A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 18. szám
Ceylonban még mindig betanitott elefántok végzik a nehéz munkát mögé rejti a pompás, buja trópusi vegetáció. — A egyenlítői trópusok növényzete áldás, de átok is a számunkra — mondja a fiatal pincér a Szigirijától nem messze levő kis szálloda éttermében. Az ország területének kb. egynegyede alkalmas művelésre (ennek is csak alig több mint a felét használják}, mintegy hatvan százaléka erdő és legelő. Élelmiszerből, különösen a lakosság fő táplálékát képező rizsből behozatalra szorul, mert a művelés alatt álló terület kétharmad részét a nagy ültetvényeken termelt exportnövények: tea, gumi és kókuszpálma foglalják el. A modern ültetvények mellett az őslakosság kisbirtokain primitív gazdálkodást folytat. Ezeket a tájékoztatásokat a fiatal pincértől kapom, miközben felszolgálja a többfogásos ebédet Sok fiatal, akárcsak ő maga, egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezik, de csak kevés talál magának megfelelő állást >gy aztán a legtöbbjük a szálloda- és vendéglátóiparban próbál elhelyezkedni, mert újabban fellendülőben van Ceylon idegenforgalma Megint veszélyes mértékeket ölt a malária, figyelmeztet egy nyugatnémet házaspár, s aztán bezárkózik kényelmes Mercedesébe; a vendéglőből csak forralt vizet vesznek. Másnap reggel útnak indulunk, hogy a trópusi párás melegben felkaptassunk a kerek koponyára emlékeztető Szigirija-hegy tetejére. Szigirija sziklaváros a félelemnek köszönheti alapítását. Kasszapa királyfi 1500 évvel ezelőtt meggyilkoltatta: élve befalaxtatta az apját, s aztán, hogy megmenekedjék a bosszú elől, megépíttette ezt a fantasztikus sziklavárost, királyi székhelyét. Csodálatos palotákat emeltetett, különleges, vizpermetezéses hűtőrendszerrel, gyönyörű, gondosan ápolt kertek, ligetek között. Hiába építtette azonban a bevehetetlen erődöt, így is beteljesedett a sorsa. Tizennyolc évig virágzott a város, amikor híre érkezett, hogy indiai száműzetéséből erős csapatok élén visszajött Kasszap fivére, Magallan, hogy megbosszulja apjának meggyilkolását. És Kasszap kivonult megerősített városából, hogy a síkságon mérje össze erejét fivérével. Azóta Szigirija örökre elhagyott, magányos maradt. Ma nem más, mint turista-attrakció, a másfélezer éves indiai-ceyloni építőművészet' nagyszerű emléke. JOSEF ONDROUCH reimet érez iránta. Gátlásos, tőmondatokban beszélő teremtés, s a szűkszavúságot nem könnyű feladat eljátszani. A próbákon azonban rájöttem, hogy Alekszandrában is van némi érzékenység. És éppen ezt akartam belevinni a figurába, nehogy túlzottan kemény és bigott legyen. Filmvásznon legközelebb Mészáros Márta: Olyan, mint otthon című alkotásában és Gábor Pál: Angi Verájában láthatjuk. — Az utóbbiban Muškát Máriát játszottam, a határozott, tiszta embert, aki a legzűrösebb körülmények között is hű marad az elveihez. Olyan kommunista lány, aki bármikor szembe tud nézni az emberekkel, és soha nem lesz belőie karrierista. Néhány héttel ezelőtt Fábri Zoltán hívta meg készülő filmje, a Fábián Bálint találkozása az istennel női főszerepére, most mégis azt mondja, a színházat sokkal közelebb érzi magához, mint a filmet. — Ha este hétkor felmegy a függöny, elmúlik az idegességem, s ha színpadra lépek, a gyomorgörcsöm is megszűnik. Aztán játszani kezdünk, s én elfelejtem ügyes-bajos gondjaimat, a magánéletemben ért sérelmeket, elmúlik a rossz kedvem, s egyszerre csak megtáltosodik velem a színpad. A fizikai megterhelést csak az öltözőben vagy útban hazafelé érzem. Színpadon sohal De ha hullafáradt is vagyok, akkor sem panaszkodom. Olyankor legalább biztosra veszem, hogy nem lazítottam. G. SZABÓ LÁSZLÓ Fotó: Máté Magda EGYÜTT: A BÍRÓSÁGON 1. Szabadon vagy szabadoson? Családi fényképalbum . Mosolygó menyasszony, vidám vőlegény. A téma oldalakon át ismétlődik. A következő lapokon dundi csecsemők, később esetleg nyúlánk kamaszok; családi nyaralások, kirándulások emlékei. Később. . . később semmi: vége a derűs felvételeknek. Az utolsó közös „fellé pést" - a bontóperi tárgyalást senki sem örökíti meg. Hacsak az emlékezet nem ... A válások számát tekintve hazánk az európai ranglista élvonalában szerepel, Svédország, Dánia, az NSZK, Jugoszlávia, Magyarország, Ausztria, az NDK „mezőnyében". Persze, nemcsak a nemzetközi statisztikai összehasonlítás nyújt szomorú képet, nyugtalanító a válások számának állandó emelkedése is. Szlovákiában például 19/7-ben ötezer hétszázhatvanöt, tavaly pedig már több mint hatezer háromszáz házasságot bontottak fel bíróságaink bontóperi tanácsai. A teljesség kedvéért idekívánkozik: régebben a bontóokok valamelyikében az egyik házastársnak vétkesnek kellett bizonyulni ahhoz, hogy a válást kimondják. Ez a vétkességi elv azóta megszűnt — ami viszont nem egyenlő a házasságon belüli felelősség fontosságának eltörlésével! —; a reménytelenül megromlott házasságot ma a bíróság bármelyik fél kérésére — indokolt esetben — felbontja. Az utóbbi két-három évtizedben jelentősen megnövekedett a nők által indított bontóperek száma. Bírósági tapasztalatok ezen a téren azt tükrözik, hogy az asszonyok ezen a téren teljesen egyenjogúak. Inkább vállalják az egyedüllétet, mint a megromlott, elviselhetetlen életközösséget. — Ma már a házasság nem egyedüli biztosítéka a nő megélhetésének, társadalmi megbecsülésének — mondja a Bratislavai Városi Bíróság nagy gyakorlattal rendelkező bontóperi bíróinak egyike. — A gyengébb nem társadalmi szerepe túlnőtt a család szűk keretein. Nők tömegesen munkát vállaltak, legtöbbjük nemcsak a fizetésért dolgozik, hanem azért, mert szereti amit csinál, hivatása van. Figyelemre méltó, hogy a nők jelentős része nemcsak gazdaságilag vált függetlenné, hanem megnőtt érzelmi magabiztossága, szexuális szabadsága is. Bátrabban, okosabban próbál új kapcsolatot keresni az örömtelen, tartalmatlan házassága helyett. Ezen a szálon indulva, vannak, akik a nemi erkölcs lazulása és a nők egyenjogúvá tétele között keresik az összefüggéseket a családok gyakori felbomlásának ürügyét kutatva. Ha ez az okoskodás igaz lenne, akkor bíróságaink a válással végződő házasságok többségét a nők erkölcstelen életmódja miatt választanák el. A leggyakoribb válóokokat vizsgálva ellenben kiderül: távolról sem ilyen fekete-fehér a kép, hanem igencsak „sejtelmesen" bonyolult. A tapasztalatok szerint a családok felbomlásának egyik oka az alkohol. Igaz, ebben a „fegyvernemben" a férfiak még mindig jócskán vezetnek, de egyre többször fordul elő italozás nők körében is. Otthon, társaságban, munkahelyeken is isznak; olykor elég egy névnap vagy egyéb ünnepség apropója. Gyakori válóok a hűtlenség, az életviteli különbség, az egymás meg nem értése, a hosszú különélés és sajátos, de nem ritka eset az egyik fél tartós betegsége. Ez utóbbin a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat sokat segíthetne, ezzel a házasságra alkal mattan életközösségek létrejötte jelentős arányban megakadályozható lehetne. Egy további elhidegülési indok a lakáshiány. Az albérlet anyagilag nehezíti meg az anyakönyvvezető előtt még boldogan mosolygó párok életét. Emellett az otthonteremtés kialakításának is ezernyi gátja van, hiszen problémával vállalhatnak csak gyermeket és nemcsak egymáshoz, de szállásadójukhoz is alkalmazkodniuk kell. Számos fiatal pár a szülők révén lakáshoz jut ugyan, de sokszor épp ezért romlik meg a házasságuk: a szülők úgy érzik, hogy joguk van beleszólni gyerekeik életébe, elvégre ők teremtettek otthont számukra. Az efféle állandó súrlódások gyakran vezetnek a bíróságig. Általános jelenség — bírósági felmérések tanúsága szerint —, hogy a házasfelek csak többévi együttélés után jutnak önálló lakáshoz és ekkor már képtelenek tartalmason együtt élni. Ráébrednek, hogy legszebb éveik kuporgatóssal, takargatással, állandó lemondással teltek el. A valamikori közös erőfeszítés egykönnyen — gyűlölködéssé csap át. Állandó feszültségben élnek, napirenden lesznek a veszekedések, esetleg megjelenik a harmadik . . . Ma már a házasságok megromlásának éppúgy okai a nők, mint amenynyire szenvedő alanyai. De semmivel sem „bűnösebbek", mint a férfiak. Napjainkban már nemcsak a párválasztásban és a házasságkötésben egyenlőek a különböző nemek, hanem a válópereknél is. Bizonyítja ezt az is, hogy a bíróságok a bontóperek jelentős hányadát (több mint a felét!)) a felek egyező akaratnyilvánítása alapján bontják fel. Ilyenkor a volt házastársak megegyeznek a járulékos kérdésekben, nem képezi késhegyre menő vita tárgyát a lakás, a közös vagyon, a gyermektartási kötelezettség vagy a láthatás. Ez jó előjel arra vonatkozóan, hogy majd a jövőben sem romlik tovább egymás iránti viszonyuk, ami elsősorban a gyermekeknek jó, elvégre nevelésükben a szülőknek továbbra is együtt kell működniük. Azazhogy legalábbis kellene. .. Az elválton élő nő — a férfiakkal szemben — sokkal nehezebben talál új társat, gyakorta magára marad. Az esetek többségében - hiszen általában az anyának ítélik a gyereket — nem jut szabad ideje új kapcsolatot teremteni, és nehéz is eldönteni: hol keressen ilyet? Munkahelyén, baráti körében, régen kialakult társaságban ritkán jelenik meg az „új lovag", aki nemcsak tökéletes társ, de egy-két gyerek jó apja is lesz ...- Pedig a legtöbben, férfiak és nők egyaránt, nem a házasságban, mint intézményben csalódnak — mondja a pszichológus —, csupán a régi és tarthatatlan kapcsolattól igyekeznek szabadulni a válással. Ha módjuk van rá, újra házasságot kötnek valakivel. Szabadon vagy szabadosabban élni? - tettük fel a kérdést bevezetőben. Nos, a fentiek alapján elsősorban átgondoltabban és felelősségteljesebben. Iqy kevesebben lennénk „gazdagabbak" egy-egy csalódással, a pokollá fajuló közös élet kínlódásaival. Egyben több egészséges, kiegyensúlyozott ember élne közöttünk. (Következik: Példák a tárgyalóteremből) 17 A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN EMBERI SORSOK
