A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-20 / 3. szám
3® CSEMADOK Amikor 1974-ben megszereztem a tanítói oklevelet Nitrán.és Gútára (Kolárovo) kerültem, az Úttörő utcai általános iskolába, mint minden kezdő pedagógustól, tőlem is megkérdezték, hogy a tanításon kívül milyen szakkör vezetését vállalnám. Mivel képzőművészeti nevelésből diplomáztam, „szakmámba" vág a szabadkézi rajz és a kézimunka, ezért ezeknek a szakköröknek a vezetését vállaltam, s hozzájuk a bábjátszó csoportot is, noha ez akkor újdonság volt a számomra; Iskolánkban, sőt az egész környéken addig még nem foglalkoztak bábjátszással. Kezdetben sok tanuló jelentkezett, de amikor már szöveget kellett volna tanulni és bábokat készíteni, sorra lemorzsolódtak. Hat lelkes tanuló maradt: Csente Katalin, Dómján Csilla, Dómján Róbert, Fülöp Zsófia, Horváth Edit, őszi Veronika. 1975 tavaszán velük alakítottam meg a bábjátszó csoportot s a Pitypang nevet adtuk neki. Eleinte kezdetleges bábukat készítettünk. Az anyagot a gyerekek hozták, a bábukat kézzel varrtuk. A hat gyermek óriási lelkesedéssel dolgozott. Késő délutánokig próbáltunk. Rendszeresen látogattuk a városban akkor még havonként szereplő nyitrai bábszínház műsorát. Rövid jeleneteket tanultunk be, s ezeket az iskolában az alsósoknak mutattuk be. Olyan nagy volt a bábjátékosok lelkesedése, hogy amikor 1975 őszén a járási népművelési osztálytól jelentkezési lapot kaptunk az 1976-os seregszemlére, elhatároztuk, hogy jelentkezünk. A Három buta kiskacsa című jelenetet játszottuk, mozgatható fejű síkbábokkal. A bábokat préselt papírból készítettük az iskola tanműhelyében; a díszletet ugyanitt közösen festettük a gyerekekkel. Nem vártunk díjat, helyezést, hiszen első ízben szerepeltünk Gútán kívül. A komáromi szereplés arra szolgált, hogy tanuljunk. Egy kerámia faliképet kaptunk emlékül, amely talán még mindig a legbecsesebb a sok értékesebb trófea között, hiszen ez volt az első tárgyi jutalom, amit a csoport szerepléséért kapott. A járási seregszemle után sorra kaptuk a meghívásokat a környező falvak iskoláiból. Első ízben Keszegfalun vendégszerepeltünk 1976 júniusában. Bábjátékosaink nagy izgalommal készültek az előadásra, ami nem csoda, hiszen olyan gyerekeknek mutatkoztunk be, akik ritkán, vagy csak a televízióban láttak eddig bábjátékot. Most már kesztyűs-, sík- és fakanálbábukkal is dolgoztunk. A Három buta kiskacsán kívül néhány rövid jelenetet játszottunk. Sok tapsot kaptunk. Maradandó élményt jelentett a számunkra látni az óvodások csodálkozó tekintetét, hallani az előadás után elhangzott sok kérdést, látni a kíváncsiskodók mosolygó arcát, amikor a paraván mögött kipróbálhatták a bábukat. 1977 januárjában a Tábortűz írt rólunk, beszámolva munkánkról, sikereinkről. Bemutatót rögtönöztünk, hogy lefényképezhessék. Ugyanebben az évben már tudatosan, rendszeresen készültünk a jáBagitáné Kürthy Katalin szerepelhetett a járásunkban vendégszereplő Balcsik bolgár bábegyüttessel, amelynek felnőtt amatőr bábosok a tagjai. Izgalommal indultunk az országos seregszemlére, Dunaszerdahelyre, ahol a zsűri elismerő szavakkal nyugtázta szereplésünket. Hazatérve sem tétlenkedtünk. Vendégszerepeltünk Nyárasdon, sót néhány darabunkat lefordítottuk cseh nyelvre, s így utaztunk az észak-marvaországi Frýdlant nad Ostravici-be, amelynek általános iskolájával 1965-től testvérbaráti kapcsolatot tartunk fenn. Itt is nagy tetszést arattunk. 1977 szeptemberében új darabot rási seregszemlére. A bábukat posztóból készítettük. Földi Lajos iskolaigazgató messzemenően támogatta munkánkat. Próbáinkon Takács János igazgatóhelyettes is gyakran megjelent. A díszleteket és a paravánt Tóth Józsefné és Forró Imre, a két műhelyszakos kartárs készítette. Anyagi támogatást kaptunk a szülői munkaközösségtől és az úttörőszervezettől. A lehető legjobb körülmények között dolgoztunk. A csoport létszáma időközben tíz főre növekedett. Lázasan készültünk a fesztiválra. „A kiskakas rézkrajcárja" című darabot tanultuk, közben persze több helyen szerepeltünk. A sok-sok próbának, gyakorlásnak, megfeszített munkának eredményeképpen a csoport hírneve túljutott a város határán. Sokat szerepeltünk vidéki iskolákban, óvodákban s az önfeledt kacagás, a szűnni nem aka-A Pitypang bábegyüttes ró taps igazolta, hogy nem volt hiábavaló a munkánk. Csoportunkat az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehetett a seregszemle előtt a járási újévi ünnepségeken Komáromban, ahol a Hős Bajszos című jelenetet mutattuk be. Az 1977-es seregszemlén A kiskakas rézkrajcárja című darabot pálcás bábukkal játszottuk. Ezeket és az applikált hátteret közös munkával készítettük, a gyerekek fantáziája szerint. A paraván nádból készült s ez újdonság volt a közönség számára, mivel eddig általában textilanyaggal bevont paravánokat látott. Sikeresen szerepeltünk, második díjat nyertünk, s ez feljogosított arra, hogy részt vegyünk a II. Dunamenti Tavasz nevű országos seregszemlén. Kimondhatatlanul örültünk a sikernek. 1977. május 31-én az országos seregszemle előtt a Pitypang együtt 6
