A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
3^ ‘"T Hajnali szellö-zizgésben pedzi a cinegemadár; a rigó bársony-füttyében jegenyék üzenete száll; pikulás kakukk hangjába csirreg a ficseri-család; pityegő pintyő cifrázza fürjek fuvola-dalát. Hétszínű harmat-gyöngycseppben mosdik a katicabogár; hímporos szárnyát biccentve libben a lenge pille-pár; rőt-lila szirmos kelyhekben hemzseg a zimizümi raj; zöldarany-érett cseppekben csordul a dinidana dal. PAKOLITZ ISTVÁN versei: (a most megjelent Kínálgató című kötetből) VÍZI-LAKODALOM Csitri csikóhalkisasszony Mircsi-Marcsi szép menyasszony; Csuka Jóska jól kicsípett, nem is csoda: vőlegény lett. Tavaszelőn, Sándor-napon lesz a vízi-lakodalom; a hozomány az se kutya, kirukkol a retyerutya. SZÉL Kujtorogva -tekereg ve jár parkokba és terekre; megrázza a bokrokat, kunyervál és fosztogat; a rekettye aranypénze esőzik a kötényébe; az útszélre kiállva, a jegenyét cibálja; jegenyefa ezüstpénze pilléz-pörög erszényébe; cigánymeggy bronzdénárja, sombokor rézpetákja, galagonya vasfillérje, vadribizli nikkelpénze, akác girhes garasa, bodzabokor tallérja csurran-csöppen kalapjába — s aztán irány héthatárba: megvesztegeti vele a jégcsapszívű Telet. Három szapaly rubint-kagyló, hét gyöngykorall gyertyatartó, kilenc varsa mosott-arany — de a java még hátravan. Cerjen felől közeledik tizenkét halpénzes ladik; süllyedésig meg van rakva, huszonnégy fő matróz rakta. Kecskebéka-banda fújja, kezdődik a hejehujja; a horgászok sztrájkba lépnek, mennek ablakosvendégnek. TYÚKHÍVOGATÓ Kittyem-kottyom kis tyúkocskám, kendermagos kincsecském, kitykoty-kitykoty kis búboskám, nincsen párod hét mezsgyén. Kitkot-kitkot kotkodácsolsz, dicsekedve friss tojást tojsz, kittyem-kottyom kis tyúkocskám, kitykoty-kitykoty kis búboskám, kotkotkotkotkotkodács, minden napra egy tojás. KALAPOS Néhai Petánczki Alajos született csámpai őslakos, szakmáját ösmerő iparos, dali úr s delnői kalapos, előre köszönő alapos kalapos Petánczki Alajos, bizony ha köszönni tudna most, köszönne jókora-huzamost. Na de hát Petánczki Alajos immáron húsz éve űrlakos, holdfényes-glóriás-kalapos, kalapja zergetoll-csillagos, s mivel a szikrázó ég magos, a Marsról köszönni még bajos. HÁZTÜZNÉZÖ Tolnában van Szakadát, ott nevelték a Katát; messze van bár Szakadát, kommendálják a Katát. Paksi kicsípte magát, elgyűrüzte a Katát; nincs is messze Szakadát, ne sirasson az apád! Ml \S-U fi ^ÁS) SZARKA Vén diófánk tetejébe röppent csőri szarka néne, kistükrömet elcsente, bámulta magát benne; csípd el, kapd el, vörösgébics, ne nevess; szaladj, Orzse, futok én is: hess, hess, hess! RÁK Ez a rák ez a rák a kiskárász kocsmájában elitta a papucsát, most aztán nagy bánatára csiszreg-csoszrog mezétláb. Szó, ami szó, az a jó, hogy megmaradt az olló: üngöt-gatyát hogy is szabna a dülledt szemű varangynak? Ez a rák ez a rák araszolgat mezétláb; de legalább ne hátrafelé menne Szekszárdra! Nyakig-lába mit se ér, azt hiszi, hogy odaér; oda bizony, oda ám talán majd — sohanapján.
