A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-09 / 23. szám
PETER BOHÚŇ 1822-1879 A XIX. században az akkori gazdasági és kulturális viszonyok nem tették lehetővé a szlovák képzőművészet nagyobb arányú kibontakozását. E téren talán csak az építőművészet volt kivétel. A mai Szlovákia területéről így is szinte meglepően sok jelentős művészegyéniség származott, de ezek — egy-két kivételtől eltekintve jóformán mind a terület határain túl vívtak ki megbecsült nevet maguknak. Azoknak többsége, akik a tehetségükre és a kitartásukra támaszkodva mégis itthon próbáltak érvényesülni, az állandó létfenntartásért folyó küzdelem terhe alatt rövidesen művészileg visszohanyatlott, vagy legalábbis nagyon mérsékelt fejlődésről tett tanúságot. Kivétel volt ezen a téren Peter Bohúň, a XIX. századi szlovák festőművészet legjelentősebb egyénisége. Jelentősége nemcsak abban van, hogy szívós akaraterejének köszönhetően legsikeresebben vette fel a harcot korának társadalmi és szociális akadályaival, hanem főképp abban, hogy sajátos egyéni fejlődés útján realisztikussá vált művészete tudatosan fonódott egybe a szlovák nép életével. Peter Bohúň 1822. szeptember 22-én született az Árva megyei Nagyfaluban (ma Veličná). Apja Bohúň János evangélikus lelkész volt, édesanyja Ambrózy Zsófia, egy régi nemesi családból származott. Peter Bohúň szegényes körülmények között nevelkedett. A késmárki líceum elvégzése után 1842-ben a prágai Akadémián Christian Ruben professzor növendéke lett. Tanulmányai befejeztével szeretett volna olaszorsrági tanulmányútra menni, vagy legalábbis Prágában, hogy művészileg tovább fejlődhessen, Liptói szlovákok (1850, akvareli) közben megnősült — Klonkay Zsófiát vette el — s megakadályozta szándékának megvalósításában. Fényképészeti műtermet nyitott, s annak jövedelméből tartotta fenn magát és családját. Szerencsére hamarosan változás állt be életében, 1854-ben a liptószentmiklósi leánygimnáziumban tanári állást kapott. A szabadságharcot követő politikai elnyomás és az anyagi nehézségek miatt azonban 1866- ban végleg elhagyta szülőföldjét és családostul a lengyelországi Bialskba vándorolt ki. Itt halt meg 1879. május 20-án, tüdőgyulladásban. Peter Bohúň festői tevékenysége három területre terjedt ki. Számbelileg és művészi kiforrottság tekintetében is portréi a legjelentősebbek, Bohúňt mindmáig az egyik legjelentősebb szlovák arcképfestőként tartják számon. Képein a szlovák polgárság, nemesség képviselőinek és a szlovák nemzeti jogok harcosainak egész sorát örökítette meg. Ezeken a művein a korai romanticizmust később egyre inkább felváltja a realista ábrázolásmód. Művészetének második jelentős területét — a szlovák nép életéből vett zsánerképeket és tájképeit is — fejlődésének kiforrott szakaszában a realizmus jellemzi. Néprajzi szempontból rendkívül jelentősek Bohúň kőnyomatos sokszorosított népviseleti tanulmányrajzai. Ezeken nemcsak a különböző vidékek jellegzetes népviseleteit, hanem ugyanakkor a szlovákokra akkor jellemző foglalkozási ágakat is megörökítette. Bohúň munkásságának egy harmadik területe vallásos témájú képek festése. Árva és Liptó megyék számos templomának számára festett oltárképet, de több ilyen képe található meg magántulajdonban is. Bohúň történelmi képek festésével is megpróbálkozott, de ezen a területen — az akkori társadalmi és gazdasági viszonyok miatt is — nem tudott jelentősét alkotni. Száz évvel ezelőtt halt meg. Munkásságára, egy évszázad távlatából visszatekintve, megállapíthatjuk, hogy Peter Bohúňt méltán tartják a szlovák festőművészet élenjáró klasszikusának. LEHEL ZSOLT KULCSÁR FERENC versei: Bújnék a tűzhöz, jegenyéhez Ezer alakban próbállak, erdők tüzébe bezárlak, sorsod fájdalmát álmodom, tobzódunk, jó így, jó nagyon. Megöllek, gondolom — s dús nyári kertnek nyitod föl kapuját! laj, csak egy kivertet fogadhat így éden. Élnék veled jégverten, étien. S Írnék o létedre éneket, mi fölemel és bukfenceket tanít veled égi porban. Élnék veled minden korban. Bújnék a tűzhöz, jegenyéhez. Magasra, föl, hogy velem élhess. Kigyúlva sűrű rengetegben csillagunk kéne megneveznem. Ezer alakban próbállak, szörnyek szivébe bezárlak, sorsod nagyságát álmodom, tobzódunk, jó így, jó nagyon. Egyezség Keltene puszta, tiszta kép álomi hajadat dúlni; asszonyocskám, csak nem dőlni földbe most már semmiképp. Hisz mondom és mondom hangosan: fényben is élsz és élek! Birom-e, birom-e, lélek zúzmarásan, haragosan. Égünk vagy nem: utunk fénylik. Lángol vagy nem: nézd a képet — télben megyünk s vitéz késed vitéz szivembe döfödik. HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY A Dunamenti Tavasz, Szövetségünk egyik rangos rendezvénye, több napig tart, s gyermekeink immár megszokott évenkénti találkozóhelye. Bábosok, iskolai színjátszók országos seregszemléje. Évente egyszer, több napon át Dél-Szlovákia minden részéből odaérkező gyermekek szálláshelye az a bizonyos kisváros, amelyben a rendezvény zajlik. Ugyancsak rangos kulturális esemény a Tavaszi szél . .. országos népdalverseny is. Egyének és csoportok izgalommal és felelősséggel készülnek a helyi, körzeti, járási és országos elődöntőre, majd a döntőre. S a győzelem, az elért eredmény nemcsak az egyén, a csoport, de valamennyiünk öröme is. KÉRDÉSEK: 1. Hányszor rendezték meg eddig és hol a Dunamenti Tavaszt? Nevezzen meg legalább hármat a legutóbbi rendezvényen részt vett együttesek közül. 23. 3® VERSENYSZELVÉNY CSEMADOK 2. Hányszor rendezte meg a CSEMADOK KB a népdalénekesek Tavaszi szél... országos versenyét, s legutóbb kik és milyen csoportok nyertek díjat az országos döntőben? 15
