A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-09 / 23. szám

Izgalmas olvasmány, értékes dokumentum Fábry István könyvét egyetlen este el­olvastam: egyszerűen nem tudtam le­tenni. S nemcsak azért, mert Fábry egy - számomra csak a tankönyvek­ből ismert, tehát eléggé ismeretlen -, ellentétekkel terhes és eseményekben gazdag korról ír élményszerűen, ha­nem mindenekelőtt azért, mert a könyv valóban izgalmas olvasmány, s a stí­lusa is egyszerű és világos (mondat­­szerkesztési hibát is csak elvétve, né­hány helyen találtam benne — s ezt bizony sokszor még legjobb regény­íróink könyveiről sem lehet elmonda­ni). Fábry István most megjelent könyve azonban nemcsak — és nem elsősor­ban — izgalmas olvasmány: minde­nekelőtt dokumentáris értékét kell hangsúlyoznunk. Olyan kordokumen­tumról van sző, amelyből közvetlenül, egyes szám első személyben szól hoz­zánk a dél-szlovákiai magyar kommu­nista mozgalom, a húszas-harmincas évek gömöri munkásosztályának for­­radalmisága.. . A könyv cselekménye a gyermek­kori Krasznahorkaváralján, az első im­perialista világháború végén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ha­tására egyre forradalmibbá és aktí­vabbá váló bányászok világában kez­dődik. Ebből a világból indul el a szerző 1926 tavaszán, alig tizenöt éve­sen az igazabb és igazságosabb jö- ' vőért folytatott küzdelembe, hogy a börtönökön, a spanyolországi és a franciaországi megpróbáltatásokon, majd — hazatérve — a fasiszta ma­gyarországi kínzattatásokon keresztül eljusson a felszabadult Budapestre, az első szabod május elsejéig, onnan pe­dig a szülőföldre, Dél-Szlovákiába, hogy ezúttal már az építő munka frontján álljon csatába. Az elmondott tartalomból követke­zik, hogy a könyv tulajdonképpen ese­mények — vagy ha úgy tetszik: epi­zódok — sorozata, amelyeket a vissza­emlékező Fábry személye köt egymás­hoz. S ami talán még a visszaemlé­kező személyénél is nagyobb szerepet játszik a könyv egységének megte­remtésében, az a kommunista pártok egyik legfontosabb alapelvének, a proletár internacionalizmusnak a tör-Mi sem lenne könnyebb, mint Ajtmatov regényét összevetni Hemingway öreg halászával. Hisz a történet magva szinte ugyanaz, sokszor még a motívu­mok is. Akkor viszont - a hasonlítás ürügyén — elővehetnénk akár Jock Londont is, például Az élet szerelmét, vagy remek novelláinak bármelyikét. S folytathatnánk a sort. Szerencsére, csupán összehasonlitássol egy regényt minősíteni nem lehet. Hisz a harcot az őselemmel, a tengerrel sokan meg­írták már, s ha csak ezt vennénk ala­pul, könnyen téves következtetésre jut­nánk: megírt téma, ebben már nehéz újat mondani. Ajtmatov azonban nem figyel a felhangokra. „Másképp írja ugyanazt” — mint minden jó író általá­ban. A tengerparton futó tarka kutya cse­lekménye pár szóvol elmondható: Ki­­riszk, az Ohotszki tenger partján élő nyivhek (halász- és vadásznép) fia, első ízben indul vadászatra a törzs három idős férfióval. A lámpalázas fiú először elhibázza a zsákmányt. Tovább indul­nak. Vihar kerekedik, messze sodorja őket a hazai partoktól. Éhezés, szomjú­(Fábry István: A forradalom katonája. Pravda, 1978) téneten való végigvonulása. A pro­letár internacionalizmus már a könyv első oldalain, a több nemzetiségű Kelet-Szlovákiában lezajlott esemé­nyek ábrázolásában is kidomborodik, leginkább azonban a spanyol forra­dalombon harcoló nemzetközi brigá­dok tevékenységének részletezésekor kerül előtérbe. Sokszor olyan elvtár­sak harcolnak együtt, akik egyáltalán nem, vagy csak alig ismerik egymás nyelvét, a harcokban viszont tökélete­sen megértik egymást, hiszen a cél­juk közös. Markáns példa erre a XV. Nemzetközi Brigád alakuló pártkon­ferenciájának leírása. A konferencián a brigád parancsnokául a magyar Gál János tábornokot nevezik ki, a poli­tikai biztos egy olasz elvtárs lett, Fób­­ry alakulatában pedig a következő­képpen alakul a helyzet: „.. .nem tör­(Csingiz Ajtmatov regénye) ság vár rájuk a tengerre ereszkedő ködben. A férfiak — köztük a főhős apja is — egymás utón dőlnek ki a harcban. Inkább lemondanak vizadag­­jukról is, hogy Kiriszknek több jusson. Mire több napos hányattatás után megpillantja a tenger fölé emelkedő Tarka Kutya sziklát, amely elkíséri és fogadja a vadászokat hazatértükkor, egyedül hosal a csónakban. Huszadik századi regényt írt Ajtma­tov mégis időtlent. A regényben nem csupán a tenger az őselem, maga a történés is játszódhatna akár az embe­riség bölcső-ringása idején. A történe­tet át- meg átszövő mese- és monda­világ sziporkázó képei is ezt a képzetet erősítik, teszik időtlen értékek hordozó­jává a regényt. A Kalevala és Kalevi­­poeg ihletésű hőskölteményi keretben csak egyszer — mintegy véletlenszerűen — esik említés egy Winchester puskáról, hogy tudjuk, mai környezetről van szó. tént semmi változás, mert a már ko­rábban megbízott bolgár Grebenarov lett a bataillon parancsnoka. A szá­zadparancsnok a mór említett lengyel Tadeusz Gede, politikai biztosunk pe­dig Sláva Tichý." S a Fábry által cseh­szlováknak nevezett csoportban ott vannak a közülünk valók, a dél-szlo­vákiai magyarság képviselői is: „az Érsekújvár környéki Szenes Gyurka", az érsekújvári Rojcsányi Arpád és Wolf­­ner Dezső, „a kis termetű Morvái Ga­bi, zsigárdi földmunkás", a nyítrai Knézl Ferenc stb. A proletár nemzet­köziséggel felvértezett csoportok kö­zött még a brutális és raff inólt fran­cia „demokrácia" sem tud viszályt szítani: „Mivel a franciák rájöttek ar­ra, hogy erőszakkal nem érnek el eredményt, másféle megoldással pró­bálkoztak. ügynököket küldtek közénk, akik agitációval kísérleteztek. A fő cél­juk: egyenetlenséget szítani a nemze­tiségi csoportok között de magukban a nemzetiségi csoportokon belül is, fő­leg volt parancsnokaink és tisztjeink el­leni uszítással. Persze, ez az új módszer sem járt eredménnyel. .." S a prole­tár nemzetköziséggel felvértezett mun­kásosztály legyőzhetetlen. Fábry István megmenekült a francia „demokrácia" táboraiból, a korabeli pozsonyi ren­dőrségnek a hazaérkezők vonata köré vont gyűrűjéből, megmenekült a fa­siszta Magyarország kinzókamráiból, mert mindenütt voltak megbízható elv­társai, akiknek puszta létezése is óriá­si erőt adott a forradalom katonájá­nak. Nincs tudomásom arról, hogy nap­világot látott volna már nálunk ehhez hasonló könyv. A Pravda Kiadó jó­voltából megjelent A forradalom ka­tonája — amely nagyon sok érdekes és értékes anyagot tartalmaz felsza­badulás előtti munkásmozgalmunk tör­ténetéből — tehát egyúttal sürgős fi­gyelmeztetés is számunkra: ideje len­ne végre összegyűjteni és könyv alak­ban is kiadni az idősebb pártmunká­sok visszaemlékezéseit. Mert — Fábry István könyve bizonyítja — sok újat tudnának elmondani nekünk: minde­nekelőtt olyan tényeket, amelyeket a történelemkönyvekben hiába kere­sünk. .. VARGA ERZSÉBET „Kiriszk nem is tudta elképzelni eze­ket az embereket másnak. Az öreg Organ bizonyára mindig, mindenkor az öreg Organ volt, ilyen nagy ádámcsut­­kájú, hosszú nyakú, a keze hosszú és bütykös, akár a gyökér, a megszokott módon könnyező szeme pedig mindent értő. Talán lehetett másképp? Talán lehetett volna az élet a törzs véne, e mindenki által tisztelt ember nélkül? Furcsa, talán úgy is lehetne?" A néhány sorban rátapinthatunk a regény lényegére. Hisz ezúttal is, A tengerparton futó torka kutyában is, Ajtmatov a közösség felől közelíti meg az általános és egyéni emberi sorso­kat; a szülőföld (jelképével, a Tarka Kutya sziklával) megtartó erejét állítja a regény fókuszába. Ajtmatovnál csak az teljes értékű ember, aki benne tud élni o közösségben, részt tud vállalni sorsából, gondjaiból — s élete a közös­ség által lesz teljes emberi élet. Követ­kezésképpen Kiriszk, a fiatal vadász, a három férfi áldozota révén lesz férfi­vá, hogy benne folytatódjon a vodá­­szat, a szerelem, az élet. KOVESDI KAROLY Az 1929-ben kirobbant világgazdasági válság magyarországi következményei mélyen megrendítették Móricz Zsig­­mondot; pillantása elkomorodott, s úgy érezte, írói munkájában is új gondok­kal kell szembenéznie. S valóban, a Rokonokkal (1930) lezár egy írói kor­szakot, hogy a harmincas évek ele­jének mélyebb valóságára, a népélet riasztó folyamataira figyeljen. A Bar­bárok (1932) jelzik a váltást, s még ugyanabban az évben A boldog em­ber a Pesti Napló hasábjain. A bol­dog ember: dokumentum is, regényre, amelyben közvetlenül, első személy­ben szólal meg a demagóg ígérgeté­sekből kiábrándult, sorsában megcsa­lódott szegényparasztság. A közvetlen indítást a mű megírásához rokoni lá­togatás, Móricz marosügeti parasztro­kona, Papp Mihály adta, aki Pesten jártakor elbeszélte az írónak régi „boldog életét": az első világháború előtti gyermekkorát és szegénysorát. Az így előtörő életanyag vezeti Mó­ricz tollát az ellenforradalmi korszak súlyos szavú elítéléséhez. A boldog ember legújabb kiadása a közelmúlt­ban jelent meg a budapesti Szépiro­dalmi Könyvkiadó gondozásában. A Modách Kiadó jóvoltából immár ötödször látott napvilágot magyar nyelven - Réz Adóm fordítósában — a huszadik századi cseh irodalom leg­ismertebb remekműve, Jaroslav Hašek világhírű regénye, a Svejk. A könyvet Josef Lada illusztrálta. Robert Merle, a Goncourt-díjas fran­cia író a pillanat izgalmát is közve­títő krónikás hűségével jeleníti meg 1953. július 26-át, a modern Kuba történelmének fordulópontját, győze­lemre hivatott forradalmának első mozzanatát: egy átmeneti kudarcot, amely mégis megingatta azt a kese­rű rögeszmét, hogy a diktatúra meg­dönthetetlen, és alkalmat adott Fidel Castrónak, hogy egy emlékezetes per­beszédben megfogalmazza a kubai forradalom nagyszerű szociális és hu­manista hitvallását. Robert Merle könyve Moncada címmel jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. A kalandos történetek kedvelőinek ezúttal két könyvet is ajánlhatunk. Thor Heyerdahl A Ra expedíciók cí­mű műve a Világjárók sorozatban je­lent meg, s arra a kérdésre keresi a választ, vajon létezhetett-e kulturális kapcsolat az ősi Egyiptom és a kö­zép-amerikai indiánok között. Az óceán mindkét partján épült piramisok ugyanis erre utalnak... Jules Verne, a kedvelt ifjúsági regényíró A prém­vadászok című könyvében a Jeges­tenger vadul szépséges tájaira vezet el bennünket: prémvadász-expedíció indul Amerika jeges-tengeri partvidé­kére. Kitűnő, új vadászterületet fedez­nek fel, s boldogan berendezkednek új állomáshelyükön. Egy különös ese­mény azonban ráébreszti őket a félel­mes valóságra: úszó jégmezőn tele­pedtek meg, amely ismeretlen vesze­delmek felé sodródik velük a végtelen sarki tengeren. Az expedíció bátor tagjainak izgalmas kalandjairól szól A prémvadászok. A TENGERPARTON FUTÓ TARKA KUTYA 14 Al KÖNYVEK

Next

/
Thumbnails
Contents