A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 18. szám
TUDOMÁNYTECHNIKA zések száma igen nagy, a gyakorlatban csak egy részük bizonyult életképesnek. Az egylokomotívos rendszernél (lásd az 1. ábrát) a tábla egyik végén egyetlen lokomotív (I) állt, erre két, egymástól függetlenül mozgatható és felváltva működő kötéldob volt szerelve, amelyek közül az egyik az ekét közvetlenül vontatta a lokomotív felé, míg a másik sodronykötél egy, a tábla másik szélén elhelyezett és megfelelő módon rögzített horgonykocsi (a) csigáján, valamint még egy közbeiktatott horgonycsigán (U) keresztülvezetve az ellenkező irányba húzta az ekét. Az egylokomotívos rendszer beszerzési költsége aránylag csekély volt, a súrlódásból eredő munkaveszteségek kisebbek mint a körülforgatá rendszernél, de a horgonykocsi biztos rögzítése különösen laza talaj szántásánál nehézségekbe ütközött. Elterjedtebb volt a kétlokomotívos rendszer. Angliában már az 1860-as években többezer gőzeke szánszámára is lehetővé tették a modern szántóstechnológia alkalmazását. Az első gózeke nálunk 1861-ben szántott először. Például a kétmozdonyos gőzekével kapcsolatban a Hunyadyak ürményi uradalmában 1887-1900 között az alábbi adatokat jegyezték fel: Évenként 124 napon összesen 1536 órát dolgozott a gőzeke, ami munkanaponként 12,5 órának felel meg. Évi átlagban összesen 1207 hektárt szántott fel. Átlagos fogyasztása hektáronként 1,52 q szén, 0,54 kg olaj és 7,44 dl víz volt. Ebből is látható, hogy a gőzekék üzemeltetése aránylag költséges és munkaigényes volt. A gőzgépek lényegesen elősegítették a talajművelés gépesítését, de amikor Carl Benz és Rudolf Diesel feltalálták az előnyösebb robbanómotorokat, folyamatosan háttérbe szorultak a sodronyköteles szántásé gőzekerendszerek. Előtérbe kerültek a nagyobb hatásfokú robbanómotoros erőgépek, a traktorok. a gépesített földműveléstől a szántásnélküli vetésig II A sodronyköteles szántási rendszer Az árutermelés mennyiségi és minőségi növelése - amelynek a célja az életszínvonal emelése — csak műszaki fejlesztéssel, a nehéz és monoton fizikai munka gépesítésével érhető el, ilymódon növelve a munka termelékenységét. A víz és a szél volt az első természeti erőforrás, amellyel pótolni lehetett az emberi munkát. A modern ipari forradalom a legjobb bizonyíték arra, hogy az embernek hogyan sikerült a hőenergiát átalakítani más energiává. A műszaki forradalom nemcsak az iparban hozott lényeges változásokat, hanem a mezőgazdaságban is. A legnagyobb változást a gőzlokomobil megszerkesztése hozta (1804). A gőzgép feltalálása a skót James Watt (1736—1819) nevéhez fűződik. A gőzgép nyújtott először olyan energiát, amely független volt a természeti feltételektől, és állandó teljesítményt biztosított. Határozott változást a gőzgépek fejlődésében és szerkezetében Watt és Matthew Boulton kölcsönös kísérletei hoztak, amikor megszerkesztették azt az első egyszerű mechanizmust, amellyel az egyenes irányú mozgást át lehetett vinni egy kerékre, vagyis létrejött a körmozgás. Watt gőzgépe nemcsak az ipart, hanem a mezőgazdaságot is forradalmasította. így a XVIII. század végén felmerült a talajművelő eszközök géppel való vontatásának kérdése. A gépi vontatásé ekékkel jobb teljesítményt lehetett elérni, gazdaságosabb és tökéletesebb lett a talajművelés. Tehát a gőzgép megváltoztatta az évszázadokon keresztül változatlan talajművelési eljárást. Fokozatosan kétféle talajművelési rendszer alakult ki: az egyik önjáró erőgéppel, a másik a sodronykötéllel való vontatáson alapult. Utóbbinál egy vagy két megfelelő erőgépet állítottak fel a megmunkálandó területen s az ekét forgó kötéldobra felcsavorodó sodronykötél segítségével vontatták olyformán, hogy a talajművelő eszköz a terület széle között alternatív mozgást végzett. Az indirekt rendszerű szántógépek eszméjével és szerkesztésével először Tweedale foglalkozott 1835-ben. A konstrukciót később Osborn, Lord Willoughby és a Fisken-fivérek tökéletesítették. Bár a különböző megoldások és elrende-Egylokomotivos szántási rendszer HSCS-gőzlokomotiv tott. A kontinensen akkor kedvelték meg, amikor John Fowler leedsi gépgyáros német származású munkatársa, M. Eyth az 1860-as években nemcsak erőteljes progagandába kezdett, hanem a szállítás költségei mérséklésének érdekében Németországban fiókgyárat létesített. A drága gépet előbb csak a nagybirtokosok tudták megvásárolni, de 1870 után géptársulósok jöttek létre, amelyek a kisebb gazdák Az elektromos üzemeltetésű szántógépek A század elején több országban kísérleteztek, hogyan lehetne a villamos áramot felhasználni a szántásnál. Csehországban először az elektromobillal vontatott ekét 1911-ben egy détenicei gazdaságban (jičíni járás) próbálták ki. Ennek a szántási módnak itt megvoltak óz előfeltételei. Elegendő és olcsó villanyáram állt rendelkezésre, mivel a 730 hektáros détenicei uradalom és a libani hőerőmű ugyanannak a birtokosnak a tulajdonában volt. Előzetes kalkulációval megállapították, hogy az egész gazdaság villamosításával 60 százalékos költségcsökkentést lehet elérni. Feltételezték, hogy a villamos üzemeltetésű szántógépekkel az 1 hektárra eső szántási költség 45 koronával kevesebb. Végülis az elképzelést 1911-ben valósították meg; a gépek 1930-ig működtek. A szántást ugyanúgy végezték, mint az egy lokomotíva vontatta ekével. Mozgó transzformátorral alakították át az 5000 volt feszültségű áramot 750 voltosra. A 21 mm átmérőjű és 1000 m hosszú sodronykötelet a horgonykocsira csavarták, öt kormánylemezes barázdaekét használtak, ennek szántási szélessége 1,4 méter, szántási mélysége pedig 40 cm, napi teljesítménye 5—10 hektár volt. Évente 200—300 hektárt szántottak így fel; a munkához öt emberre volt szükség. 1913—1914-ben Ausztriában és Németországban felméréseket végeztek, hogy melyik szántási mód o legelőnyösebb és a leggazdaságosabb. Az egy hektárra eső szántási költség abban az időben a villamos üzemeltetésű ekéknél (moi pénzre átszámítva) 27,52 csehszlovák korona, a gőzgéppel szántó gépberendezéseknél 28,97 korona és a motoros ekéknél 33,42 korona volt. Az elektromos üzemű szóntógépek elterjedését egyrészt a berendezés helyhez kötöttsége, másrészt az akadályozta, hogy nagy területeken kellett vezetékhálózatot felszerelni. A gőzgéppel, illetve villamos motorral való vontatást csakhamar felváltották a robbanómotoros önjáró erőgépek. (Folytatjuk) SZÉNASSY ÁRPÁD gépészmérnök NÉPMŰVÉSZET ÉS ÖNISMERET (Gondolatok a Kis—Küküllö vidéki magyar népművészet című kiadvány kapcsán) A népművészeti kiadványok szerelmesei, akik száma az utóbbi években örvendetesen (?) megszaporodott, napjainkra mind több bizakodással kacsintgathatnak Erdély felé. A romániai magyar könyvkiadók ugyanis, az ottani néprajzkutatók szorgos munkája eredményeként, szinte ontják a rangosabbnál rangosabb néprajzi (s köztük szép számmal konkrétan népművészeti jellegű) könyveket. Ha mást nem is, de a Kriterion Könyvkiadó Művelődéstörténeti sorozatát mindenképpen meg kell itt említeni, tudniilik eddig megjelent tizenhárom kötetéből tizenegy néprajzi jellegű. Az alábbiakban a sorozat legutóbb megjelent kötetéről mondanék néhány szót. Dr. Kós Károly - Szentimrei Judit Dr. Nagy Jenő: Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (Bukarest, 1978) című műve egy jól sikerült kezdeményezés immár harmadik kötete. A szerzőhármas jóvoltából ugyanis az érdeklődők már rég a kezükbe kaphatták a köszöni- és a szilágysági magyar népművészetről összeállított kiadványokat (1972- ill. 1974-ben). Mindhárom munkának hasonló a felépítése: Kós Károly (a nemrég elhunyt építész-író Kós Károly fia) az építkezést és lakásbelsőt tárta fel egy-egy tájegység viszonylatában, míg Szentimrei Judit a szőttesekkel és varrottasokkal, Nagy Jenő pedig az öltözettel foglalkozott bámulatraméltó precizitással és szakértelemmel. Az egyes szerzők a maguk kutatási feladatát a legnagyobb alapossággal végezték el, figyelmük minden apró részletre kiterjedt. Külön ki szeretném emelni Kós Károly pompás szerkezeti rajzait, omelyek az építészetről írt fejezet fő erősségei. Valóban jól használható összehasonlító anyagot bocsátott a kiadó a néprajzi kutatás rendelkezésére' Annak ellenére, hogy Erdélyben a népművészet kutatása oly sok szép eredményt ért el napjainkig, a Kis-Küküllő vidéke ezidáig fehér foltnak számított az etnográfusok térképén. E kiadvány végre ráirányítja a szakemberek figyelmét is egy méltatlanul méh lőzött tájegység népi kultúrájára! Kós Károly tollából olvashattuk a következő sorokat a Köszöni székely népművészet című munka bevezetőjében: „Ha népművészetünk tanulmányozója előtt az a feladat áll. hogy egy olyan néprajzi tájat kell választania, ahol a magyar népművészet sajátos vonósai sokoldalúan és átfogó módon jelentkeznek, úgy feltétlenül a magyar nyelvterület valamely szélső, hegyvidéki tája felé veszi útját." Hogy miért másoltam ide ezt a hoszszú megállapítást? Mivel magam is hasonló véleményen vagyok, aztán meg elgondolkoztató, hogy vannak olyan vidékek is, ahol „a magyar népművészet sajátos vonásait” kitartó munkával felkutatják, s kiadványok sorával közkinccsé is teszik . . LISZKA JÓZSEF SZÍVINFARKTUS ÉS TESTMOZGÁS A sífutók és maratonfutók vérében lényegesen több lipoprotein van, mint az átlagosságéban, és ezekről a lipoproteinekről ismert, hogy védelmet nyújtanak a szívizominfarktus ellen. Az amerikai kardiológusok szövetségének legutóbbi közgyűlésén arról számoltak be, hogy sífutók vérében nagy mennyiségű védő lipoproteint találtak, összesen 59 maratonfutó és 85 sífutó vérét elemezték és hasonlították össze 74 viszonylag keveset mozgó ember vérével. A futók vérében jóval több lipoproteint találtak, mint a főként ülő és keveset mozgó emberek vérében, és a nagy lipoproteinszint nem függött öszsze a táplálkozás mértékével, módjával. 18
