A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 18. szám

Reggelre ébredve Colombo Fort nevű városnegyedének egyik kis szállodájában kénytelen vagyok megállapítani, hogy a mai Sri Lanka nem azonos azzal a tegnapi Ceylonnal, amit útleírásokból, barátaim elbeszéléséből ismertem. A repülőtéren kínálkozó taxisofőrök által megjelölt viteldíjakon és a szállodai szoba ajtaján kifüggesztett hotelárakon világosan megállapítható, hogy a dollár legalább annyit vesztett az utolsó öt évben az értékéből, mint amennyit az itteni árak emelkedtek. Kijönni napi egy dollárból, mint valaha, már régen lehetetlen a legszerényebb turista számára is, jóllehet Sri Lanka, ahol a lakosság évi átlagos jövedelme nem haladja meg az 50 dollárt, a világ legszegényebb

országai közé tartozik. Oe ez a tény valahogy nem látszott túlságosan szembetűnőnek a főváros utcáit járva. Az újváros, Fort pompás épületei, sugárútjai és fényes üzletei s a festői Petta negyed piacán a rengeteg fajta trópusi gyümölcs és minden más elképzelhető áruk ellenmondani látszanak a józan statisztikai adatoknak. Látszatra ugyanolyan jólétről tanúskod nak, mint a Ceylon Traiding Companynak és a Dias Brothers cégek elegáns, magabiztos igazgatói vagy a tőzsdeügynökök, akik nemcsak az ország kereskedelmi forgalmát, de exportját is irányítják. Sri Lanka fő kiviteli cikkei: tea, nyersgumi, grafit, gyümölcsfélék, kókuszolaj, kopra és fűszerfélék.

A vidéki utazás során szerzett első benyomások sem idézik a dél - és délkelet-ázsiai országokban oly szembetűnő nyomort. Ugyanis a legszegényebb ceyloni falvak s ugyanígy a legnyomorúságosabb kunyhók is az utak mentén igen tiszta benyomást keltenek. S az igazi nyomort is jótékony lepel

^ Szigirija, amelynek tetején 1500 évvel ezelőtt a legendás citadella állt. A sziklaváros 473 és 491 között élte fénykorát. Ma már csak az alapjai maradtak fenn.

Colombo Petta városnegyede a bazá lókkal

„HA FELMEGY A FÜGGÖNY..."

Arcképvázlat Szabó Éváról

Kire hasonlít? A III. Richárd Lady Annájára? Vagy a Sok hűhó semmiért Beatricéjére? Esetleg a Salemi boszorkányok Titubájára? Valóban, hány arca van egy színésznőnek? Hányféle magatartásformát tud magára ölteni? És hol végződik az érzelmi skálája? Ezekre a kérdésekre, azt hiszem, Szabó Éva, a budapesti József Attila Színház tagja sem tudna pontos választ adni. Talán azért, mert szép arca tekintetétől és magatartásától függően szerepről szerepre változik. Egyszer

betegesen torz vagy fáradtságban meggyötört, máskor csúnyaságában komikus vagy meglepően titokzatos.

Beszélgetésünk napján Duci Margót alakította a Villon és a többiek című rock-musicalben.

Villon, a nagy francia költő szolgamód szerette ezt a bővérű nőt. Csókjáért kardot viselt, ha kellett.

Hetekig, hónapokig küszködtem a szereppel, amíg azonosulni tudtam vele. Ma viszont kimondottan boldog vagyok, ha arra ébredek, hogy este Margóként lépek színpadra.

Goldoni Hazugjában jóval kisebb szerepe van, s azt is őszintén kedveli. Pedig eleinte nem is örült neki.

— Emlékszem, mennyit dohogtam miatta ... A sok klasszikus vígjáték szobalányszerepe után még egy. Aztán a próbák folyamán kiderült, sokkal izgalmasabb a darab, mint gondoltam. Csakhát nem Columbina miatt. ..

Sokáig nem merte kimondani, de most már bátran vallja: teherbíró alkat. Ezért is vágyik nagy drámai szerepekre. Olyanokra, amelyek minden energiáját kimerítik. A próbán ugyanúgy, mint az előadáson.

— Most mutattuk be Száraz György Megoldás című darabját. A Tolsztojról szóló történelmi dráma azon a napon játszódik, amikor az író elhagyja Jasznaja Poljana-i otthonát, a házat, amelyben született, s amelyben életének nagyobbik felét töltötte.

Alekszandrát alakítom, Tolsztoj legfiatalabb lányát, aki annyira imádja az apját, hogy már-már sze-I