A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-28 / 17. szám
a Neptun-Werftnek munkásai is csak a szovjet megrendelések jóvoltából jutottak munkához és kenyérhez. A második világháború végén Rostocknak több mint egyharmada romokban hevert. 1945 után a Szovjetunió segítségével megindult az újjáépítés: kibővítették a Neptun hajógyárat, 1946- ban pedig megkezdődött az új Warnow hajógyár építése; itt kezdetben halászhajókat gyártottak, jelenleg pedig már közepes nagyságú tengeri hajókat építenek, tőként szovjet megrendelésre. 1958-ban kezdődött meg a diesel-hajómotorok és a hajóépitéshez szükséges elektrotechnikai készülékek, berendezések gyártása. Folyamatosan átadásra kerültek más ipari létesítmények is, köztük egy nagy halfeldolgozó kombinát. A gazdasági fejlődés az utóbbi harminc esztendőben szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatta a város arculatát, lakóinak száma 1945-től százezerről kerek negyedmillióra növekedett, s átlagos életkoruk harmincöt évre csökkent. Az ősi kikötőváros megfiatalodását nemcsak a reprezentatív Lange Strasse, a város lüktető kereskedelmi ütőere szimbolizálja, amelynek kiépítésénél sikerült harmonikus egységbe olvasztani a mai modern építészeti stílust a hagyományos északnémet vöröstéglás építészettel, hanem elsősorban az új lakótelepek: Reutershagen, Südstadt, Lütten Klein s természetesen Evershagen és A tengerbe messzire kifutó móló kövein felcsapódnak a hatalmas hullámok. A jeges szél sós vizpermetet csap az arcunkba. Bal kéz felől a végtelenbe húzódik Warnemünde tengeri fürdő parti fövenye, ahol árván szomorkodnak az ilyenkor tavasszal még nem használt strandkosarak. Előttünk a látóhatárig a végtelen tenger, amelyen sorban rajzolódik ki a kikötőbe tartó hajók sziluettje. A hullámverés monoton zaját időnként csak a sirályok éles hangja vagy a hajószirénák bőgése zavarja meg. Megállunk a móló .végén. Kísérőm, Hans, akinek arcát bronzvörösre cserzette a sós tengeri szél, kiveszi szájából az elmaradhatatlan pipát és mesélni kezd. Rostockról, a városról, ahol életének nagy részét töltötte, s amelynek sorsa elválaszthatatlanul összekapcsolódott a tengerrel... Rostockról az első írásbeli emlékek 1189-ből valók. Egy vend település helyén Oroszlán Henrik bajor és szász herceg alapította a Warnow folyónak itt öbölszerü tóvá kiszélesedő torkolatában, 117C-ben. A helység kedvező fekvésénél fogva gyors fejlődésnek indult és 1218-ban városi jogokat kapott. 1630-ig az észak-német Hanza-szövetség tagja volt, és hatalomra nézve csak Lübeck múlta felül. Élénk kereskedést folytatott az Északi- és a Keleti-tengeren, gabonával, sörrel, posztóval, fával, prémekkel és nem utolsósorban hallal. A Hanza-szövetség feloszlása után azonban sokat vesztett jelentőségéből s mecklenburgi álmos vidéki városkává süllyedt vissza. A múlt század közepén megindult tőkés iparosítással gazdasági élete, kikötőjének forgalma ismét fellendült. A század végén már jelentős iparral és kereskedelemmel rendelkezett. Legjelentősebb iparága, a hajóépités is ekkor kezdett fejlődni. Az első világháborút követő forradalmak idején itt is munkás- és katonatanácsok alakultak, de a reakció csákhamar leverte őket. A nagy gazdasági válság idején az itteni hajógyárak is a csőd szélére jutottak, s köztük a legnagyobbnak,
