A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

új

KÖNYVEK

Éveink létünkhöz és tudatunkhoz nemesedett könyvtárában egyre sokasodnak az igénytelen külsejű, szerény verseskötetek. Kis csermelyek csörgedeznek a folyó felé: ha a kötetek oldalszáma szerény is, minden csermely, patak magában hordja a folyó ígéretét.

Volt idő, amikor zúgolódtunk verses köteteink szűk terjedelme miatt, s úgy véltük, nagyobb időtávlatok komolyabb, számottevőbb csokorrá gazdagíthatnák egy-egy költőnk kiadásra érett költeményeit. Annál inkább, mert az alkotás kockázatától, amely az idő és a kritika rostáján törvényszerűen megszeld minden alkotást. Törvényszerűen: 'a méltatás nyomában mindig ott kísért az elmarasztalás, s az elmarasztalás summája általában azt összegezi, olykor megbízhatóan felelősségteljes elemzéssel, olykor jóindulatú elnézéssel — s ez a bántább, mert az elnézés sanda rokona a lenézésnek —, mi és mennyi maradhatott volna ki a kötetből. Ezért ösztönző "és biztató jelenség, hogy éveink létünkhöz és tudatunkhoz rögződött, nemzedékünknek és a további nemzedéknek üzenő könyvtárát az utóbbi esztendőkben fél tucatnyi olyan verses kötet gazdagította, amely, tekintet nélkül a kötetek oldolszómára, a kötet teljességének igényével és bizonyításával lép a szlovákiai magyar líra fejlődéstörténetébe, a minőségi fi ■' odés és az olvasói tudatformálás megbecsülésének teljes felelősségével. Gál Sándor új költeményei ezek közé tartoznak: a csermely valóban a folyó felé halad.

A folyó - jelkép. Az emberi élet jelképe, de feltétele is, mint Thalész ősanyaga, a víz, amelyet ringat. Jelkép és feltétel, mint a görög filozófusok, bölcs görög őseink többi ősonyaga, a nap és a tűz, a föld és a levegő, vagy mint o fa zöldje, lombja, gyümölcse. Ember és folyó éppúgy egymáshoz tartoznak, mint az ember és az ember „vízre vetődő árnya" (A folyónál), vagy mint az ember és a költészet: örök tűz ideje örök idő tüze ég lobogása lobogó égöerdö ága viz surrogása

14

surrogó viz árnya

puha testű mindenség vembe

(Folyó)

A folyó — miként a költő — emberrel beszél, népekkel beszél és önmagával vitázik. Ezt teszi ősidők óta: emberi települések színhely-meghatározójából így válik az emberi történelem részesévé, „folyók partján és ingóványok fölött", ohol — Gál Sándor szerint — „kibontja önmagát a történelem" (Nézz vissza). De ahogyan a folyó önmagát faggatja, Gál Sándor költeményei :s önmagukkal és egymással vitáznak, a dialektika és az elemző részletezés, az önismeret és világtudat, a valóságismeret és a lehetőségek felismerésének szigorú szabályai szerint. Következetesen végigjárva az utat és kijárva a kemény iskolát, amely a „torokba zárt szavak csendjétől (Megérkezés) az egyéni és sajátos, általánosító előjellel is közösségi es sajátos megszövegezésig vezet: „amit o madarak írnak/

visszafelé is olvasható/ .../ megtanulunk-e írni/ ahogy a madarak" (Ceruzával). A megszövegezés — írástudónak ez a küldetése — erkölcsi folyamatosságot von maga után: a költő múltba révedező szemé, hagyomány féltése boronghat (Lefelé élünk), de erkölcsi célja és feladata, társadalmi elkötelezettsége, éppen az értéket jelentő hagyományok ügyéért, mogo a vállalás, s a címadó vers újra párbeszédben, egyértelmű és általános érvényű, korra, időre és társadalomra szabott értékű párbeszédben mondja ki azt, amit — szocialista költőnek, szlovákiai magyar költőnek — ki kell mondania:

mondom néktek ez a part amit magamban megépítek megáll örökké

(Folyó)

s az emberi visszhang, a költő hangja válaszol:

azokról beszélek

azokról akik önként vállalták az utat hogy a történelem békéjét megáldják (Veszteségeink) Gál Sándor agyagvárat és partot épít jelképes folyója mentén a homokvárakat és légvárakat építő múltban gyakran akadtak meddő korszakok, amikor az emberi együgyűség hasztalan és használhatatlan délibábok rögzítésére fecsérelte még meg sem született, eljövendő nemzedékek erejét és idejét: oz agyag és a port maradandó alkotást ígér. Olyat, amelyben tartós és biztos otthonra találnak o „komor baltával nyesett arcok" (Homok), s az „agyagra irt idő" (Korommal írt idő) a tanulságleszűrés és a tanúsógtétel örök partjait építi fel. Olyat — s ez Gál Sándor kötetének legmegbecsülendőbb értéke —, amelyet csak itt és most, csakis ezen a tájon és ezen a földön, a szülőföld partjain és nem egyebütt építhetnek, hazánkban, a szlovákiai magyar líra sajátos hangú és hangvételű területén.

A művész részese és felelőse az alkotásnak, a világ teremtésének és újjá teremtésének; Gál Sándor emberi szenvedéllyel, emberhez méltó gonddal, féltéssel és költői fegyelemmel és felkészültséggel láttatja, bizonyítja, hogy költészete felnőtt ehhez a feladathoz. Kötete negyven versének szigorú logikai felépítése, magas hőfokig hevített, egyetem erkölcsi magatartást sürgető, ostromló belső párbeszéde a korral, a társadalommal, a múlttal, jelennel és jövővel, nem hagy kétséget afelől, hogy a költő közéleti ember: közösségi élet és közösségi helytállás szószólója, az adott feltételek és lehetőségek józan ismerője, de a feltételek és lehetőségek sürgető, köteles fokozásának igényes tzómonkérője is.

Igényessége önmagával, költői kifejezési formáival szemben is következetes. Új kötetében egyaránt megtalálhatók a kötött vers zárt formái, a szabadvers fegyelmezett, gondos művészi megformóltsága és az újszerű lírai megoldások megszólaltatása, keresése. Két különleges szépségű versen azonban a kötet dicséretesen egyöntetű színvonala mellett is kiemelésre kívánkozik. mert noha minden kiemelés eleve magán viseli az egyéni ízlés, s ezzel egyidejűleg az egyéni önkény és szubjektív szemlélet veszélyét, Gól Sándor Csillogom virágom és Siratóének egy védtelen táj felett (a verscimek maguk is utalnak ihlető forrósaikra) című két költeménye mégis külön említést érdemel: mindkettő a magyar líra szépséges kezdeteinek legősibb hagyományait eleveníti fel a szívben és a költészet örök szólamában.

RACZ OLIVÉR

A már életében klasszikussá vált, Nobel-díjas szovjet író, Mihail Solohov világhírű alkotása a Csendes Don című regény. Nemzedékek ismerhetik meg belőle a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előzményeit és történetét. A mű, szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov csalód áll, a csalód sorsán keresztül a történelem végső tanulságait összegezi az író. A könyv négy kötetben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.

A Szépirodalmi Könyvkiadó Olcsó Könyvtár sorozatában látott napvilágot a Mihaszna Eduárd című kötet, amelyben a húszas évek szovjet irodalmának válogatott novellisztikája kapott helyet. Az októberi forradalmat követő években nagyszerű, új hangú, bátor művészet született - lázas sokrétűségében tükrözve azt oz óriási változást, amely a korabeli orosz társadalomban végbement. Nagyszerű novellákat találunk a könyvben; többek között Maxim Gorkijtól, Iszaak Bábeltől, Valentyin Katajevtől, Vaszilij Grosszmantól stb. A kötet írásai a legkülönfélébb irodalmi irányokhoz tartoznak — a megújult, hagyományos realizmustól az expresszionista izzású novellákig —, ám kivétel nélkül egy nehéz, ígéretes és küzdelmes korszakról adnak hírt.

A negyvenes-ötvenes évek Picassoműveiben újra meg újra felbukkan egy rokonszenves fiatal női arc: Francoise Gilot-é, aki közel tíz éven át volt Picasso élettársa; két gyermekük is született. Évekkel válásuk után Carlton Lake-kel, a neves amerikai művészeti íróval közösen megírta visszaemlékezéseit a Picassóval töltött évekről. A könyv, amely már több nyelven is bestseller lett, most — Vermes Magda fordításában - magyarul is megjelent a budapesti Corvina Könyvkiadó gondozásában. Picasso mellett felvonulnak benne a művészbarátok, és sokan a Riviéra hírességei közül is. A közvetlen hangú, friss, szórakoztató részletekben bővelkedő emlékek nyomán úgy érezhetjük, hogy közeli ismerősünkké válik Matisse, Éluard, Aragon, Gertrude Stein, Chaplin, Cocteau és a negyvenes-ötvenes évek izgalmas és ellentmondásos világa.

Verskedvelő olvasóinknak ezúttal két terjedelmes — kétkötetes — könyvet is ajánlhatunk: az egyikben Vörösmarty Mihály összes költeményeit adta közre a Szépirodalmi Könyvkiadó, a másik az Európa gondozásában jelent meg és a Klasszikus orosz költők verseit tartalmazza.

Nincs olyan felnőtt, aki gyerekkorában legalább egyszer ne olvasta volna a Tom Sawyer kalandjait, a Huckleberry Finnt vagy a Koldus és királyfit. Mindenkiről szól, tehát mindenkinek szól Mark Twain örök életű ifjúsági regénye, a Tom Sawyer kalandjai, amely mór megírása idején (1884) hatalmas sikert aratott. Az ifjúsági irodalom sok szép alkotása között egyike a legkiválóbbaknak. Ezúttal Kass János rajzaival jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában.