A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-09 / 23. szám

A 22 éves Andy Steer levélkihordó Anglia legmagasabb postása: 2,13

métere alapján indokoltan kapta a Létra becenevet.

A háii zöldség- és gyümölcstermesztők nagy örömére a Matsushita cég új terméke lehetővé teszi az igényes vízkultúrás növények termesztését - a lakásban. A nagy közös kádba vezetett tápoldatból a dinnyék gyökereikkel merítenek friss erőt, s az e célra készített „mászókájukon" felkapaszkodva a veranda, lakószoba díszévé válhatnak.

A firenzei Boboli kert bejáratánál látható P. Barbino Bacco-nak nevezett szobra. A babona szerint a termékenység istenkéjének feladatát teljesíti: ner.i csoda hát, ha a turistanök kezétől alaposan megkopott a hasa.

Moszkva közelében, Kiin városkában, hatalmas őspark közepén emelkedik Csajkovszkij egykori lakóháza {1. kép). A ma múzeumként szolgáló épületben május 7-én, a nagy orosz zeneszerző születésnapján, a szovjet zenei élet egy-egy kiválósága ad koncertet Csajkovszkij zongoráján (2. kép).

A lengyelországi Tychy városában 1979 elején elkészült a félmilliomodik Fiat 126p, vagyis ismertebb nevén a „kis Fiat". A tychyi gyár 9000 munkása képviseletében 90-en álltak modellt a jubileumi fényképhez az ötszázezredik „kis Fiat" körül.

Ez a csendes-óceáni szigetlakó legalább két órát tölt a tükör előtt „make up"-jának készítésével. Igen, a bennszülött szépségeknek akar tetsze-ANATOL POTIEKOWSKI: ft TÁRSADALOM JAVARA

A minap döntő fontosságú beszélgetésen voltunk jelen. Szczawnica igazgató dolgozószobájában zajlott le.

Az igazgató barátságosan mosolyogva, nyugodt arccal ült íróasztala mögött. Szczawnicával szemben Watazko anyagbeszerző ült. Minden ízében reszketett: tetőtől talpig. És meg sem próbálta titkolni.

Mi a díványon ültünk. Szczawnica igazgató azért kéretett bennünket, hogy mintegy fesztelen családi légkört teremtsen.

— Rászánta magát, Watazko úr? - kérdezte meleg hangon.

Watazko anyagbeszerző egy pillanatra felhagyott a reszketéssel.

— Igazgató úr, én ezt nem tehetem meg — mondta undorral.

Az igazgató rákacsintott Solowejczyk asszonyra.

— Kedves barátaim — mondta az szinte véletlenül: — nem innának egy pohárkával? Akkor mindjárt kellemesebb lesz a beszélgetés.

— Ragyogó ötlet! — kiáltott fel az igazgató. — Egészen véletlenül van egy üveg konyakom.

Felállt az asztal mögül, vállával félretolta Watazko anyagbeszerzőt, a páncélszekrényből előszedett egy üveg konyakot és letelepedett a díványunkkal szemben álló karosszékbe.

Ittunk egy pohárkával.

— Ebből az ismétlés sem árt — jegyezte meg Bespalczyk kolléga.

A légkör mindjárt kellemesebb lett.

— Az ilyesmit nagyvonalúbban kell kezelni - fordult az igazgató Watazko anyagbeszerzőhöz. - Gazdasági kategóriákban az üzem méreteiben kell gondolkodni.

OSCAR FIN:

VÁLTSON FEL NEKEM

A taxi hirtelen lefékezett a színház kapuja előtt. Pénztárcámból egy százpesetás bankjegyet húztam elő, és odanyújtottam a sofőrnek.

— Tíz ötvennel tartozik, senor — mondta a taxis —, de sajnos, nem tudok visszaadni.

— Rendben van, mit csináljak - feleltem. - Félretétettem a jegyet a pénztárban, mindjárt átveszem és ott majd felváltják.

A taxis, javakorabeli és gyanakvó ember, utánam szegődött.

— Kérem a Gomez névre szóló jegyet

— mondtam.

— Tessék. — A pénztárosnő átnyújtotta a jegyet, és rámeredt a bankjegyre.

— Csakhogy nem tudok visszaadni . . .

— Kár, mindjárt kezdődik az előadás . . .

— Tudja mit, senor: itt van mellettünk egy újságosbódé, az ilyenkor mindig nyitva szokott lenni. Jöjjön elkísérem . . .

Most már ketten követtek: a taxis és a pénztárosnő. Az újságárusok nem szeretik, ha valaki csak váltani akar, ezért teletömtem a zsebeimet mindenféle folyóirattal és újsággal, és átnyújtottam a balszerencsés száz pesetást.

— Sajnos — mondta az újságárus — nincs apróm. Menjünk át abba a szemközti bisztróba, ott majd felváltják.

Néhány perc múlva már a söntéspult előtt álltam. Az ajtóból figyelemmel kísért a taxisofőr, a pénztárosnő és az újságárus. Amikor elkövetkezett a fizetés pillanata, a tükörben észrevettem, hogy valamennyien visszafojtják

Watazko anyagbeszerző hallgatott, mint a sír.

— Én innék még egy pohárkával - szólalt meg Bespalczyk.

— Micsoda beszéd — válaszolt az igazgató. — Az ügy sikerére.

Megint ittunk. Szczawnicának megjött a szava.

— Hát én csodálkozom önökön, kedves barátaim — kezdte. - Az Északisarkon kutatók pusztulnak el az emberiség érdekében. Mikrobiológusok fertőző betegségek vírusait oltották be magukba, az emberiség javáért. Hát önök? Mit tettek önök a társadalom javára? Szabadságot adtak önöknek? Adtak? Prémiumot kaptak? Kaptak. És önök mivel hálálták meg ezt szeretett üzemünknek? Ugyan mivel? Watazko úr?

— Végezzünk ezzel az üveggel — javasolta Solowejczyk.

Az üveg kiürült. Szczawnica igazgató egy másikat halászott elő a páncélszekrényből.

Watazko anyagbeszerző elázott.

— Nos hát? Beleegyezel? — kérdezte Bespalczyk.

— Rendben van, legyen, ahogy akarjátok — dünnyögte Watazko anyagbeszerző, nagy üggyel-bajjal leküzdve undorát. - Ha a társadalom javát szolgálja ...

Szczawnica igazgató ünnepélyesen kitárta dolgozószobája ajtaját. Az örömhír egy pillanat alatt végigszállt az üzemen, és mindenütt reményeket keltett.

üzemünk járművei végre-valahára kifogástalanul üzemképesek lesznek!

Anyagbeszerzőnk ugyanis egy hónap múlva házasságot köt a gépkocsialkatrész-raktár vezetőjének leányával.

SZÁZ PESETÁT!

a lélegzetüket. De itt sem jártam eredménnyel.

A bisztróból a pincér kíséretében távoztam, és elindultam toronyiránt. Nyomon követett hitelezőim tömege, akik élénk beszélgetésbe elegyedtek. Hirtelen észrevettem egy autóbuszt. Hát ez az én megmentőm. Felugrottam, utánam pedig - egész népes kíséretem.

— Nincs apróm, senor — mondta a kalauz, amikor átnyújtottam a pénzt

Kénytelen voltam leszállni. öt perc múlva még mindig az utcán ballagtam. Valóságos menet követett: pincérek,

taxisofőrök, cipőtisztítók, újságárusok. Tisztes távolságban egy autóbusz haladt mögöttünk.

Ekkor két motorkerékpáros rendőr kanyarodott oda hozzám. Egyikük így szólt:

— A csoportosulás tilos. Tiz pesetára bírságolom.

örömömben kis híján felugrottam.

— Van aprója? — kérdeztem, és átnyújtottam a száz pesetást.

Aprójuk nem volt, és ők is nyomomba szegődtek.

A járókelők meg-megálltak, ránk néztek.

Az utcasarkon hirtelen egy szódavizárusítónőt vettem észre. Megint mindenki visszafojtotta a lélegzetét.

Ennek végre-valahára volt aprója. Nekiláttam az elszámolásnak. És — ó szörnyűség! — kiderült, hogy kis híján már kétezer pesetával tartozom .. .

Gellért György fordításai

9