A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-12 / 19. szám
TAN ÚSÁGTEVÖK GYÖRGY: FUTÖCIPŰBEN 1. A HATINYI RIGÓ VISSZAEMLÉKEZÉSEK A MAGYARORSZÁGI 1918-1919-ES FORRADALMAK RÉSZTVEVŐITŐL Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete egy emlékezéssorozatnak már negyedik kötetét jelentette meg az őszirózsás forradalom és a magyarországi Kommün 60. évfordulója alkalmából, mintegy 790 oldal terjedelemben. A 3a. kötet tavalyelőtt jelent meg, „Magyarok a Nagy Október győzelméért 1917—1921" alcímmel. ezt megelőzően pedig a 2. kötetben az 1905-1918 október közötti időszakra vonatkozó emlékezésekből tett közzé válogatást, ugyancsak a Kossuth Kiadó gondozásában. A hetvenkilenc visszaemlékezést egyenként méltatni itt nincs helyünk, de ki kell emelni, hogy nemcsak kommunista népbiztosok és politikusok memoárjai, illetve ezek részletei is helyet kaptak ebben a gyűjteményben. Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Kun Béla, Szántó Béla, Lukács György, Vágó Béla, Garbói Sándor, Böhm Vilmos és Kunfi Zsigmond mellett a Szlovák Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, Hirossik János emlékezéseiből is meríthetünk. Rajtuk kívül hadd említsük meg legalább dr. Háy László, Propper Sándor, Kassák Lajos, Barta Lajos, Uitz Béla és Mácza János nevét. Természetesen találunk emlékezéseket a két forradalom kevésbé jelentős résztvevőitől is, amelyek jelentőségét nem írójuk pozíciója adja meg, hanem az, hogy ott voltak valamelyik jelentősebb eseménynél (mint pl. Müller Hermann). A külföldiek emlékezései közül a legfontosabb Annaliese Ruegg írása, amely most jelent meg először magyarul. A kötet szerkesztői egyes szerzőktől két részletet is hoztak. Itt csak azt a kérdést tesszük fel, hogy nem lett volna-e jobb a történelmi szempontból nem jelentékeny Fonyó Sáritól csak egy emlékezést hozni és helyette inkább Ágoston Péter feljegyzését közölni a Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 22-i első üléséről. Ágoston följegyzései megtalálhatók a Párttörténeti Intézetben. Garbai Sándor emlékiratainak nagyobb része a bevezető szerint csak nemrég került vissza Magyarországra, ezért a válogatásnál még nem vehették figyelembe. Kassák Lajos „Egy ember élete" című művének a Károlyi-kormánynyal és a proletárdiktatúrával kapcsolatos befejező kötetei csak az ellenforradalmi időszakban (1939) jelentek meg, a válogatásnál ebből merítettek. Minden egyes írás előtt megtalálható szerzőjének^ rövid életrajza. Kitűnően válogatott fényképanyag, valamint névmutató egészíti ki a kötetet. A gondos adatgyűjtés ellenére találtunk néhány hibát: Julier Ferenc nem 1946-ban, hanem pontosan 1944. április 25-én halt meg Budapesten; Linder Béla nem volt a „Pécs-Baranyai Köztársaság" egyik vezetője, hanem a szerb megszállás alatt Pécs polgármestere; Márdörescu nem „tábornok a nagyváradi román főparancsnokságon", hanem a magyarországi román hadsereg főparancsnoka. Nánássy György 1919. február 21-én történt letartóztatása után Pozsonyban adott ki röpiratot Kun Béla ellen, ugyanott lapot is szerkesztett. Hogy hogyan került oda a Tanácsköztársaság kikiáltása után, nem írta meg. Korvin Ottóról meg kellett volna említeni, hogy fivére volt Kelen József népbiztosnak: mind a ketten Kleinről más-más névre magyarosították a nevüket. Stefán Ágoston ruszin népbiztos nem azonos a hasonnevű munkácsi kereskedelmi akadémiai tanárral, aki a csehszlovák agrárpárt nemzetgyűlési képvise: lője volt Prágában (még csak rokonságban sem voltak egymással). A kötetben megjelent írások túlnyomó része nemcsak történészek, hanem általános iskolát végzett értelmes emberek számára is könnyen olvasható. Itt csak azt szeretnénk leszögezni, hogy az 1918. október 31-én kitört őszirózsás forradalom nemzeti függetlenségi és pacifista jelszavakkal indult, a hatalmat azonban elég gyorsan magához ragadta a szervezett munkásság. Azt az időpontot, amikor a szociáldemokrácia de facto az ország ura lett, 1918. december 12-től számíthatjuk, amikor a budapesti helyőrség tüntető felvoulást rendezett Bartha hadügyminiszter ellen a Várba. Érdemes lett volna lefordítani és közzétenni Bartha Albert németül megjelent emlékiratainak idevágó részét is: ebből tudjuk, hogy az 1. budapesti vadászezredet Pogány nem is vonta be a tüntetésbe, mivel az nem a Katonatanács hanem a hadügyminiszter pártján állott. Egy hónap múlva azonban ez az ezred is a Katonatanácshoz csatlakozott: azonos az 53. vörös gyalogezreddel. amely 1919. augusztus 2-án (batszárnyán a csallóköziekből álló 13. vörös ezred erős támogatásával) még tartotta a visszafoglalt Szolnokot (Erről Seidler Ernő ír.) Hisszük, hogy a „Tanúságtevők" olvasói további irodalom után is érdeklődni fognak. Ilyenek részére ajánljuk a „Kalauz az 1918—1919 évi magyarországi forradalmak válogatott irodalmához" című könyvet, amelyet ugyancsak a Kossuth Kiadó jelentetett meg. Igényes munka, amelyre külön is felhívom a figyelmet, Siklós András: „Magyarország 1918/1919 - Események, képek, dokumentumok" című könyve, számos, eddig nem publikált fényképpel és írásbeli anyaggal, a Kossuth és Magyar Helikon közös kiadásában. Dr. FOGARASSY LÁSZLÓ Gyémánthegyű orosz tél. „Igyuk a pezsgőt, s vágjunk az útnak, mely fenyő-pagodák között a távoli Hatinyba visz.” Indultunk fenyő-pagodák között a távoli Hatinyba, hol házak s emberek helyén fekete márványoszlopok dermedtek, s hol lézeri fénnyel vakított a hótakaró. „Elégtek mind azon az éjszakán, a háború láng-mennyezete rájuk omolt. Ez a körtefa áll még. Ez a körtefa áll még." A zúzott törzsről (szegény József Attila) csontváza lehetett ilyen) apró sárga bója — egy rigó — villogott a télbe, de ömlött rá egyre a fekete és a fehér. „Igyál csak pezsgőt velünk, s kóstold e pompás gombalevest." Ettem és ittam. Jártam fenyő-pagodák között hosszú utakon, mígnem szárnya alá emelt a gép és hazaringatott egy napon. Kristály-tél borított szőnyeget itthon is az ösvényeken; simogattak a fák, hogy itt vagyok megint, futócipőm repített könnyedén, akár a trojka — a bokrokon pezsgők gyöngyei ragyogtak s vállamra szállt a hatinyi rigó. 2. AJKAKRÓL FELRÖPPENŐ Köves udvar. A mester előbb egy szekérkereket, majd egy hordót pántol. A kis ablakban pirosakat lobban a muskátli, fénye úgy zuhog ránk, akár a napszél. Az abroncs nem képez szabályos kört: olyan, mint a palóc „a", melyet majdnem „o"-vá kalapáltak a századok. Ezeket a szemkarika-görbe „o"-kat hordom születésem óta magammal; nézem, hogy szállnak fel oz ajkakról- sombokorról a lepkék — hogy hullanak szelíden kimondva a hóra: holdkomp-puhán, hogy ragyog fel oz anyanyelv gyermekeink foga-fehérén. gyémántból-kovácsoltan, Őrizd meg idő ezeket az abroncs„o"-kat is, mint itt ezt az útszéli piros árvacsalónt. HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY 1949-ben megalakult a CSEMADOK, s nemsokára megjelent művelődéspolitikai folyóirata. A negyvennyolc oldalas lap rendkívül hasznos munkát végzett. Aránylag rövid idő alatt a legjobb hazai magyar toliforgatók fórumává vált. Helyet adott elméleti, politikát és kulturális vonatkozású cikkeknek, s rendszeresen közölte íróink és költőink legjobb alkotásait. Irodalmi pályázatot is kiírt fiatal tehetségek felkutatására. Állandóan publikálta a megváltozott életről szóló rangos irodalmi riportokat. A tekintélyes művelődéspolitikai folyóirat első főszerkesztője prózaíróként is, költőként is ismert. KÉRDÉSEK: 1. Mi volt a neve a CSEMADOK kulturális folyóiratának, a Hét elődjének? 2. Ki volt a folyóirat első főszerkesztője? 19. 3® VERSENYSZELVÉNY CSEMADOK 15
