A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

MIKLÓSI PETER o ÍU3ÍUH iionoro«, roiosorcK, s/;i:<ao.so:< tagjává? » Moseiiiiisoi* !<íc$ííh/ö!<íio!<, na!< > ’/árják a dói szlovákiai gyorolc: Egy-kettő-három, egy-kettő-három... Kezében egy kistáskát lábalva, piros­pozsgás és mosolygós arcú kisfiú lép­del mellettem vidáman a prágai vár: a Hradčany felé.- Nocsak, hová ilyen sürgősen? - próbálom a legényke útját állni, amint már épp kettesével igyekszik fölfelé a széles várlépcsőkön. A váratlan kérdés hallatán csodál­kozva rámpillant és gyerekes ko­molysággal szalad ki a száján:- Föl a várba, a Gyermekházba! Ot perc múlva kezdődik a világürku­­tatósról szóló kalandfilm, s a ruha­tárban addig még papucsot is kell húznom!- A „gyermekházba"?. . . - ismét­lem kissé értetlenül és hozzáfűzöm, hogy ilyesmiről bizony eleddig nemigen hallottam. Bármennyire is sietős a szőke le­gény dolga, most mégis megáll egy pillanatra, hogy kérdőn az arcomba nézhessen.- Nem hallott?! - mondja kétel­kedve, aztán ravaszul (elém kacsint: - Ha érdekli, velem tarthat, már csak néhány lépcsőfok a boltives várka­puig, onnan pedig nem több az egész pár lépésnél s ott is vagyunk - fújja egy szuszra; közben az órájára pil­lant és újra kettesével ugorja a lép­csőket, úgyhogy alig győzök a nyo­mában maradni. De fél hórom előtt két perccel ott vagyunk a kétemele­tes, reneszánszkori kastély udvarán, amelynek diszes főbejárata mellett többnyelvű tábla hirdeti: A CSEH­SZLOVÁKIAI GYERMEKEK HÁZA. ... És amig egy pillanatra megál­lók, hogy kiváncsi szemmel körbete­kintsek a hangulatos udvaron, kis is­merősöm már el is tűnik az ajtóban, nehogy csak egy percet is elmulasszon az érdekesnek ígérkező kalandfilmből! • • • Josef M i z e r a, a hires Zlatá ulička (Arany utcácska) tőszomszédságában álló gyermekház igazgatójának ajta­ján kopogok. A barátságos, fiatalos férfi hellyel kínál és egy jóízüt nevet, amikor elújságolom neki idejutásom történetét, aztán komolyabbra fordít­ja a szót.- Házunk országos intézmény, ami különös jelentőséget kölcsönöz mun­kánknak - mondja, és rögtön magya­rázattal is szolgál: - A pedagógus az osztályban a gyerekek értelmi képes­ségét bontakoztatja ki, a jellemüket íormálja. Egy iskolaigazgató esetleg több száz gyerek gondjait veszi a vállára; egy járási pionírotthon veze­tője egy meghatározott környék gyer­mekeinek pionirtevékenységét vagy szabad időtöltését irányítja. Mi viszont az ország ,-yermekügyeinek1' intézé­séből vállalunk részt...- Hogy érti ezt? A falon függő gyermekrajzokra pil­lant.- Úgy is mondhatnám, hogy több­szörös feladatkört teljesítve az ország valamennyi gyermekéért dolgozunk. Egyrészt a hozzánk látogató gyerekek értelmi képességeit fejlesztjük, más­részt a szórakozásukról is gondosko­dunk. És ami küldetésünkben a leg­fontosabb: mindezt országos szinten tesszük, hiszen házunk kapui Aštól egészen Ágcsernyőig minden hat és tizenöt év közötti lány meg fiú számára nyitva vannak. Az ilyesmi pedig egész embert kívánó, felelősségteljes mun­dö kastély a múlt században egysze­rű bérházzá alacsonyodott, kereken száz évig lakások voltak benne; míg­nem 1960-ban köztársaságunk akkori elnöke hazánk gyermekeinek ajándé­kozta ezt a csinos műemléket. A gye­rekek három esztendeig tartó belső átépítés, felújítás után vehették birto­kukba ezt a mesék csodakastélyaira emlékeztető épületet... A múltat már csupán a régies falak, a boltives ka­pualj, az udvaron pedig négy ékes várispáni címer idézi. Bent, az ódon falak mögött élénk vidámság van, olyan csodás hangulat, amilyent csu­pán gyerekek tudnak varázsolni ma­guk ■ körül. Az egykori várispánok szi­gorú parancsai helyett most önfeledt zsivaj, gondtalanul csengő gyermeki kacaj visszhangzik mindenütt, a játék­teremben izgalmas focicsata zajlik, a zeneteremben pedig Karel Gott leme­ze forog a korongon, ki tudja hányad­szor énekli már a Babilont... A Csehszlovákiai Gyermekek Háza tavaly ünnepelte fennállásának tizen­ötödik évfordulóját, s mint ilyen in­tézmény, egyedülálló az egész vilá­gon! Igaz, másfél évtized önmagában sem kis idő, mégis csupán szerény tö­redéke az épület több évszázados változatos történelmének... Korhű feljegyzések tanúsága szerint eredetileg föhercegi palotának épült, később a prágai v&r őrgrófjának ott­hona lett, majd pedig a király he­lyettesítésére hivatott várispánok szék­helye volt a kastély. A gótikus palota 1541-ben leégett s egy olasz építész tervei alapján reneszánsz stilusban épült újjá - hogy termeiben ezúttal a legfőbb várispán már ne csak a királyt helyettesítse annak távollété­ben, hanem különböző peres ügyek­ben vagy kinevezések dolgában is itt hozza meg döntéseit. Frága legrégibb fából faragott re­neszánszkori mennyezetével büszkélke-Ebben a házban szinte minden sa­rokban van látnivaló! Az egyik fal mentén például a Pio­nírszövetség megalakulása harminca­dik évfordulójának tiszteletére rende­zett kiállítás fotói, egy másik folyo­sót a Nemzetközi Gyermekév tisztele­tére készített gyermekrojzok díszíte­nek; a további sarkokban nyári tá­borozások vagy épp a legutóbbi si­­kirándulás emléked A barátság termé­ben tekinthetők meg a különböző kül­földi pionírcsapatok zászlói és jel­vényei, egyébként itt látható a fent már említett nagyon értékes mennye­zet; de a termek és folyosók labirintu­sában még a játékoknak is megvan a saját helyük. A földszinti előcsar­nok homlokfalának díszítése is egé­szen sajátos, de valami különös, va­lami egyedülállóan sajátos hangula­tot áraszt itt minden helyiség! Mert ki gondolná például, hogy a zeneterem hegedükulcsokkal ékesített

Next

/
Thumbnails
Contents