A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-09 / 23. szám
a tanulási idő négy év, csak tíz osztály van — ebből öt a magyar tanítási nyelvű. Szép és dicséretreméltó dolog az, hogy fejlesztik a járás székhelyét. Léván (Levicén) a területi átszervezés előtt kb. 30 középiskolai osztály volt, jelenleg több, mint száz van. Ugyanakkor Léván egyáltalán nem nyitnak magyar osztályokat. Két év múlva a lévai óvónőképzőben is leérettségiznek az utolsó tanulók — a város teljesen magyar középiskola nélkül marad. Hát ezért rosszkedvűek és gondterheltek a zselízi tanárok. Nemcsak azért, mert ha jövőre sem nyitnak párhuzamos osztályokat a zselízi gimnáziumban, akkor háromnégy tanár fölöslegessé válik, másutt kereshet magának helyet, hanem mivel nem értik azokat a szempontokat, amelyek szerint mindez történik. Igaz, van valamiféle rendelet a gimnáziumi osztályok csökkentésére, s ez talán helyes is akkor, ha egyidőben szakiskolák nyílnak, de mereven ragaszkodni egy rendelethez akkor, amikor a helyszűke miatt elutasított gyerekek előtt más lehetőség a saját anyanyelvükön való továbbtanulásra nincs, ez enyhén szólva rejtélyes módszer. Az iskola igazgatósága és a szülői közösség április negyedikén ülésezett, megvitatta az iskola helyzetét és kérvényben fordult a járási és kerületi iskolaügyi hatósághoz, engedélyezze a párhuzamos első osztályok megnyitását, tekintettel a jelentkezők nagy számára. A kérvényben rövid kimutatás ismerteti az iskola helyzetét az utóbbi hét évben. Ebből megtudhatjuk, hogy míg a gimnáziumnak az 1972/73-as tanévben kilenc ősz tálya és 242 diákja volt, az idén már csak hat osztálya és 194 diákja van. Jövőre, ha a kérvény sem segít, csak 169 diák fog járni öt osztályba. Évente egyszer az országos dalorosz—angol szakos tanár Volgográdban végezte el a főiskolát. És így tovább. Sokáig sorolhatnám még az iskola mellett szóló érveket, tényeket és eredményeket. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a párhuzamos osztályok megszüntetése már három éve nyugtalanítja a szülői közösséget és a tanári kart. Mint már említettem az idén több mint harminc tanulót kellett helyhiány miatt elutasítani. Talán nem fölösleges hangsúlyozni, hogy a zselízi gimnázium diákjainak 89 százaléka munkás illetve szövetkezeti paraszt származású. A helyhiány miatt fel nem vettek aránya is hasonló. Emlékeztetőül: a volt zselízi járás lakóinak 70 százaléka magyar nemzetiségű volt. Ezek a lakók legjobb tudomásunk szerint még nem költöztek el erről a tájról. Az iskolareform előtt Zselizen tizenkét gimnáziumi osztály volt, most, amikor és táncünnepély tiszteletére is zászlódíszbe öltözik Zseliz. A magyar gimnázium tanárai egytől-egyig tagjai a szervező bizottságnak, három tanár a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőségében tevékenykedik, Gerő János, igazgató a CSEMADOK KB tagja. Rajtuk is múlik, nem is kismértékben, milyen lesz az idei rendezvény-sorozat. Akkorra mór lezajlanak az érettségi vizsgák, sőt talán már a főiskolai felvételik is (a negyedikesek nyolcvan százaléka jelentkezett főiskolára). Mi mindenesetre annak szurkolunk a legjobban, hogy kérvényük ne maradjon hatástalan, érveik és indokaik nyitott fülre, értelmes főre, jóindulatra találjanak, egyszóval, hogy — amint art szeretnék — a jövő tanévben ismét párhuzamos osztályokban tanulhasson legalább hatvan elsős gimnazista. ZS. NAGY LAJOS Fényképezte: PRANDL SÁNDOR 13
