A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

íme, a harisnyanadrág továbbfejlesztett változata: a fekete, leheletfinom anyagból készült, rugalmasan az alakra tapadó testharisnya.

Észak-Skóciában, a Carrbridge közelében elterülő fenyöerdöben létesített szabadtéri múzeumban állították ki e meghökkentően furcsa műtárgyat. Az alumíniumból készült szobor alkotója Eduardo Paolozzi. Címe: A világ tényekből tevődik össze.

Bors István kaposvári szobrászművész térplasztikát készit Táncsics Mihály emlékére. A nagy méretű alkotást a helyi Táncsics gimnázium udvarán állítják

Az egyik világhírű műalkotás, Michelangelo Dávid-szobra a firenzei akadémia galériájában látható. Dávidot egyébként huszonöt éves korában alkotta a művész.

A belorusz mesterek késztette kristályes üvegtárgyak a szakembe-e* 'eseménye szerint szerencsésen egyesitik az ^újítást a hagyományokkal. Képünkön: Pjotr Artyomov, a boriszovi üveggyár tervezőművésze.

Sajtótájékoztató: még öt percig barát ságos arcot kell vágni..

ANDRISÉK ELKÖLTŰZTEK

A kocsmában vágni lehetne a füstöt, a mocskos asztalokon, pangott félkorsó sörök mellett vastagfalú féldecis poharak. A vendégek könyökölnek, némelyek hangosan vitáznak, mások kártyáznak vagy esak állukat támasztva bámulnak, mintha oda sem figyelnének a beszélőkre, de azért hetek múlva is emlékeznek rá. ki mit mondott.

Egyformán ismétlődő napok, semmi szokatlan. Nem volt ez mindig igy. Nagyot változott pár évtized alatt a világ. Régen a falusi ember jóval kevesebbet engedhetett meg magának. Pálinkát akkor is ittak, de esak az öregek, reggel meg az iszákosak, ha pénzre tettek szert. A többi spórolt: házra, földre, linóra, üszőre, vagy éppen adósságtörlesztésre.

Hol van ez. már. Legtöbben elfelejtették. A kocsma, a régi gyülekezőhely vendégforgalma igen megduzzadt, főleg délben és este. Ha megkérdezné az ember a micisapkás, zsíros kalapos ücsörgőket, visszacserélnék-e a jelent a múlttal, csak mosolyognának, fölösleges ostoba tolakodásnak tartanák a kérdést. Nem is kérdezi tőlük senki.

Iszogatnak, viccelődnek vagy panaszkodnak egymásnak.

Sándor ..rántással" kéri a sört. Valahányszor kimondja a „rántással“-t, nevetnek a körülötte levők. A csapos asszony már tölti is a rumot a íélrebillentett féldecis pohárba. Sándor rámordul:

— Ügy öntöd, mintha a véredet mérnéd. Billentsd egyenesre azt a poharat, mert beírom a panaszkönyvbe.'

A kocsmárosné esak mosolyog, már löttyinti is a rántásnak nevezeti rumot a sörbe a becsapott pohárból, tudja, hogy a panaszkönyv csak amolyan üres fenyegetőzés. Nem ír abba Sándor egy betű vakarintást sem két okból. Először mert uijai rég elszoktak a ceruzafogástól, másodszor pedig, ha úgy tudna is írni, mint a valamikori fiskális, akkor sem lenné. Örökre elveszítené jogát a reggeli bemelegítőkre. mert oviit titok, hogy a benfenteseknek a iószívű kocsmárosné tilalom ide, tilalom oda, reggelenként is odacsúsztatja a régi fejadagot.

Sándor nem viszi túlzásba az iszogatásl. csak annyit kortyingat, mint a többiek, szokásból. Ma viszont bosszúság érte. Ahogy mondja, sikerült kiadnia a veje útját, bár mindenki tudja, nem egészen igy van. A fiatalok önként mentek el.

— Nem ilyen vöt képzeltem el, nem ilyen férjet a lányomnak — mondogatja sóhajtozva. — Hiába, kutyából csak kutyaszalonna lesz. Henyélhetnek most már a betonfalak között. Pedig, ha összefogunk, szépen gyarapodott volna a vagyon.

— Javíthatatlan vagy Sándor. Még mindig vagyont akarsz szerezni. Házad van. nagy lelek hozzá, szőlőd, ehetsz, ihatsz, amit kívánsz, még mi a csoda nem kellene?

— Van, minden van. meg lesz is, de

kinek, minek? Megvert engem az úristen ilyen vővel mint a Szurdi gyerek. — Öklét összeszoritotta és idegesen ütögetle az asztal szélét, de észrevette. hogy a poharak tartalma kilötvög. abbahagyta. — Nem tudott annak az apja se. nagyapja se mást, csak rehelliót szítani: .,Le a burzsujokkal.

minden a mienk lesz". No tessék, most az övék. de dolgozni benne, azt nem akarnak. Ez a szaros Andris is teknikumot végzett, most már azt hiszi magáról úr. pedig egy fenét. Doktor Czenky azľ igen, az úr volt, de Szurdi Bandi csak koszos Szurdi marad.

— Azért nem kell a vödet annyira leszólni. A gyárban nagy becsülete van. Jó szakember, tisztelik — szólt egy kisparasztból lelt gyári munkás.

— Ellenünk fordította Annuskát is. Az is a múltkor szedegette le a falról a szentképeket, hogy már nem modernek. „Mondtam nekt. eltöröm a kezed. Íme meg egyszer hozzájuk mersz nyúlni. '• Itt minden úgy maradi ahogy van. Lakjátok a lakást, a tiétek lesz. de a házirendet mi szülők szabjuk meg. Azt sem helyeslem, hogy minden szobában koslatnak. Nappali szoba, ebédlő, háló, dolgozó, meg anyámkínja. Csak mindent tönkretenni egyszerre.

— Hát azért van, hogy használják nem? — jegyezte meg egyik fiatal asztaltárs.

— Azért, azért. Meg költött azért dolgozni. Az én szüleim, mindenki tudja, jó módban éltek, de csak két szobakonyhájuk volt. Az első szobában nem lakott senki, azt úgy hívták, tiszta szoba. Abba csak a vendég ment. meg a ház ura, ha felravatalozták.

— így igaz — bólogatott egy micisapkás, — Volt is akkor becsülete mindenkinek és mindennek. Juliska, még egy sört — fordult a pult felé.

— Magának hány tiszta szoba kellene Sándor bácsi? — kérdezte a kártya mögül egy szomszéd aszlaln J ülő.

— Nekem egy se, de gondolni kell az unokákra is. nem? — Legyintett, mert eszébe jutott, hogy aligha lesz tervéből valami.

— Nem köll ezeknek már semmi a régiből, csak az autó meg a tengerpart. Lődörögni a nagyvilágban, szórni a pénzt haszontalanságokra — dünnyögte a szomszéd.

— Uradzani, duzzogni, okoskodni azt tudnak, de szalmát nem tesznek keresztbe. Megsértődött a Bandika. mert meg mertem neki mondani, amit gondoltam. Állandóan csak a könyveket bújja, de azt nem tanulta meg, hogy atyádat és anyádat tiszteljed, mert az nemcsak az édes szülőkre, hanem a feleségiére is vonatkozik ám — vitte fel a hangot Sándor. — Bezzeg, ha a Bőgi gyerek vette volna el Annuskát. ahogy mi akartuk, nem fájna most a fejem. Az is tanult, magas iskolát járt, mégsem szégyell felülni a kistraktorra. Az egész szabadságát az apja szőlőjében töltötte, jobban ismeri a vegyszereket. mint a szőlős mérnök. Nehéz ezresek ütik szüret után a markát

— Ezt nem irigyli a vöd?

— Bizony irigyelhetné, de ö nem nagyon töri magát, pedig nem bánná meg, ha egy kicsit segítene. Én is tudnék nekik kistraktort vagy autót venni, mint más ember, de így ... Ha elmentek, akkor menjenek. Nem való neki más mint a lustanegyed, ahová költöztek.

— Marhajó! — hahotázotl egy legényke.

A szomszéd asztalnál ülők is felfigyeltek az új kifejezésre, tetszett nekik. találónak tartották.

— Te azt hiszed az nem munka, ha valaki az eszével dolgozik? Ma már egyre többen vannak ilyenek.

— Az ingyenélők. Én mind kihajtanám őket répát szedni, meg kukoricát törni, mikor meglepi a dér — mordult közbe egy kártyás.

— Meneküljenek csak a fiatalok, majd visszasírják még a jó hazait. Aztán ne sokat papolj te Gyula — szólt az Andris pártfogója felé egy söröző — mert neked is van szőlőd, meg rajta hajiokod is.

— De nekem nem azért van. hogy jövedelemforrás legyen, nem félhektár, mint egyeseké. Majd az Andris is szerez magának egy hétvégi telket, ha mozgásra lesz kedve, de egyelőre szívesebben tanul. Mikor, ha most nem, mig fiatal?

— Csak szét ne vesse a fejét a nagy tudomány, olyan okos már most is, hogy az isten se bír vele, már engem is tanítani akart.

— Aztán mire? Felmondatta magával az egyszeregyet? — röhögött közbe az előbbi snhaw.

— Kórságot: politikára. Elegem volt belőle.

— Miért nem mondja neki. legjobb annak, aki haspárti, az sohasem üti meg a bokáját.

— Sándor bátya, hová költöztek

Andrisék, milyen negyedbe? — incselkedett az egyik fiatal. — Azt már hallottam. hogy létezik milliomos negyed, de ' hogy tirstánegved is. még neue . Maga találta, .ki?r '

Az öreg nem válaszolt. Hiába erőltették, már nem hatott olyan érdekesen, mint az előbb. Felemelték a korsókat. Sándor is búsan kortyintott „rántásos" söréből.

CSICSAY ALAJOS

9