A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK TELEVÍZIÓ Dosztojevszkij: Karamazov testvérek Újra és újra a megválaszolhatatlan kérdés: van-e értelme és létjogosultsága a halhatatlan remekművek különféle (film, tévé, rádió) adaptációjának? A mi válaszunk: van. Miért? Nézzük a Karamazov testvérek minap közvetített, Pirjev-féle háromrészes szovjet tévéfilm-változatót! Mikor is olvastam én a Karamazovokat? Jó húsz éve, ha nem csalódom. S mikor jutok, hozzá még egyszer? Hát erre aligha tudnék válaszolni, tény mindenesetre, hogy két évtized alatt nem került ró ismét sor, noha kétségtelen, hogy azokhoz a remekművekhez tartozik, amelyeket legalább kétszer el kell olvasni! Nos, ha ez a helyzet a szakmabeli irodalmárnál, mi lehet az amatőrök esetében? Még ma, húsz esztendő múltán is elevenen lüktet bennem az egykori olvasmány-élmény hangulata, a regény világfelfogósa, fő cselekmény-vonulata, noha a részletekre már egyáltalán vagy alig-alig emlékszem. Aligha csalódom, ha föltételezem, hogy egy ilyen tömegkommunikációs változat nemcsak bennem, hanem a nézők millióiban segít fölidézni az egykori olvasmányélményt, bekapcsolván azt mindennapi életünk vérkeringésébe (arról már nem is szólva, hogy hány nézőt ingerel újraolvasásra, arról meg különösképpen nem, hogy azokat, akik mindeddig nem olvasták, elolvasásra buzdítja). A válasz tehát egyértelmű: van értelme és létjogosultsága a remekművek adaptációjának. Más kérdés, hogy az átdolgozok milyen színvonalon oldják meg különben egyáltalán nem könnyű és irigylésreméló feladatukat. Ivan Pirjev színvonalasan készítette el a film - változatot s maradéktalan élményt nyújtott a nézőnek (újra bebizonyítva, hogy a nagy orosz műveket, különösen a Dosztojevszkij-figurákat maradéktalanul csak orosz művészek tudják életrekelteni). Szerencsés kézzel válogatta meg a rendező a szereplőgárdát. A három Karamazov testvér alakítói, érzésem szerint „sziklába véshetően" maradandóan keltették életre hőseiket, akár a szertelen-szenvedélyes Mityóra, akár a hideg és számitó Ivanra, akár a „szent" Aljasára gondolunk. Ugyanez vonatkozik a nők, Grusa és Jekatyerina megszemélyesítőire s különösen a Smergyakovot alakító művészre. Valamennyi telitalálat. S mi az végülis, amit Dosztojevszkij még ma is, még egy ilyen szükségszerűen csak vázlatos adaptáción keresztül is mondani tud a ma emberének? Nem akarunk közhelyeket ismételni, de vajon hány néző ismert e fivérekben önmagára? S nemcsak úgy, hogy én vagyok Mitya, vagy én vagyok Iván, vagy én vagyok Aljosa, hanem úgy, hogy én vagyok mind a három. Igen, ez a halhatatlanok örök titka: mindannyian mi vagyunk mindazok, akiket megírtak. Most és mindörökké. (cselényi) KÖNYV Horváth Teri: Sári-győp Sajnálom, hogy nem láthattam Horváth Terit színházban, élőben, amint játszik. így számomra a Szent Johanna Kútvölgyi Erzsébet nevével lesz egyenlő, pedig most már úgy érzem Jeanne d'Arc-ot Horváth Teri alakításában élőbbnek, igazabbnak hinném minden szent ügy harcosánál. Most már, hogy elolvastam Horváth Teri „Az én életem története . .alcímet viselő sziporkázóan szép, fájdalmasan igaz írásait. Én gyöngybetűs sorait böngészve fedeztem föl magamnak Horváth Terit: a Művészt! A szépség művészét, az élet művészét, mert Horváth Terire nagyon sok oldalról megközelítve ráillik ez a jelző. Ködfoszlányokkal szegélyezett múltdarab lebeg előttem: három csalód közös háza, közös udvara, húsvétra fehérre meszelt vályogfalak, zabkása étel, szűkösen mérve, mezítláb hóban taposó gyerekek, tízéves korban zsákot cipelő suhancok, vérbe fojtott forradalom, pacsirtaszó, és egy drótos tót Krisztus keresztjére fagyva . . . Meg a béke harangzúgása, a fényes szelek dicső süvöltése, egy emberibb, egy életnek nevezhető kor hajnala. Rembrandt képek és Bartók muzsika, amit már sokan akkor is hallgattak, „amikor az még nem volt divat". A szép, „ami érdek nélkül is szép". Horváth Teri érdek nélküli szépsége ez a könyv. Az akarat, az erő szépsége, a teremteni, a tenni, a játszani akarásé. Fizetség, tiszteletdíj nélkül. Csak úgy, a játék fensége miatt. A játék, az élet-meséjének igazmondása miatt. Az ember nem hazudhat, mert a hazugság még a hajasbabákat is megöli, hát még a hús-vér embereket! Az ember felfedező lény, a szépség, az életgazdaság felfedezője. És Horváth Teri felfedezte magának a világot: ínségben, jólétben egyaránt. Felfedezte az amszterdami képtárak ecsetvonásait, Soós Imrét, a Tisza-part nyugtató csendjét, a hajnalok nyugalmát, és a harcot . . . A szépség harcát! Ha rajtam múlna, a Sári-gyöp-öl kötelező olvasmógnyá tenném: szép nyelvezete, emberféltő szeretete, küzdeni akarása miatt! — zolczer -Így élt Mikes Kelemen A Mikes Kelemen életéről, munkásságáról szóló könyvet joggal sorolhatjuk a népszerű így élt sorozat legértékesebb, legfontosabb kötetei közé. Szerzője Veress Dániel, a kitűnő erdélyi író. A monográfia szerzőjének célja elsősorban az volt, hogy megismertesse olvasóit Mikes Kelemennel, a magyar emlékirat-irodalom kiváló képviselőjével. A könyv azonban több mint egyszerű életrajz. Veress Dániel az olvasót egyúttal a XVIII. századi Erdély világába is bevezeti, sőt — Mikes életútját követve — végigkalauzol bennünket az akkori Európa néhány országán is. Közben bemutatja II. Rákóczi Ferenc udvarát, a törökországi viszonyokat, érzékelteti Lengyelország, Franciaország politikai atmoszféráját. A könyvben természetesen legértékesebb az, amit a szerző Mikes Kelemenről mond. Olvashatunk többek közt a nagy író s a kiváló hazafi szülőföldszeretetéről, Rákóczihoz való ragaszkodásáról és internacionalizmusáról, valamint a híres Leveleskönyvről. Mikes Kelemen emberségére, munkásságára mindnyájunknak érdemes odafigyelnünk. Mert életműve számunkra is jó például szolgálhat: szellemi erőtöltést, lelki gazdagodást jelenthet. Mikes szülőföldszeretetét pl. mi sem bizonyíthatja jobban, mint a következő sorok a messze idegenben írt Leveleskönyvből: „Már mi itt derék házastüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.“ Az író internacionalizmusáról pedig a következőket mondja Veress Dániel: „Az embereket végső soron tetteik és erkölcseik szerint ítélte meg, s mivel mindvégig egy nemzetileg sokszínű és soknyelvű világban élt, minden oktalan faji gőg, nemzeti felsőbbségtudat távol állott tőle. Kedvenc szava, melyet magyar, román, török, lengyel jó ismerőseire, barátaira egyaránt használt, ez volt: „emberséges ember". A Leveleskönyv irodalmi, esztétikai, politikai és néprajzi szempontból egyaránt értékes mű. Minderre kellőképpen rámutat Veress Dániel is. A tárgyilagos ténymegállapításokon, a logikus okfejtéseken kívül a kötet értékét növeli az író kifinomult stílusa, ízes nyelve is. Csáky Károly HANGLEMEZ Continuo Tipikus Varga-féle orgonafutammal kezdődik a Collegium musicum új nagylemeze (mely sajnos a hosszú átfutási idő miatt több mint egy évvel a feljátszás után kerülhetett a lemezgyűjtők kezébe). A lemez további részében azonban a régi stílusból egy-két helyei kivéve nem sok maradt meg. Frešo és Hójek visszatérésével, valamint az új tagokkal megváltozott, keményebb lett a stílusuk. Már nem annyira dominál Marián Varga orgonája. A lemezen jobban érezhető a közös munka. Ez azonban, főleg az A oldalon a könynyedség, a természetesség rovására ment. Például a Pókhálók első részében a változatlanul ismétlődő súlyos kísérő figura, ami teljesen szólisztikus szerepet kapott, elüt a szám további hangulatától és esetlenül, vontatottan hat. Viszont nem sokkal későbben hangzik fel a lemez egyik legszebb része, ahol Varga szinte kézzelfoghatóvá teszi a pók foglyául eső áldozat tragédiáját. Az A oldal további száma az Eg y szabad művész önarcképe. A szöveg önvallomásként is felfogható, vágyakozásként egy senkitől sem befolyásolt, szabad zenei munka után. A B oldalon található a cimadó kompozíció, a Continuo, amely a lemez legsikerültebb száma. Az egészet valami lemondás, rejtett fájdalom hatja ót. Ez azonban csupán a hangulatra érvényes, az egész hangszerelés az új stílus legsikerültebb változata. Az elejétől a végéig alaposan átgondolt, folytonos, a hallgatónak az az érzése támadhat, mintha másképpen nem is lehetett volna felépíteni ezt a számot. Az új tagokról szólva elmondható: Ľudovít Nosko jól beilleszkedett az együttesbe, különleges színezetű hangja és kulturált éneke kellemes meglepetés. Karel Witz játéka azonban eléggé felemás érzéseket kelt. Nagyszerűen tudja kísérni a többieket, viszont amikor gitárszólóra kap lehetőséget, mintha nem tudna mit kezdeni vele, különösebb elképzelés nélkül gitározik, nem eléggé invenciózus a játéka. Gyurovszky László 8 ONNAN Az ezeréves Oroszország emlékművének egy részlete. Az 1862-ben Novgorodban emelt emlékművön Bölcs Jaroszláv az orosz állam első törvénykönyvét tartja a kezében. Születésszabályozás: a hatéves nőstényoroszlán „gyermeket vállalt", kioperálják hát testéből a 3 éve beültetett fogamzásgátlót. Kongmin király síremléke a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság egyik legszebb középkori műemléke. A kettős sirdombot, amely Korjo középkori állam egyik nagy uralkodójának, Kongmin királynak és feleségének hamvait őrzi, köböl és földből építették. A XIV. századi háromszintes emlékmű legkifejezőbben megformált alakjai a sírokat vigyázó polgári ruhás és fegyveres őrök szobrai.
