A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 20. szám
GUSTÁV MALLÝ (1879-1952) Gustáv Maily 1879. május 21-én született Becsben egy szlovák kisiparos családjában, de gyermekéveit már Skalicán töltötte, ahonnan szülei származtak. Személyiségének kialakulására nagy hatással volt a szlovák—morva határvidékek nemzeti összetartását hirdető és erősítő légköre. E nézetek képzőművészeti tolmácsolája, loio Uprka Önarckép, 1924 Falusi motívum, 1935 fedezte lel tehetségét, avatta be a festészet alapvető műhelytitkaiba. Tanulmányait Prágában K. Záhorskýnál (1894), majd 1896-tól E. Liika professzornál az Iparművészeti Iskolán végezte, 1898-ban pedig beiratkozott a drezdai Képzőművészeti Akadémiára. Sikeresen befejezett tanulmányai után Amerikába (1901) látogatott, ahol honfitársai között állított ki. 1911-ben telepedett le Pozsonyban s a Fürdő utcában csakhamar festőiskolát nyitott. Mivel a mai Szlovákia területén abban az időben egyetlen közép- és felsőfokú képzőművészeti tanintézet sem működött, Gustáv Mallý festőiskolája volt az egyedüli hivatalosan is elismert, egyetemi tanulmányokra felkészítő intézmény. Ez 1932-ig működött, amikor feladatát az 1928-ban alapított Iparművészeti Középiskola vette át. Gustáv Mallý pedagógiai munkássága ezzel nem fejeződött be, 1940-től a Szlovák Műszaki Főiskolán, 1946-tól pedig a bratislavai egyetem pedagógiai karának képzőművészeti tanszéke tanáraként foglalkozott a felnövekvő lestönemzedék oktatásával. Pedagógiai munkásságával egyenértékű azonban Gustáv Mallý lestői tevékenysége is. S bár a realista népies zsánerképlestés 19. századi hagyományaiból indul ki, művészete fokozatosan teljesedik ki, s eljut az impresszionista hatástól megtisztult egyéni kifejezésmódig. Művészi fejlődése során az epizódokat megörökítő néprajzi motívumokat fokozatosan a pszihológiai, sőt szociális problémákat felvető motívumok váltják fel. Kritikai realizmusa azonban sohasem jut el a szociális visszásságok, igazságtalanságok nyílt bírálatáig. Festészetének kezdeti szakaszában ecsetkezelése még nélkülözi az egyéni látásmódot. Nagy, összefüggő foltokat alkalmaz, s az átmenetek lágyak az egyes képmezök között. Hű az optikai valósághoz, de mellőzi a kompozíciót megbontó felesleges részleteket. Csehszlovákia megalakulása a képzőművészetben is gyökeres változások elindítója volt. Gustáv Mallý is bekapcsolódott a szlovák művészeti élet szervezésébe, több egyesület alapitó tagja lett. Megváltozott képzőművészeti szemlélete is, új kifejezési eszközöket keresett, a képek részleteinek foltszerű felvitelek helyett vonalszerűén rakja fel a színeket, tölti ki a formákat. A harmincas években Gustáv Mallý festészetében a mozgalmas, szinte már barokkos dinamikájú kompozíciók élik virágkorukat. Természeti környezetbe helyezett, sokligurás zsánerképeket lest, amelyeken megelevenedik a falusi mulatságok és mennyegzők felfokozott vitalitású, duhaj hangulata. A negyvenes évek elején nemcsak képeinek témája, de látásmódja is nagy változásokon megy keresztül. A zsánerképek parasztjaiban felfedezi az embert. A zsánerepizód és a nép vitális erejét hangsúlyozó képek helyét a néhol már monumentális erővel ható, belső pátosszal felruházott emberek ábrázolása váltja lel. Előtérbe kerül érdeklődése a szociális valóság iránt, felhagy a nép életének idealizált megörökítésével, sőt finom iróniával figurázza ki a vidék hatalmasságait. Festészetében most már ezt az emberközpontú irányzatot követi 1952-ben bekövetkezett haláláig. összegezésül elmondhatjuk, hogy Gustáv Mallý festészetének kicsúcsosodásaként eljutott a modern festészet mesterségbeli fogásainak s a valóság ábrázolásának magas fokú szintéziséig. Sajátságoson alkalmazta a térábrázolás tön/ényszerűségeit, néhol tudatosan dekorativ hatásra törekedve. Gustáv Mallýt pedagógiai munkássága és festészete alapján méltán soroljuk a szlovák nemzeti festészet megalapítói és a művészképzés úttörői kö-NAGY KORNÉLIA „A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fontos feladata lesz a lakosság igényeinek az eddigieknél is sokoldalúbb kielégítése. Nagymértékben az itt dolgozó emberek felkészültségétől függ, milyen ütemben valósítjuk meg a mezőgazdaság fejlesztésének céljait, Hogyan mélyítjük el ipari jellegét. Ezért élelmiszeriparunk fejlesztésében fontos szempontnak tartjuk az összes meglévő nyersanyag értékesítését; a feldolgozás, a tárolás és a forgalmazás során a termelési veszteségek folyamatos csökkentését, valamint a tudományos-műszaki fejlődés vívmányainak valóban széleskörű érvényesítését." (A CSKP KB 13. plenáris ülésén elhangzott beszámolóból.) Ritkán fordul elő, hogy a riporter olyan témára akad, amely szinte minden olvasóját érdekelheti... Általában ki ezt, ki azt keresi megszokott újságja hasábjain. Az élelmezéssel kapcsolatos, esetleg valami ínycsiklandó falatozás hírével járó írásokat ellenben csaknem kivétel nélkül mindenki végigböngészi! Úgy látszik, hajdanában aligha született oktalanul a közmondás, miszerint a szerelem is nemcsak a szíven, de a — gyomron keresztül is megy. . . Nos, talán véletlenül, talán mert jómagam is kedvelem az ízes ételeket, a minap nekem jutott a feladat, hogy utánajárjak: milyen problémák foglalkoztatják az okleveles szakácsokat, azaz a különböző tartósított és félkészételek tudományos előállítóit s „vizsgáztatóit", a gyermektáplálkozási szakembereket; más szóval az élelmiszerkutató és élelmiszerellenőrző intézetek dolgozóit. HAGYMAPOR ÉS SPANYOLMADÁR Bratislavában, a Miletič utcán működik Szlovákia egyik legfontosabb tudományos közélelmezési intézménye: a Konzervgyárak és Szeszfőzdék Szakágazati Igazgatóságának Kutatóintézete. M. Horöin mérnök dolgozószobája egyben amolyan kisebb laboratórium is. Több elektronikus műszer van működésben, egy üvegbura alatt pedig különféle almafajták lélegzését vizsgálja éppen. Egy asztalkán néhány darab primőr zöldség vár elemző vizsgálatra, miközben ő egy vizespohár aljára valamiféle száraz, pirosas port hint. Az avatatlan ember szemének legföljebb a gyerekek kedvelt habzó limonádéporának tűnik ez az ismeretlen anyag. Hörcin mérnök vizet enged a pohárba, egy kanállal fölkeveri, aztán felém nyújtja: — Megkóstolja? Elértheti csodálkozásomat, mert a válasz nélkül maradt kérődhez mosolyogva fűz magyarázatot: — Málnaié... Akárcsak a friss! Bátran megihatja. . . Kételkedésem láttán ő jár elöl jó példával: leönt egy keveset a pohár tartalmából és megissza, utána újból megkínál. Engedek a kísértésnek — és a málnaié valóban ízletes! Sőt, olyan frissnek tűnik, mintha a málnaszemet csak néhány órája szakították volna le a bokorról. A mérnök kíváncsian a szemembe néz: — Tudja, hány éves málnát evett most? — Hát... nemigen! — Kísérleti célokból két éve tárolom már itt a szekrényemben. Természetesen a megfelelő tartósítási eljárás, ez esetben szublimálás után. Mi hát a szublimálás? A konzerválásra szánt gyümölcs- és zöldségféléket nagy teljesítményű hűtőgépekben a lehető leggyorsabban csontkeménnyé fagyasztják. Amikor már teljesen szilárd halmazállapotúvá vált a málna, az eper, a karfiol, a petrezselyem, a hagyma vagy a sárgarépa, akkor hengeralakú szárítókamróba teszik az árut, ahol a bomlást előidéző megolvadást „átugorva", egyenesen elpárologtatják a tartósításra szánt gyümölcs- és zöldségfélék nedvességtartalmát. Különböző hal- és húsételek is konzerválhatok ilymódon, bár ezeket az ételeket szublimálás előtt meg kell főzni. E korszerű tartósítási eljárás hazai sajátosságainak kikísérletezése azonban pusztán csekélyke részterülete a leakülönbözőbb szakembereket foglalkoztató kutatóintézet széleskörű te-12
