A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
már sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy középiskoláinkon nem szentelünk olyan figyelmet a humán tantárgyaknak és a biológiának, mint a matematikának, fizikának, kémiának. (Érdekes jelenség egyébként, hogy valamennyi magyart, aki 1978- ban valamilyen csehországi kémiai főiskolára jelentkezett — felvették.) Prágában folytatott beszélgetéseim során az is kiderült, hogy a nyelvi nehézségek sem a felvételi vizsgáknál, sem a tanulmányok ideje alatt nem jelentenek olyan problémákat, mint amilyeneknek a közhiedelem tartja őket. S azt hiszem, itt az ideje már annak is, hogy eloszlassuk azt a tévhitet, mely szerint sok magyar azért hagyja ott az egyetemet vagy a főiskolát, mert nem bírta eléggé a számára idegen nyelvet. Egy Prágában tanuló magyar diák frappánsan fogalmazott, amikor azt mondta: „A cseh diák is könnyen kirepülhet az iskolából, ha tanulás helyett sörözni jár." Számtalanszor előfordult már, hogy a tanulmányait hanyagsága vagy lustasága miatt abbahagyni kényszerülő diák odahaza szüleinek nem merte bevallani kudarcainak valódi okát, ezért inkább arra hivatkozott, hogy a nyelvi nehézségek miatt történt az egész. Ilyen egyszerűen születnek a legendák! Dvorák professzornak, a Cseh Műszaki Egyetem gépészkara dékánhelyettesének véleménye szerint a magyarok semmiben sem ütnek el az átlagtól; ugyanolyan problémáik vannak mint cseh kollégáiknak, sőt olykor még előnyös is a helyzetük, mert esetleg magyar könyvből is tanulhatnak, ha nincs éppen megfelelő cseh könyv. Dr. Miroslav Kratochvíl, a Károly Egyetem természettudományi kara szervetlen kémiai tanszékének adjunktusa szerint az odakerülő magyar diákok nemcsak szorgalmasak, hanem megbízhatóak is, s szinte valamennyiük diplomamunkáját doktori disszertációként való kibővítésre terjesztik elő. Természetesen akadnak olyanok is, akik végülis nem fejezik be tanulmányaikat, érdekes módon azonban Csehországban a lemorzsolódás aránya a magyar diákok esetében alig 2—3 százalékra tehető, ami határozottan jónak mondható. Véleményem szerint a közeljövőben két fontos problémára kell középiskoláinknak összpontosítaniuk. Mindenekelőtt nagyobb körültekintéssel kell kiválasztaniuk azokat a diákokat, akik tovább akarnak tanulni, s lehetőleg ne hagyják elkallódni a tehetséges, de a továbbtanulástól valamilyen oknál fogva óvakodó vagy félő tanulókat. A másik fontos feladat: kellőképpen felkészíteni azokat a diákokat is, akik nem műszaki jellegű főiskolákon kívánnak továbbtanulni, s ezalatt nemcsak a szakmai, hanem a lélektani felkészítést is értem, hiszen nemegyszer megtörtént, hogy a diák, bár kellő ismeretekkel rendelkezett, annyira ideges volt, mert folyton azzal ijesztgették, milyen nehéz lesz a felvételi vizsgája ott, ahol háromszoros vagy ötszörös a túljelentkezés, hogy képtelen volt a maximális teljesítményre. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a csehszlovákiai magyarság döntő többsége mezőgazdasági jellegű területen él, a mezőgazdaságban foglalkoztatott magyarok számaránya jóval meghaladja az országos átlagot, ugyanakkor még mindig nincs elegendő magyar nemzetiségű diplomás mezőgazdasági szakember. A magyar orvosok száma is jóval alatta van az optimális értéknek, s ha az orvosi karokon tanuló magyarok számát veszem, sajnos meg kell állapítsam, hogy egyelőre nem fog javulni a helyzet. Több közgazdászra és jogászra is szükségünk lenne, s aggasztó hiány mutatkozik történészekből, szociológusokból. örvendetes viszont, hogy atomfizikus- és textilmérnök-utánpótlásunk biztosítva látszik: jelenleg 8 magyar tanul atomfizikát Prágában, és 24 magyar diák készül a textilmérnöki pályára Liberecben. Végezetül néhány szót még a Csehországban tanuló magyarok közösségi életéről. Azokban a városokban, ahol nagyobb számban tanulnak magyarok, elsősorban Prágában és Brnoban, a diákok aktív kulturális tevékenységet folytatnak. Csak érdekességként említem, hogy az Ady Endre Diákkör immár országos hírű Nyitnikék tánccsoportja a közelmúltban a Cseh Műszaki Főiskola képviselőjeként Taskentban szerepelt egy nemzetközi versenyen. A szülőföld messzesége fokozottabb összetartásra sarkallja a Csehországban tanuló magyarokat; nemcsak azért jönnek össze rendszeresen, hogy magyar szót halljanak, hanem azért is, hogy közelebbről is megismerkedjenek egymással, s ha kell, segítsenek megoldani egymás problémáit. Úgy vélem, a Csehországban tanuló magyar diákok méltón képviselik azt a kis közösséget, mely útjukra bocsájtotta őket: a csehszlovákiai magyarságot. LACZA TIHAMÉR
