A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-19 / 20. szám

A beduin nők többsége ma is ragaszkodik az ősi viselethez, hogy az idegen „be ne szennyezze őket pillantásával"

Az Arab-félsziget hatalmas szabad térségein, hallgatag homoksivatagok és fekete lávamezők birodalmában, ahol a nap tüzesre hevíti a sziklákat, emberek élnek. Tevecsordáikkal kúttol kútig, legelőtől legelőig vándorolnak s csupán ők ismerik a megállásra, pihenésre, rövid táborozásra alkalmas helyeket. A sivatagnak ezeket a lovagjait az arab „badv" (sztyepp) szó alapján beduinoknak nevezzük. Ök egyszerűen araboknak hívják magukat, mivel számukra az „arab" és a „beduin" szónak egy és ugyanaz a jelentése. A beduinok emlékezete megőrizte azt a bibliai legendát, amely szerint Izmail minden arab ősapja. A legenda szerint Sárának, Ábrahám feleségének hosszú ideig nem született gyermeke, s ezért javasolta férjének, hogy vegye magához Hágárt, az ö egyiptomi szolgálólányát. Hágár szült is egy fiút, Izsákot, s követelte, hogy Ábrahám űzze el házából Hágárt és Izmáéit. A szerencsétlen asszony a sivatagban vándorolt, és érezvén, hogy immár fogytán az ereje, magára hagyta gyermekét: nem akarta végignézni, amint gyermeke szomjan pusztul. A legenda szerint Isten meghallgatta Hágár könyörgését, vizet fakasztott a sivatagban, s azt is megígérte, hogy Izmáéiból

egy nagy nép őse lesz. Aztán felnőtt a gyermek, élt tovább a sivatagban, és híres íjász lett belőle.

A magukat Izmáéi közvetlen leszármazottainak tekintő beduin törzsek megvetik és lenézik a letelepült, földműves életmódot folytató falusiakat és városiakat, de az ő szemükben az iparűzés is „lealacsonyító"; valóságos szerencsétlenségnek tekintik, ha eqy letelepült arabhoz kell adniuk a lányukat. A modern kor nyomásának és a sivár életkörülmények hatására a szabad, sivatagi életforma lassan veszít varázsából, s a törzsek egy része gyakran letelepedik. A legelőket otthagyva, a beduinok botokkal túrják föl a földet, árpát és lóherét vetnek. A primitíven megművelt föld mellett őröket hagynak. Ha a közelben oázis zöldell, s a törzs vénei hajlandók megkockáztatni a nomád élettel való szakítást, akkor letelepednek a faluban. Ide igyekeznek a nomádok, ha a szárazságtól vagy betegségtől elhullanak az állataik: rokonok segítségével vészelik át a nehéz napokat, kerülik el az éhhalált.

Minden beduin törzs önálló szervezet, amelyben a tagok biztonságát s tulajdonuk sérthetetlenségét kölcsönös erővel védelmezik. A szigorú becsületesrég és odaadás —

ezek a fő erkölcsi értékek a nomádok körében. Ha egy beduin meg ígéri, hogy karavánjával elvisz egy másik városba, akkor bízhatsz benne: nemcsak mindent megtesz ígérete teljesítésére, hanem fegyverrel is kész megküzdeni a védelmed ben. Ezt diktálja a beduin becsület, s ha egy nomád nem védi meg azt, aki rábízta életét, ezzel szégyent hoz törzsére, s kiközösítik.

Minden nemzetrég és törzs élén egy választott személy áll, akit sejknek, törzsfőnöknek neveznek. Békeidőben a sejk a törzs vándorlását irányítja, meghatározza a pihenőhelyeket, dönt a belső vitákban és peres ügyekben, s tárgyalásokat folytat más törzsek és nemzetségek képviselőivel. A sejk elnököl a törzs tekintélyes „véneinek" gyűlésein, fogadja a vendégeket, az ünnepeken megvendégeli a törzs tagjait. Arábiában ma már bomlóban van a nemzetiségi demokrácia, s a sejki tisztség apáról fiúra öröklődik. A sejket a törzs egyszerű tagjaitól ma már nemcsak a nagyobb sátor, hanem a tömöttebb erszény is megkülönbözteti. Az Arab-félsziget országainak uralkodó rétege nagyra értékeli a sivatag hatalmas hercegeinek rokonszenvét. A feudális-teokratikus szaúd-arábiai rezsim vezetői például minden évben gazdagon megajándékozzák a legjelentősebb törzsek sejkjeit, akiknek támogatásától jelentős mértékben függ hatalmuk szilárdsága.

Arábia beduin törzsei kiváltságosokra, illetve alárendeltekre oszlanak. Az egyenlőtlenség ideológiai igazolására ismét csak bibliai vagy muzulmán legendák szolgálnak, amelyek előkelőbb vagy kevésbé előkelő származást tulajdonítanak az egyes törzseknek.

A beduinok élete mindig nehezebb volt, mint a letelepült földművelőké. Ezért sajátos módon szemlélik a világot. Ebben a világban a megszokott, mindennapi dolgok különleges értéket nyernek. Például ma sem tudják elképzelni életüket az egész Arab-félszigeten elterjedt datolyapálma és a teve, a sivatagi tájkép elengedhetetlen része nélkül. Rossz háziasszonynak számit az a beduin nő, aki nem tud legalább harmincféle ételt készíteni datolyából. Ez a növény gyakran a húst helyettesíti a beduinoknál. Magjától megtisztítva bőrzsákba tömik, s csak végszükség esetén nyitják föl a zsákot. Megdöbbentő, hoqy a beduinok milyen tökéletesen, a legkisebb veszteség nélkül hasznosítják a datolyapálma minden részét. Törzsének vékony