A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

HASZNOS ÉS ÉRTÉKES KIADVÁNY Surányi László: A Magyarországi Tanács­­köztársaság bélyegkiadásainak és' a Vörös Hadsereg tábori postájának tör­ténete (Akadémiai Kiadó, Budapest 1978) A szerző voltaképpen két, egymással csak lazán összefüggő témát dolgozott fel egy kötetben: a Magyar Tanács­­köztársaság bélyegkiadásai mellett voltaképpen a magyar Vörös Hadsereg hadrendjeit ismerteti tábori postájának történetével kapcsolatban. Már a ré­gebbi szakirodalomból ismeretes, hogy miként került sor az öt bélyegből álló „Magyar Tanácsköztársaság" köriratú sorozat kiadására, amelynek egyes címletei Marx, Petőfi, Dózsa, Martino­vics és Engels képével jelentek meg. A korábbiak közül elsősorban Jászai Emánuel János 1926-ban megjelent kiadványa érdemel figyelmet. Surányi László, mint bélyeggyűjtő szakember vállalkozott arra, hogy a világ első „kommunista postabélyegeinek" törté­netét tudományos alapon feldolgozza, amivel valóban úttörő munkát végzett. A magyar tanácskormány ezzel meg­előzte az orosz szovjethatalmat is. mi­vel az a postát átmenetileg ingyenessé téve, fennállásának első éveiben nem bocsátott ki postabélyegeket. A „Ma­gyar Tanácsköztársaság" felülnyomású bélyegek csak az említett sorozat kia­dása után kerültek ki a nyomdából, de a Magyar Posta „Köztársaság" felül­nyomású, sőt felülnyomás nélküli bélye­geket is árult. A szakszervezeti (Peidl) kormány nem vonta be ezeket a bélye­geket, mint a szerző fogalmazása alap­ján hinni kellene, a búzakalász-kompo­­zíció is csak a Friedrich-kormány ide­jén került felülnyomásként az aratás és országházas bélyegekre, hogy a „Ma­gyar Tanácsköztársaság" felülnyomást elfedjék. Postai forgalomba nem na­gyon kerültek, viszont elég gyakori a szívességbélyegzésből keletkezett hami­sítvány. A szerző be is mutat a 93—94. oldalon négy ilyen darabot, s ezeket a szövegrészben részletesen ismerteti, illetve leleplezi. Megtaláljuk a kötetben a Tanács­köztársaságnak a spekuláció elleni több intézkedést is, így a Pénzügyi Népbiztosságnak 2000 (kettőezer) ko­ronánál magasabb értékű bélyeggyűjte­mények és bélyegkészletek beszolgálta­tására vonatkozó 15. számú rendeletét. A bélyegspekulánsok között említett Kohn Emil papírkereskedö azonos azzal a Kondor-Kohnnal, aki Prónay Pál nap­lójának tanúsága szerint a lajtabánsági bélyegekkel is spekulált. A magyar Vörös Hadsereg tábori postájának első ismertetése Bartha Béla tollából jelent meg (Die Feld­­postämte der Bolschewik Armee. Donau- Post, 1919/12. sz., Pozsony), amelyet a szerző bírálat tárgyává téve, bebizo­nyítja, hogy a gödöllői főhadiszállás által kiadott állítólagos emléklap és a csehszlovák bélyeggel bérmentesített lévai postai küldeményeknek magyar tábori postai bélyegzővel való lebé­lyegzése szintén spekulációs célzattal született. A 68. és 69. ábrán található két apróbb hiba (Vaskóh helyett Vas­kút, illetve a csúcsai fronton 39. dan­dár helyett a 38. dandár) nem az ere­deti mű szerzőjének, hanem Z. S. raj­zolónak a botlása. Az I. világháború vége, illetve az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása után a tábori posta megszűnt működni. Amikor 1919 április közepén megindult a Tanácsköztársaság elleni háború, a tábori postaszolgálat felújítása egészen május 3-ig váratott magára. A könyv­ben megtaláljuk az ide vonatkozó ren­deleteket.. A tábori postahivatalok meg­­számozásáról szóló rendelet csak június 10-én jelent meg, azonban a május 30-án lezárt hadrendekben már szere­pelnek a tábori posták számai. A szer­ző felsorolja mind ennek, mind pedig a június 15-i, július 5-i és a július 20-i hadrendnek fontosabb adatait is. Fi­gyelmét azonban elkerülte a „Kik ve­zették az 1919-es magyar Vörös Had­sereget?" (Borsodi Szemle 1971) című történelmi tanulmányom, amelyre pedig a „Magyarország története" Vili. köte­tének irodalomjegyzékében is hivatkoz­nak a szerzők. A Surányi-féle hadrend­gyűjtemény ábráinak közzététele tehát csak tájékoztatásul jó. Az tény viszont, hogy ezek alapján hiánytalanul követ­hetjük a számozott tábori postahivata­lok mozgását, amit az antant hírszerző szolgálata elől titkolni kívántak. A szerző közzétette azoknak a bélyeg­terveknek a rajzát is.amelyek a pályá­zaton nem kerültek elfogadásra. Véle­ményem szerint a forgalomba került öt érték közül négy (Marx, Engels, Patőfi, Martinovics) valóban a legsikerülteb­bek közé tartozik, Dózsához azonban jobb tervezet is akadt. (Dózsáról nem maradt fenn rajz vagy festmény, az el­fogadott és forgalomba került bélyeg­kép alapján inkább havasi móc hegyi­pásztor, mint székely kurtanemes be­nyomását kelti.) A „magyar tanácsköztársasági arc­képek" néven ismert bélyegsor politikai mondanivalója Sóky Dezső, a könyv bevezetőjének Írója szerint az, hogy a magyar tanácsállam Dózsa, Martinovics és Petőfi eszméi örökösének és meg­valósítójának tekintette magát és fela­datát a Marx és Engels által meg­jelölt módon, a proletárforradalom út­ján kívánta elérni. E bélyegek a ma­gyarországi antantmisszióknál is érdek­lődésre találtak, s mint a könyvből megtudjuk, Romanelli olasz alezredes és Bandholz amerikai tábornok is ren­deltek és kaptak belőle. Nekem személy szerint nem tetszik a könyv borítója. Nem mintha nem len­ne eléggé esztétikus, de úgy gondolom, hogy a négy nem realizált bélyegterv helyett inkább a forgalomba került értékek megnagyobbított fakszimiléit kellett volna a borítókra nyomtatni. Ez természetesen semmit sem von le a mű értékéből. Haszonnal forgathatja min­denki, aki érdeklődik a Tanácsköztársa­ság története iránt. Dr. FOGARASSY LÁSZLÓ HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEAAADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY Jövőre ismét szemtanúi lehetünk a CSEMADOK KB Tavaszi szél . . . országos népdalverseny döntőjé­nek. örvendetes módon elszapo­rodtak az éneklő csoportok. Számos CSEMADOK helyi szervezet büsz­kélkedhet kiváló dalosokkal, éne­kelni szerető fiatalokkal és felnőt­tekkel. Ott vannak szövetségünk helyi, járási és országos rendezvé­nyein, hallatják hangjukat, képvise­lik daikultúránkat. Emberek formá­lódtak és formálódnak ilyen módon közösségekké falvainkban és kis­városainkban. Nélkülük szegényebb lenne dalkultúránk s eseménytele­nebb egyik-másik rendezvényünk. Minden jel arra vall, hogy a már így is szép számú éneklő csoportok tovább alakulnak egész nemzetisé­gi kultúránk javára. KÉRDÉSEK: 1. Hány éneklő csoportja van jelenleg a CSEMADOK-nak? (80-120-160) 2. Nevezzen meg legalább négy éneklő csoportot. 21. 3® VERSENY­SZELVÉNY CSEMADOK 15

Next

/
Thumbnails
Contents