A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-19 / 20. szám

BALÁZS BÉLÁRA EMLÉKEZÜNK A harminc évvel ezelőtt 1949. má­jus 17-én elhunyt Balázs Béla az első Nyugat-nemzedék érdekes és jelentős tagja volt. Mór fellépő fiatal íróként termékeny sokoldalú­ság jellemezte. Verseket, drámákat és esztétikai tanulmányokat írt. Szoros barátságot tartott a modern magyar zene kiemelkedő alakjai­val, Bartókkal és Kodállyal; a Kék­szakállú herceg szövegkönyvét ő írta. Költészetében is olyasmire tö­rekedett, mint Bartókék a zenében: a szimbolista líra modern érzés­­világát a magyar népköltészet for­maelemeivel gazdagította. Az 1918/ 19-es magyar forradalmakban aktív szerepet vállalt, s ezért a tanács­­köztársaság bukása után emigrál­nia kellett. Kísérletező jellegű köl­tészete az emigráció évei alatt harcos szocialista lírává érett be. Ebben az időben érdeklődése fő­ként a filmre irányult, és úttörő filmesztétikai művei (Látható em­ber, A film szelleme stb.) világ­szerte ismertté tették a nevét. Balázst a mi tájainkhoz és ki­sebbségi szellemi életünkhöz is jelentős kapcsolatok fűzik. ötéves korától tizenhárom éves koráig Lőcsén élt, ahová közép­iskolai tanár apját Szegedről a konzervatív iskolai felsőbbséggel való összeütközése miatt büntetés­ből helyezték át. Lőcséhez fűződő gazdag gyermekélményeit legéret­tebb szépprózai műve, az Álmodó ifjúság című regénye első fejezeté­ben dolgozta fel. Könyvében „gyönyörűszép Lőcse városát" elvarázsolt helynek, mese­szigetnek nevezi és bőségesen ki­tér a történelmi múlt „elsüllyedt városára" is. „Én gyermekkoromban történelmen sétáltam — írja. — Azokon a falakon mászkáltam, me­lyeket Béla király épített. Magam tapintottam azt az ajtócskát, melyet a lőcsei fehérasszony, a szép Kor­­ponayné nyitott ki az ellenséges Andrássy generálisnak . . . Abban a városkában éltem, mint kisfiú, melyről Jókai Mór legszebb regé-TURCZEL LAJOS nyeinek egyikét írta . . . Egy nagy romantikus költemény színterén él­tem kisfiú koromban." Balázs a városnak és környéké­nek társadalmi rétegeit is élénk színekkel mutatja be: A vármegye­ház nagy sárga boltívei alatt ott ült a vidék dzsentri-társasága és arany­­zsinóros hajdúk igazították a szé­keket meg a padokat alájuk. A város törzslokosságát alkotó zipszer polgárok az evangélikus templom istentiszteletén „megele­venedett Dürer-képekként álltak, széles, kopasz koponyákkal, mellet­­verő szakáitokkal, csontosán, vál­lason, cserzett komolysággal . . A környék szlovák parasztjai a vá­sárokon cserepet árultak, melyeket hétköznap maguk drótoztak. Szé­pen faragott fatányérokat, kanala­kat és furulyákat hoztak a vásárra, ősrégi viseletben. Roppant feltűrt szélű barna bőrkalap nehezedett fejükön, mint kerek óriásgomba. Széles, régiveretű bőrövet hordtak és fehér halinanadrágot. Két háború közti emigrációja idején Balázs Bélának a cseh­szlovákiai magyar szocialista sajtó­ban (a Kassai Munkásban, az Út­ban, az Uj Szóban, a Magvar Napban) több verse, elbeszélése és cikke jelent meg. 1931 tavaszán a sarlósok meghívására Berlinből Pozsonyba jött, és ott a Sarló Lőrinczkapu utcai helyiségében előadásokat tartott. A három elő­adás Intelfektüel aggályoskodós címmel 1932-ben könyvalakban is megjelent a Sarló kiadásában. Mint azt Balogh Edgár a Hét pró­bában megírja, Balázs pozsonyi útja más szempontból is nagyon hasznos volt: megismertette a sar­lósokat és ifjúkommunista barátai­kat a szavaló kórus korszerű köve­telményeivel, és kieszközölte, hogy a berlini ifjúmunkások kultúrcso­­portja, a Junge Garde a Sarló ki­küldöttjét, Balázs Andrást egy hó­napi tapasztalatszerzésre vendégül lássa. A bratislavai előadást az Út ha­sábjain Fábry Zoltán méltatta, és támadta a rendőrséget a nyilvános előadás megtagadásáért és Balázs Béla kiutasításáért. Fábry cikkének címe — Balázs Béla és akiknek nem kell — azonos volt annak az 1918-ban megjelent könyvnek a cí­mével, melyben a fiatal Lukács György a Balázs Béla elismertetése érdekében írt tanulmányait foglalta össze. Fábry Lukácshoz hasonlóan igen magasra értékelte Balázs szépirodalmi munkásságát, több cikket írt róla, és egy emlékezetes emigrációs versének a sorait sok­szor idézte: Magyar hajóból a magyar urak Hazátlannak ím engem kivetettek. Zengő delfinek, édes szavaim. Talajjá sűrűit dús magyar szavak, Rajtatok állok magyar televényen. A Fábry és Balázs Béla közötti kapcsolatról a Stószi délelőttök egyik tanulmánya (Egy regénymo­­dell emlékezései) ad részletes ké­pet. Ebből az is kitűnik, hogy Ba­lázs Béla a stószi magányában világot látó és világot érző Fábry Zoltánról regényt akart írni, de ez a terve, sajnos, nem valósult meg. „ Balázs iránt a felszabadulás utá­ni szlovák és cseh könyvkiadás is élénk érdeklődést tanúsított. Szlo­vák nyelven hat könyve jelent meg, köztük Az igazi égszínkék című mesegyűjtemény két kiadásban is (Modré z neba, 1948 és O siedmich kráľovičoch, 1949). Érdekes, hogy ezt a könyvet a csehek is kétszer fordították le, 1947-ben és 1958- ban. TURCZEL LAJOS L. GALY OLGA TAVASZI FAÁG Te puhahéjú tavaszi faág, titokzatos nedvektől duzzadó, ki túlélted a téli tetszhalált, most nyitod újra szemed a világra, igyekvő napra, füttyös, fürge szélre, az anyakézként mosdató eső szilaj dobpergésére, majdani lombban bízó, fészeknyi helyet perlő madarak cserfes feleselésére. Még védtelen vagy, tavaszi faág így szürkén, rügytelen és lombtalan, körmöm hegyével is sebezhető — oly nehezen léped át téli álmod, amelyben megsebeztek zúzfagyos paták. Ám ereidben, gyökérkarjaidban már közeleg az újjászületésnek tűrve kihordott perce, mikor ezernyi rügymagzatod régvolt tavaszok tudásától bölcsen úgy ül meg rajtad, otthonosan, mint ereszaljhoz visszatérő fecske. URR IDA SZIVÁRVÁNY Az országúton menve láttam egy ló futott a szivárványban áttetsző volt lengő sörénye köröket írt vele az égre a színek szemét befestették ezután eltűnt minden festék az alkonyatban rezgő pára opállábbal futott utána HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEAAADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY KÉRDÉSEK: 1. Mikor (év, hónap, nap) jelent meg a Hét első szá­ma? 2. Ki volt a Hét első főszerkesztője? Évekig Fáklya néven jelent meg a CSEMADOK KB művelődés­politikai folyóirata. Aztán szövetségünk vezetői úgy látták, hogy az olvasók rugalmasabb és gyakoribb megjelenésű lapot igé­nyelnek. így született meg a gondolat, hogy az érdemes munkát végző Fáklya utódaként képes hetilapot indítanak. Olyan lapot, amely sokoldalúan tájékoztatja dolgozóinkat a legaktuálisabb bel- és külpolitikai kérdésekről, a szocialista építőmunkáról és a legfontosabb kulturális feladatokról. A Hét megjelenését öröm­mel fogadták az olvasók, s nem kicsi azoknak a tábora, akik kezdettől előfizetői egyre népszerűbb lapunknak. A Hét első főszerkesztője ma is élő, köztiszteletnek örvendő, ismert író. 20. 3d) VERSENY­SZELVÉNY S/W CSEMADOK 15

Next

/
Thumbnails
Contents