A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-09 / 23. szám

A Földközi-tengernek — vagy talón az egész világnak — legtöbbet meg­énekelt szigete a Nápolyi-öböl déli részén, a szintén világhírű Sorrentói­­félszigettel szemben. Enyhe éghajlata, egyenletes hőmérséklete, tiszta leve­gője ideális téli-nyári üdülőhellyé avatják, illetve avatták — már évszá­zadokkal azelőtt, 'Ttűgy megindult vol­na a napjainkon mindent elárasztó tömegturizmus. . . Kikötői: a Marina Grande északon és a Marina Piccola délen, nem sok­ban különböznek más látott - vagy elképzelt - mediterrán kikötőktől. A meredeken a tengerbe alábukó szik­lafalak tövében vagy a tengerből ki­emelkedő nagyobb sziklatönkökön tar­ka színekben pompázó lapos tetejű házak, villák s az öböl valószínűt­­lenül kék vizén ringatózó haiászbár­­kák mind ismerősként üdvözölnek, ahogy lenézek a meredeken felfelé kaptató útról. Bár még sohasem jár­tam itt, pontosan tudom, merre kell menni, hiszen gondolatban sokszor, nagyon sokszor végigjártam ezt az utat azóta, hogy évtizedekkel ezelőtt — s azóta is nemegyszer — elolvastam Axel Munthe világhírű könyvét, a San Michele regényét. Most hát végre a valóságban is végigjárhatom ezt az utat, fel Anacapriba, ugyanazt, ame­lyen a híres svéd orvos és író előtt számtalan híresség járt már: Augus­tus és Tiberius császárok, Gorkij és Malaparte, a nagy olasz szocialista író. Jól látni innen a 297 méter ma­gas meredek sziklafalat, a Salto di Tiberiót, ahonnan Tiberius a tengerbe vettette áldozatait. A sziget főhelye Capri, két hegy­vonulat közötti nyeregben. Ezt a Ma­rina Grande kikötőből drótkötélpá­lyán is el lehet érni, az innen 2—3 kilométerre nyugatra fekvő, de 150 méterrel magasabban épült Anacap­riba a legtöbb turista, kiránduló gya­logosan teszi meg az utat, már csak a csodálatos kilátás miatt is. Végre felérkezünk oda, ahol Axel Munthe felépítette csodás remetelakát. A svéd orvos, aki halhatatlanná tette ezt a helyet, még mint egyetemista, a múlt század nyolcvanas éveiben járt első ízben Capri szigetén. Vissza-visz­­szatért mindig, amikor a Nápolyi-öböl környékén tífusz- és kolerajárvány, vagy a közeli Ischia szigetén földren­gés pusztított és szedte áldozatait, s ő mint orvos ott küzdött a kórral és az elemekkel. Vagy amikor belefáradt a munkába mint előkelő párizsi és római körök felkapott orvosa. Ekkor határozta el, hogy megvalósítja régi álmát: saját kezével épít házat itt fenn. Ott olvashatunk erről a gazdag és kalandos életének emlékeit felelevení­tő regényében, amit itt írt ezen a csodálatos szigeten, ebben a mese­szép környezetben, saját kezűleg épí­tett házában, körülvéve az antik, a gótikus és a reneszánsz kor nagysze­rű emlékeivel, amelyeket maga gyűj­tött össze. Mert meg tudta találni a szépet az emberekben, a tárgyak­ban és a természetben. S így most itt járjuk a loggiákat és a pergolákat, amelyeket ókori téglák­ból, faragott kövekből és antik osz­lopokból épített, a mozaikpadlókon, amelyeken a senatusi intrikáktól meg­­csömörlött és Rómából Capriba visz­­szavonult öreg császár, Tiberius járt, innen irányítva a birodalom ügyeit, míg egyik tanácsadója, Macro meg­fojtotta. . . Itt sétálgatott, ebben a kertben, az antik szobrok és torzók között Erzsébet királynő, Ferenc József tragikus sorsú hitvese. Órákon át né­zegetjük a történelmi emlékeket, kü­lönböző korokból származó műkincse­ket, amelyeket Axel Munthe a saját kertjében ásott ki vagy más helyekről hordott ide össze. A diszkút szobor­­csoportja például a nagy kolerajár­vány idején elpusztult egyik kolostor­ból származik. Megcsodáljuk az em­lékeket, amelyeket már régen isme­rünk könyvéből: a sólyom alakjában ábrázolt egyiptomi Hovus isten szob­rát San Michele könyvtárában, a Me­dúza-termet, a tenger mélyéről fel­hozott csodaszép Medúza-fővel, a gö­rög domborművet és a gyönyörű ame­tisztszínű márványoszlopot a hálószo­bában. A falmélyedésekből római TÁNCDALFESZTIVÁL - CSAK FIATALOKNAK! A boldog győztes az első dijjal Az idén immár ötödször rendezték meg Gottwaldovban az INTER­­TALENT nemzetközi könnyűzenei fesztivált — fiatal kezdő énekesek számára. A szocialista országok képviselőin kívül néhány tőkés or­szág fiatal énekeseit is hallhatta a közönség. A fesztivál népszerűségét mutatja, hogy mór a tengeren túl­ról — Kubából és El Salvadorból — is érkeztek szereplők. Itt jegyzem meg, hogy 1975-ben Bódy Magdá­nak ítélte oda a zsűri a fesztivál nagydíját. Az idei rendezvényen kétnapos kemény küzdelem után a görög Bessy végzett az első helyen. Ez a fiatal 19 éves szőke kislány méltán vitte el a pálmát. Mindkét daláért, melyeket görögül énekelt, a leg­magasabb pontszámot kapta. Külön érdekessége a versenynek, hogy az első három helyezett nő volt, és ráadásul mindhárman dél­ről jöttek. Az ezüstdíjas Kita Borova Bulgáriából és a bronzdíjas Zara Tonikjan Szovjet-örményországból. Magyarországot Juhász Mária képviselte, okit bizonyára olvasóink közül többen ismernek a Magyar Televízió Mode in Hungary című műsorából. Sajnos a szerencse nem nagyon kedvezett neki, és dalainak hangszerelése körül kisebb nehéz­ségek is voltak. A fesztivál második, versenyen kívüli részében ismert és népszerű vendégművészek léptek fel: Suzi Quatro, Drupi, Marila Rodovicz —. hogy csak néhány nevet említsek. Az állandóan telt (sőt néha túl­tömött) nézőtér is mutatta a közön­ség óriási érdeklődését. Kétségkívül hasznos rendezvény az Intertalent, mivel megkönnyíti a tehetséges, még kezdő énekesek bejutását a „nagyok" közé. Ha végigfutunk a korábbi négy feszti­vál résztvevőinek névsorán, nem­egy olyan énekes nevére bukka­nunk, aki ma már a legnépszerűb­bek közé tartozik. KÁLNOKY GYULA (A szerző felvételei) 16

Next

/
Thumbnails
Contents