A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-12 / 19. szám
A látvány szokatlan, mert a keselyük nemigen szeretik az ember társaságát. Nemcsak a természetben, hanem az állatkertekben sem. Clarence azonban, aki egy kaliforniai állatkert lakója, kivétel: összebarátkozott Steev Martin gondozóval, akivel színészként pózol a fényképészeknek. Patricia Hearst győzelmes mosollyal mutatja a Carter elnök által aláírt kegyelmi dekrétumot. Patríciát - bankrablásért - életfogytiglani börtön fenyegette; hét évre ítélték, de csak kettőt „ült le". Carter most saját aláírásával bizonyítja, hogy az USA-ban minden lehetséges - legalábbis a sajtómágnások lánykái számára. Egy brémai festőiskola növendékei nap mint nap a szomszédban álló ház csupasz tűzfala mellett siettek az órákra mindaddig, amíg valakinek eszébe nem jutott: a művészet eszközeivel kell felvenni a harcot a sivárság ellen! Több növendék összefogott, és a falra festette a ház elképzelt belső életét. A különös műalkotás címe: Röntgenkép egy polgári lakóházról. 9 Egy mexikói intézet szakemberei kidolgozták a fejessalátából való cigarettagyártás módszerét. A salátalevelekkel kevert újfajta cigaretta 50 százalékkal kevesebb nikotint tartalmaz, mint a „hagyományos". A találmány iránt nemcsak a cigarettagyártók, hanem az egészségügyi minisztérium is érdeklődik. Szingapúr egyik dinamikusan fejlődő városnegyedében új bevásárlóközpont épült, a negyvenemeletes Lucky Plaza. Ennek egyik felvonóját a japán Hitachi cég az épület külső falára szerelte, így az üvegfalú kabinból menet közben nemcsak a vásárlók, hanem a turisták is gyönyörködhetnek a város panorámájában. Természeti környezetünk fokozatos szennyeződése következtében mind nagyobb érték a tiszta ivóvíz. Nem csoda, hogy egyes országokban már fizetnek is érte. A norvég Norwater cég ezt az igényt ismerte fel, és évente 1,4 milliárd liter valódi forrásvizet exportál: másfél literes palackokban, kétliteres, alumíniumfóliával bélelt kartondobozokban és csappal ellátott 25 literes műanyag tartályokban. Ha a kezünkön ötujjas kesztyűt hordunk, miért ne lehetne a lábunkra is olyan zoknit huzni, amelynek öt ujja van. A hongkongi Beauty Kitting Factory ezzel a női sportzoknival igyekszik kedveskedni a szokatlan divatötletekért rajongó hölgyeknek. Az örmény táj jellegzetes épületei a sajátos formájú, rendszerint több mint ezer éves templomok. Képünkön a Szevari tá partján álló Szúr Karapet. Zs. Nagy Lajos CERUZASOROK HANGYAINVAZIÓ A hangyák már korán reggel előmásztak a szobopadló PVC burkolata alól. Apró hongyák voltak, de nagyon sokan. Tízes vagy húszas sorokban meneteltek a férfi kék kockás papucsa felé, míg ő az ágyból szemlélte riadtan ezt a váratlan inváziót. — Esni fog — mondta a feleségének jelentőségteljesen - ma sem áshatunk!- Vegyél rovarirtót! - mondta az asszony egy pillantást vetve a barna hangyaseregre. — Nem félsz, hogy megesznek ezek a dögök? Emiatt megsértődött a hangyák nevében. Miféle dögök? A hangya a legszorgalmasabb rovarok egyike. Az aszszony egy papírcetlire fölirta a rovarirtószer nevét. Ö szándékoson otthon felejtette. Egész nap borult volt az ég, de nem esett. Viszont heves szél fújt, a kertósás elmaradt. Rovarirtó nélkül érkezett haza, este felé. A hangyák ekkorra elfoglalták a szobapadló felét, teljesen ellepték a papucsát, belemósztak az írógépbe. Egy hangyaezred óriási darazsat cipeltvonszolt a sarokba. Hót ezt hogy fogták meg, tűnődött a házigazda. Az íróasztalról óvatosan lesöpörte a hangyákat, de pár perc múlva visszamásztak. A bal vállában hasogatott. Ha eleredne végre az eső, visszavonulnának, gondolta, s olvasni próbált, de a könyv lapjai közül is hangyák bújtak elő. Kezdett méregbe jönni, óm eszébe jutott, milyen jól megfért gyerekkorában a hangyákkal, kimondottan szerette őket. Benyálazott szalmaszálat dugott a hangyaboly nyüzsgő lakói közé, aztán lenyalta róla a finom hangyasavat. Igen, azokon a régi réteken mindig sok Stanislav Bebjak A FINNYÁS TOLVAJ Egy szép napon a szokottnál korábban mentem haza. És látom: egy ismeretlen ember mászkál a lakásomban és keres valamit. — Mit csinál itt?! — kiáltottam ró. — Hogyhogy mit? — háborodott fel oz illető. — Ezt nekem kellene kérdeznem magától. — Igen, de ez az én lakásom. — Mi köze ehhez a lakáshoz? Azt kérdem magától: miért jött haza munkaidőben? Vagy a gyáruk már teljesítette az évi tervét? — Ugyebár, kérem szépen — kezdtem zavartan — fej üldtek a tröszthöz, de nem találtam ott, akit kerestem, én meg . .. — Ej-ej — csóválta a fejét az ismeretlen — és ezek utón még munkafegyelemről beszélünk! Fogta magát és munkaidőben hazajött! Én pedig holtbiztos voltam benne, hogy zavartalanul és gyorsan sikerül végeznem a maga lakásával. Most pedig ahelyett, hogy az értékes holmijait gondosan előkereshetném, itt állok és üres fecsegéssel töltöm a drága időmet! — Azt okarja talán, hogy elmenjek? — Jól van no, maradjon, csak ne lábatlankodjék itt. Apropó, nézze meg, van-e volami a hűtőszekrényben, mert valahogy megéheztem. — Higgye el — mondtam, amikor asztalhoz ültünk — nagyon rosszul esik, hogy a munkafegyelem megsértőjének tart. Higgye el, ha ott találtam volna a trösztnél azt a munkatársat, aki . . . — Jól van már, hagyja — mondta nagylelkűen a tolvaj, miközben mohón volt a hangyaboly. Itt viszont nincs se hangyaboly, se szalmaszál, arról nem is beszélve, milyen nevetségesen hatna, ha most a hangyák közé ülne. Deresedő hajjal és sajgó, reumás bokával. A fia, ha benyitna, valószínűleg azt hinné, hogy megbolondult. Hát igen, ezen nevetni kéne, dünnyögte, de nem volt szíve, hogy söprűt ragadjon és megtisztítsa a szobáját ezektől a félelmetesen céltudatos rovaroktól.- Jó tett helyébe jót várj! - hallotta félálomban, cincogó hangyahangon. Egy ideig mindenféle réteken bolyongott. A Kürtös-patakban asszonyok ruhát meg villogó fehér vásznakat sulykoltak. Ő egy nagyobb hangyabolyt keresett, itt kellett lennie valahol a fűzfák között. A hangyakirállyal akart beszélni . . . Ajtócsukódásra ébredt, s orra, hogy minden porcikája viszket, úgy látszik, a hangyák az ágyra is felmásztak. Gyorson ledobta a pizsamáját s alaposan átvizsgálta a lepedőt, a dunnát, meg a párnákat. Nyomát sem lelte semmiféle hangyának. De mintha ő maga változott volna hangyabollyó, a hangyák valahol a bőre alatt futkostak. Valami furcsa szagot is érzett.- Miért van itt ilyen büdös? — kiáltotta, mert meghallotta, hogy felesége a konyhában szöszmötöl.- Kiirtottam a hangyáidat - kiáltotta vissza az asszony — tudtam, hogy te elfelejtesz rovarirtót venni. Észre se vetted? — kérdezte s nevető arccal állt az ajtóban.- Nem - válaszolta ő mogorván - de most már legalább tudom, miért csípnek ilyen irgalmatlanul. Kegyetlen vagy! Az asszony csodálkozva meresztette rá a szemét, aztán lemondóan legyintett: mit lehet kezdeni egy ilyen emberrel, akit a kiirtott hangyák csípnek? Ö is tudta, hogy nem nyújthat túl felemelő látványt, amint fogát csikorgatva igyekezett megvakarni a hátát. Odakint megeredt az eső. falta a rántottót — ne eméssze magát. Érezze magát otthon. Az ismeretlen gondosan betette tányérját a mosogatóba, lassan végigsétált a konyhán, benézett oz előszobába és a legnagyobb nyugalommal kirámolt mindent a szekrényből. — Vegye tekintetbe — jegyeztem meg, — hogy ott semmi értékes holmit nem talál. — Eh — sóhajtott a tolvaj — micsoda ügyfelek vannak manapság . . . Lásson válogatni kezdte a szekrény tartalmát. Én a fürdőszobába mentem, hogy pizsamát vegyek fel. — De miért tereli el folyton a figyelmemet? — dohogott mérgesen a tolvaj. — Azt akarja, hogy az éjszakát is magánál töltsem? — Ahogy tetszik — feleltem udvariasan. — Maga tudja. Már későre jár, ugyan hová cipelné ezt a nehéz batyut? — Magam sem tudom — dünnyögte tétován a tolvaj. Negyedóra múlva kimentem a konyhába gyufáért és megint megzavartam vendégem nyugalmát. — Ugyan mit lábatlankodik itt folyton? Talán nem bízik bennem? Ne aggódjék, elvégre mégiscsak hivatásos vagyok! — Kinek tart engem? Csak gyufáért jöttem. — Vagy úgy — ásított a tolvaj. — Mondok valamit — jegyezte meg hirtelen —, nem tudok ilyen körülmények között dolgozni, zavar. Az ember csak tönkreteszi az idegeit. Talán inkább holnap jöjjek el, amikor munkába megy? — Ahogy gondolja, különben itt maradhat éjszakára. — Ez épkézláb ötletnek hangzik. Köszönöm. Fél óra múlva mindketten az igazak álmát aludtuk . .. (Ford.: Gellért György) 9
