A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
Há/áiian > Mogalaknlásának 30. óv i avathat az agykon várispán utó.#. IV mosterldvés/ok cóhónok tekintet# gíirkiitatósi íioszáinoló a nagyobbak szőnyege a zene képzeletbeli színében játszik, tehát kék; a talon függő gobelin pedig egy valósága« kalendárium: az esztendő hónapjait 12 madár, az 52 hetet ugyanennyi pillangó, az esztendő 365 napját pedig pontosan ennyi szinárnyalat jelképezi. És ez még nem minden, hiszen a Napot jelző sárgás korongba hét grammnyi arany van beleszöve! A szikrák termében annyi a játék, hogy akár egy kisebb játékkereskedés is megirigyelhetné az ilyen választékot; az olvasóteremben pedig nemcsak a gazdag könyvtár jelent komoly értéket, hanem a padlót borító szőnyeg is, amelyet az emberiség által eddig használt különböző betűtípusok mintái díszítenek.- Tulajdonképpen a régmúlt idők üzenete ez a mának, amely egyben olvasásra, tanulásra és barátkozásra is serkent - mondja csöndesen Josef Mizera, miközben a teremben izgalmas vetélkedő zajlik: egy rögtönzött irodalmi és történelmi kérdés-felelet játékban harmadikosok és negyedikesek mérik össze tudásukat. A rajzteremben csend van, csupán a ceruzák hegyének sercegése haitik és olajfesték illata csiklandozza az ember orrát. Az nyolc-tíz éves gyerekek ujjacskái újra meg újra végigsiklanak a rajzlapokon, szabadon szárnyaló gondolataik egyre színesebb, egyre konkrétabb formát öltenek. Az eleinte óvatos, bátortalan vonalak madarakká, autókká, dúslombú fákká, kócos napsugarakká, bohócokká és ki-álykisasszonyokká alakulnak... egy szőke kislány pedig már egy kész rajzot tart elém:- Nézd, ilyen szép az én édesanyám! — mondja büszkén, de ekkor mintegy varázsütésre mindenkinek megered a nyelve, mindenki egyszerre akarja elmagyarázni, hogy mit rajzolt és mi az, amivel még ki kell egészítenie alkotását... Pali, Judit, Pepo, Anni, Évi, Honza neve kerül a noteszomba; és ki tudja, hátha egyszer majd ismert festőkként vagy szobrászokként találkozom a nevükkel. A folyosón véletlenül a gyermekház májusi rendezvényeit hirdető plakátokon akad meg a tekintetem. Ízelítőül - pusztán találomra - hadd másoljak ide néhányat az elmúlt hetek gazdag műsorából: közlekedési szabályokat népszerűsítő színielőadás, babaruha divatbemutató, az Afrikai madár című japán kalandfilm, a Mustang-együttes fellépése a Pionírszövetség megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére, gyermeknapi dalostdlálkozó, mesedélutánok, filmvetítéssel egybekötött beszélgetés az állatkert újdonságairól és személyes találkozás Vladimír Remekkel, hazánk első űrhajósával! • • • Persze, ez az épület nem is lehetne igazi kastély, ha azért időről időre nem elevenednének meg falai között a régmúlt idők eseményei. Például a Hamupipőke-bálon vagy a várispáni ünnepségeken... Ekkor van itt csak igazán vigság, ilyenkor áll a bál és kavarog a karneváli tömeg; vagy éppen a különböző céhek tagjává ütnek valakit, feltéve, ha sikerrel állja a mestervizsgát. Nemhogy a gyerekeknek, még a felnőtteknek is élmény egy ilyen vidám mulatság! Mindenki különböző jelmezekben, korabeli kosztümökben feszít. Az ajtóban őrség áll, a lépcsőkön épp egy török szultán érkezik... De mit ad a véletlen: egy kéményseprő toppan a szultán elé és egy pillanatig gátolja őt a továbbhaladásban. A szultán érti a tréfát, odaszól az őrségnek: „Csináljon valamit, hát ne várakoz tassanak! Egy szultánt! Micsoda arcátlanság?!“ Az őr utat nyit és meghajol: „Elnézést uram! Parancsoljon, fáradjon beljebb"! Kisvártatva megszólalnak a harsonák. Műsorral kezdődik az ünnepély, utána egymást szórakoztatja a gomba és a földgömb, az indiai kigyóbüvölö és Piroska, egy hercegkisasszony meg egy kertész és a többi jelmez. A szultán éppen egy eszkimó kislánnyal táncol és réges-régen elfelejtette érkezésének zavaró körülményeit... Hirtelen újabb harsonaszó csendül: a tekintélyes várispán már elfoglalta helyét, kezdődhetnek a különböző céhek „felvételi“ vizsgái. Mert például aki a hóhérok céhének tagja kíván lenni, annak egy igazi cseh knédľ' kell szempillanatok alatt miszlikké aprítania; aki a gyertyaelfújás tudományában kíván jeleskedni, annak öt méter hosszú, kanócot kell elfújnia; aki pedig a felcserek tiszteletet érdemlő céhébe kiván belépni, annak viszont - mór bocsánat, de Így van! egy gomőolyagnyi toalettpapírral kell a lehető legfürgébben körültekernie a királyi hadak sebesült katonáját. .. Valóban, akár egy mesekastélyban!. És ami ennél is fontosabb: hogy a gyerekek önfeledten szórakoznak és mindenfajta gond távol van innen. • • • Búcsúzóul Josef Mizera a kastélyudvarig kisér. Itt, az öreg falak gyűrűjében jut eszébe: a legközelebbi hetekben várják az országos gyermekház kétmilliomodik látogatóját! Ez a szám önmagáért beszél, aligha találni e „mesekastély“ dolgozói kiváló munkájának jobb bizonyítékát. Kérdezem az igazgatót, vajon mi az az ellenszolgáltatás, amit ök kapnak a gyerekektől az itt töltött délutánokért meg szombat-vasárnapokért2 Hosszasan tűnődik, aztán csak ennyit mond:- Ha a nálunk járt gyerekek azzal toppannak be otthon, hogy nagyszerűen érezték magukat itt! Számunkra ez a legnagyobb öröm... Útravalóul pedig a telkemre köti: írnám meg, hogy feltétlenül várják a Csehországba vagy Prága környékére kiránduló csallóközi, gömöri vagy akár bodrogközi gyerekek látogatását is! Pontos címük: Hradčany, Jiŕská utca. S a boltíves kapuk egyikében ott a tábla: A CSEHSZLOVÁKIÁI GYERMEKEK HÁZA! FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY