A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-12 / 19. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK TELEVÍZIÓ Forró lehelet A boldogság pozitív tartalmú lelkiállapot. Magában foglalja azt a tartós örömet, megelégedést vagy esetleg az élet nehézségei ellenére azt a belső megnyugvást, tiszta lelkiismeretet, amely akkor tölti el az egyént, ha megvalósítja a saját maga és a társadalmi fejlődés szempontjából pozitív tartalmú életcélját. Ha a boldogságról alkotott itt közölt tudományos meghatározásról véleményt formálunk, könnyen megállapíthatjuk, hogy minden egyes megállapítása való igaz. Jan Kozák legújabb tévéfilmjének egy asszony, Marianna Radvaková áll a középpontjában, aki őszintén és tisztán óhajtja a boldogságot, míg férje csupán testi örömökre vágyik, s a pénzszerzés megszállottja. Két eltérő szemlélet ütközik ebben a tévéfilmben. Marianna törékeny becsületes. dolgos fiatalasszony, egyszerű szülők gyermekeként megtanulta becsülni az életet, s erre neveli hatéves kisliát is. Férje kulák családból származik, s mindent ellenez, ami új. A kollektív gazdálkodás esküdt ellensége, saját érvényesülését mindennél többre tartja. Házaséletük felbomlik, kudarcot vall. Marianna találkozik leánykori ismerősével, aki még mindig őszinte érzelmeket táplál iránta. Úgy határoznak, hogy újra kezdik életüket. A film kezdetén olyan érzés támadt a nézőben, hogy az alkotás a kiszolgáltatottság, a megvásárolt ember tragédiája, a pénzért kapott álboldogság mesteri ábrázolása. A végén azonban Marianna élete a megfelelő és teljesen megérdemelt kerékvágásba kerül. A boldogsághoz mindenkinek joga van. Az asszony is boldog lesz. Jan Kozák tévéfilmje izgalmas, remek és hiteles alkotás. Szavai őszinték és könyörtelenül csengenek, mindenki számára eleve érthetők és megfontolandók. A főbb szerepeket L. Geprtová, Š. Kvietrk, J. Budíky, N. Hejná. M. Dočolomanský és I. Rajniak alakították. Meggyőződésem, hogy az utóbbi időkben egyik leghitelesebb és legsikeresebb alkotása volt ez a bratislavai televíziónak. Ábel Gábor HANGLEMEZ „Kolotoč (r)“ A fenti, kissé különös című Supraphon nagylemez „titkát" könnyen megértik a cseh nyelven beszélő zenekedvelők. A „kolotoč" (körhinta szó után zárójelbe tett „r" betű ugyanis a cím utolsó három betűjével együtt (TOČR) azt is elárulja, hogy a Csehszlovák Rádió Tánczenekarának (Taneční orchestr Československého rozhlasu) profil lemezéről van szó. A lemez 13 remek ritmusú hazai és külföldi sikerszámot tartalmaz, melyeknek felvétele a Mozarteum prágai stúdiójában készült. A valóban körhintaszerű könnyedséggel egymást követő fülbemászó dallamok mesteri interpretálása kétségtelenül igazolja, hogy a Csehszlovák Rádió Tánczenekora jelenleg Európa ilyen jellegű zenekarainak élvonalába tartozik. Mindent tud, ami egy tánczenekartól megkövetelhető, s ami még örvendetesebb: a zenekar interpretáló képessége mesteri szintű. Amit P. Vitoch, L. Pikart, Z. Dvofák és elsősorban V. Popelka nyújt az ötletekben, újszerűségben és különleges hanghatásokban gazdag hangszerelés terén, az méltán nevezhető a hangszerelés magasiskolájának. Különösen jól érzékelhető ez M. Belling „Uragán" és Vaplus „Monkey Bump” című szerzeményének hallgatása közben. A kitűnő zenekar élén az igen tehetséges Josef Vobruba karmester áll. Hazai szerzőink közül V. Hála, M. Dvofák, P. Černocká, J. Havelka, K. Svoboda és L. Štajdl, a külföldiek közül a már fentebb emlitteken kívül M. Hawker, G. Moroder-Bellota, T. Hrennyikov, R. Boston és H. Peretti — G. D. Weiss — L. Creatore egy-egy remek száma szerepel a Supraphonlemezen. Sági Tóth Tibor FOLYÓIRAT Néprajz a Korunkban A romániai Korunk 1979/1—2., összevont számában több folklórtárgyú írást is találunk, s mivel nekünk, csehszlovákiai magyaroknak még nincsenek nagy tapasztalataink a néprajzi kutatások terén, nem árt néha mások munkájára is odafigyelnünk. A népi kultúra továbbélése-éltetése elméleti és gyakorlati kérdéseiről a neves erdélyi magyar folklorista, Faragó József tollából olvashatunk — A szerves és szervezett folklór címmel — egy figyelemreméltó tanulmányt. Fejtegetéseiben abból indul ki, hogv a népi kultúra hagyományos élete (ő a szerves folklór elnevezést ajánlja) megszűnt. Miután maga a folklór a parasztság tulajdonából össznépi (nemzeti) tulajdonba ment át „a XX. század negyedik negyedében (...) hagyományos létének és életének végéhez jutott a szocialista rendszerben a parasztság néhai szerves folklórját rohamosan fölváltja a tömegek szervezett folklórja, vagyis megkezdődött a folklór történeti fejlődésének egy olyan merőben más minőségű, iránított korszaka, amely a hagyományos folklórt teljesen magába olvasztja.” Gondoljunk csak a nagymértékben fellendülő néprajzi kutatásokra, a különböző népi együttesek működésére, a rádió és televízió szerepére stb. stb. Ezek a — maguk központi, tudatos irányításával — mind-mind a folklór régi, szájhagyományozó életének a megszűnését jelentették. A szerző figyelmeztet, hogy „a népi kultúra lényegének és élettörvényeinek merő nemértésén alapszik a szervezett folklór parádés csillogását összetéveszteni a szerves folklór néhai vagy mai létével, gazdagságával.” A néprajzi kutatás fő feladatának az egykori szerves folklór rekonstruálását látja, amivel az megfelelő minőségű és színvonalú alapanyagot biztosíthatna a mai szervezett folklór számára. A legsürgősebb tennivalókat tehát a gyűjtésekben jelöli meg. Hasonló a problematikája Bandi Dezső tanulmányának is (Megszakadt-e a népi gyakorlat művészetté válása?), amelyben a népművészet jelenének és jövőjének néhány fontos kédését tárgyalja a szerző. Végezetül még Olosz Katalin: Balladák földjén című recenzióját kell megemlíteni, amelyben részletesen foglalkozik faragó József, 1977-ben a Kriterion Kiadó gondozásában azonos címmel megjelent tanulmánykötetével. A nagyszerű könyvről (érdekes módon nálunk senki nem figyelt föl rá!) méltó bírálatot olvashatunk itt a szerzőnő tollából, aki részletesen elemzi, sőt ki is egészíti a munkát. Liszka József KIÁLLÍTÁS Csóró László és Ferenc György tárlata Végre valami! — mondhatják a nagykaposi művészeti kedvelők, talán nem először. A szerény keretekben megrendezett kiállítás két fiatal tehetséget mutat be. Csótó László grafikust és Ferenc György fafaragót. Bár érdekessége elsősorban a kezdeményezésben van, a kiállítás anyaga máris színvonalas indulást jelez. Ferenc György nem készült művésznek. Munkája szerint villamos szakember. Tizenhat bemutatott fafaragása azonban olyan alkotót sejttet, aki műgonddal nyúl ehhez az igényes anyaghoz, s végső megjelenésében az alkotás már többet mutat annál, mint amennyit egy ilyen fiataltól várnánk. Tehetségének, technikájának és a művészi igényességnek ott látjuk legszerencsésebb találkozását, amikor a fa külső szerkezetét összhangba tudja hozni a fa belső szerkezetével. Ide tartoznak a Siratok, Aku-Aku és a Nagybeteg Ady című munkái. Ahhoz, hogy tovább tudjon lépni — így amatőr szinten is - jobban meg kell ismerkednie a térbeli elhelyezés kompozíciós elemeivel, a szobrászat apróbb részleteivel. Elgondolkodtató viszont az a tény, hogy vajon milyen indítékok révén kerül ki Leleszről (még a szélesebb viszonylatokhoz hasonlítva is) ennyi tehetség. Csótó Lászlót már nem kell annyira bemutatnunk. Nem ez az első kiállítása, az újságok grafikai anyagaiban gyakran találkozhattunk alkotásaival. Nem a keleti végek szülötte. Gömörből került — a tanítóképző rajz-szakának elvégzése után — a Bodrogközbe. Csurgatott aszfaltképei valamint tusrajzai (fekete alapon fehérrel) népművészeti ihletettségü alkotót tükröznek. A falusi életből vett motívumok hatják ót minden munkáját. A paraszti tematika (Legelésző lovak, Népmese, Madarak stb) a népi díszítés stilizált elemeivel egyéni stílusról árulkodik. Nem titok, hogy magával hozott anyag ez, olyan emberé, aki önmagában feldolgozza és megújítja a gyermekkor élményeit. Ahhoz viszont, hogy alkotásaiban is újjá tudjon teremtődni, még több kifejező eszközt és módszert kell megpróbálnia. Ennek szándékát már el is árulta, de az eredményekről beszéljenek majd képei a legközelebbi kiállításon. E két alkotó kapcsán még szólnunk kell egy olyan kezdeményezésről is, ami hozzájuk és még néhány tehetséges fiatalhoz (Nagy Menyhért, Sárogh István, Kiss Károly és mások) fűződik. Ebben az évben szeretnék megalakítani a bodrogközi képzőművészeti klubot. Olyan igényekkel, hogy egymástól tanulva, egymást segítve s nevesebb alkotók szakmai ismereteit segítségül híva elkerüljék a magukra utaltság öntörvényeknél megrekesztő némaságát, ugyanakkor felkarolják a fiatal tehetségeket, Nem egyéni, hanem e vidék közösségi érdeke is ez, s példájuk követendő. (Molnár László) A különös - Aroentij - nevű leopard a Távol-Keletről származik. Nem vág éppen barátságos pofát, a novoszibirszki állóikért látogatói mégis csodálják. Eduard Krüger 76 éves nyugdíjas még jól emlékszik a régi zeppelinekre, a szivar alakú léghajókra. Maga is epitett egyet amelynek hossza 12, szélessége 3 méter, s 40 köbméter héliummal van megtöltve. A két motorral hajtott léghajó vogy ötezer márkába került, az első repülés sikerült. A zeppelin egyébként alig fért ki az öregúr házának legnagyobb ablakán. 8
