a szövetséges haderők a saját odújában fojtotta meg a fasiszta fenevadat. A második világháborúban egyetlen más hadviselő ország sem hozott olyan áldozatokat, mint a Szovjetunió. A háború több mint 20 millió szovjet ember életébe került; ebből nem kevesebb mint 10 millió a békés lakosság köréből pusztult el. Anyagiakban is a Szovjetunió szenvedte a legtöbbet. Az 1945-ben véget ért világháború nagy változásokat eredményezett az egész világon. A háború megpróbáltatásai határozottan meggyengítették a kapitalizmust, Közép- és Kelet-Európának a szovjet hadsereg által felszabadított országai pedig a szocializmus építésének útjára léptek, s ugyanígy az ázsiai országok egész sorában is megindult a népi demokratikus forradalom, kedvező feltételeket teremtve ahhoz, hogy létrejöjjön a nemzetközi munkásosztály legnagyobb vívmánya: a szocialista világrendszer. Európa harmincnégy esztendeje békében él, bár az ötvenes években már közel járt ahhoz, hogy a hidegháborút „forró háború" váltsa fel. A Szovjetunió és a szocialista országok aktív békepolitikája azonban meghozta gyümölcseit: az enyhülési politika ma már — s ezt a nyugati országok józanul gondolkodó politikai körei is belátják — az egyetlen alternatíva a nukleáris háború rémével szemben. De a politikai enyhülést katonai téren is ki kell egészítenie az enyhülésnek, az általános és teljes leszerelésnek. Ehhez igen nagy lépés volt előre az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki záróokmányának s a napokban a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó SALT-2 szerződésnek az aláírása, ami hozzájárul az egész világ békéjének és biztonságának megszilárdításához, elhárítva egy nukleáris háború kitörésének veszélyét. Hosszú út vezet még az általános és teljes leszerelésig, valamennyi nukleáris fegyver betiltásáig, de — a Szovjetunió és a szocialista országok kezdeményezésére — már megtörténtek az első ígéretes lépések. Csak remélni lehet, hogy világviszonylatban győzedelmeskedik a békés egymást mellett élés lenini elve a mai ideológiailag megosztott világban. Mert a Szovjetunió s a világ többi országának népei sem felejtették még el, mit jelent a háború és a fasiszta barbárság. Június 22 legyen örök időkre történelmi mementá! LEGMAGASABB SZINTŰ CSEHSZLOVÁK-NDK TÁRGYALÁSOK Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására június 6-án és 7-én baráti munkalátogatóst tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Gustáv Husák elvtárs kíséretében volt Ľubomír Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök és Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára. A küldöttségek megtárgyalták a két testvérpárt és állam közötti kölcsönös kapcsolatok és sokoldalú együttműködés fejlesztésének kérdéseit és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. — A képen balról a csehszlovák, jobbról az NDK tárgyaló küldöttség. AZ UNESCO VEZÉRIGAZGATÓJÁNAK CSEHSZLOVÁKIÁI LÁTOGATÁSA Amadou Moktar M'Bow, az UNESCO vezérigazgatója hivatalos látogatást tett Csehszlovákiában. Amadou Moktar M’Bowot fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és Bohuslav Chňoupek külügyminiszter (kép). Eszmecserét folytattak Csehszlovákia és az UNESCO együttműködéséről és a nemzetközi helyzet egyes időszerű problémáiról. A PORTUGÁL KOMMUNISTA PART IX. KONGRESSZUSA A Lisszabon melletti Barreirában tartotta meg június első hetében IX. kongresszusát a Portugál Kommunista Párt. A kongresszus megválasztotta a párt új összetételű irányító szerveit — a Központi Bizottságot, a KB Politikai Bizottságát és Titkárságát. A PKP főtitkára ismét Alvaro Cunhal lett. A kongresszus befejezésének alkalmából június 3-án a párt Barreirában nagygyűlést rendezett, ahol Alvaro Cunhal mondott beszédet. Felvételek: ČSTK 5
