A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-28 / 17. szám
mór abban sem vagyok biztos, hogy valóban a régi medrében folyik-e még a Vág, mert hát a régi környezet eltüntetése ezt is kétségessé teszi. Fejbeverve távozom a helyszínről s úgy robogok a járási székhely, Galánta felé, mint aki azt siet elintézni, hogy azonnal állítsák vissza gyerekkora legszebb dzsungelének eredeti állapotát. Útközben kijózanodom e álomszerű élményből, s úgy — ahogy visszanyerem mérsékelt valóságérzékemet. Persze, persze — hümmögök az orrom alatt — erőművekre szükség van, mint egy falat kenyérre. Galántán Muzslay Vidor irodájában kötünk ki. Ö a járási nemzeti bizottság titkára. Régi ismerős, régen láttuk egymást. Előadom, mi játszódott le bennem a vizierőmű építésnek színhelyén. Harsányan nevet s vele nevetek én is és megígéri, hogy kedvemért minden visszacsináltat, de akkor előre vegyek magamnak néhány petróleumlámpát, hogy aztán legyen mivel világítanom. Aztán komolyra fordítjuk a szót s mondom mi járatban vagyok: a Mátyusföldről, az egész tájegységről írnék, de menetközben rájöttem, hogy ez szinte lehetetlen, ezért Mátyusföldet a galántai járáson keresztül akarom felvillantani. — Jelenleg erre az erőműre lehetünk a legbüszkébbek. Ez ma a legnagyobb és legfontosabb építkezés a járásban, s a maga nemében talán az egész Mátyusföldön — mondja, aztán odakéreti a tervezési és a területgaz-Muzslay Vidor, a Galántai JNB titkára dálkodósi osztály két dolgozóját, Szedlák Nándort és Helena Drápalovát. A továbbiakban közösen beszélgetünk a témáról. Szedlák Nándor ráadásul falumbeli, de rég láttuk egymást s ő engem legalább annyira nem tud felismerni, azonosítani, mint én odakint az átépített tájat. Ö sem hisz a szemének, amikor felfedem kilétemet. A beszélgetés során tökéletesen megvigasztalódom, mert rengeteg számadattal illusztrálva elmagyarázzák, hogy az erőmű hasznossága nem csupán az energiatermelés szempontjából lesz nyilvánvaló, hanem a kétmilliárd koronát megközelítő beruházás öt, tíz év múlva a táj klímáját is gyökeresen átalakítja majd. Mert küldetése többszörös. Azonkívül, hogy jelentős mennyiségű áramot ad a népgazdaságnak, a huszonkét négyzetkilométernyi mesterségesen kialakított vízfelület s környezetében újratelepített, kultivált zöldövezet a széles környék klimatikus viszonyait olyannyira lesz képes befolyásolni, hogy az nem csak a levegőt teszi tisztábbá, nem csak a mezőgazdaság mesterséges öntözési viszonyait javítja meg, de a levegőt is. Márpedig ez igencsak fontos, mert a járás legnagyobb ipari létesítménye a Duslo vegyikombinát bizony szennyezi a környezetet, ami korántsem örvendetes. A gyár főterméke, a műtrágya átalakította, feljavította a talaj termőképességét, de rontott azon, ami a talaj fölött van: a levegőn. Ez pedig megintcsak nem maradhat annyiban, mondja az okos fejlődés, fejlesztés törvényszerűsége. Következésképpen át kell alakítani a levegőt, még akkor is, ha ez első hallásra kicsit valószínűtlenül hangzik. Pedig nem az. S hoz még valamit ez az erőmű: a több mint másfélezer hektárnyi átépített területen, a mesterséges tó mellett két nagy üdülőközpont is kiépül majd . . . — Gondold tovább! — biztat Szedlák Nándor, akivel valamikor együtt fürödtünk a Vágban. Továbbgondolom: szűkebb pátriám arculata az utóbbi három évtized folyamán olyannyira megváltozott, hogy e folyamatot és annak összetevőit, bizonyítékait egy riportban csupán jelzésekkel lehetsige« kifejezni. Ilyen jelzés, azt is mondhatnám, szimbólum lesz ez a vízi erőmű is. Valamikor a Vágba nem csak fürödni, tisztálkodni is jártunk s anyáink, nagyanyáink még ott mosták a ruhát, vagy ha nem, hát a vízhez közel lakók a Vág vizével mostak a ház udvarán, a nagyteknőben. Akkor még a szappan is kincset ért, most meg a harminckoronás osztrák mosóporért sem sajnálja a falusi asszony a pénzt, ha másért, hát azért nem, mert az automata mosógéphez az dukál. A házakban fürdőszobák is épültek. így aztán nyaranként, ha otthon kimegyek a Vágra, ott csak a gyerekek pancsolják a vizet. Ha felépül az erőmű s mellette az üdülőövezet, szülőföldemen, ahol sok ember dolgozik, sok ember majd pihenni is megtanul, mert ott lesz a Vágtál elszakadtak orra alatt a Vágból lelt tó. És gondolom ez már elegendő ahhoz, hogy az életforma-váltásban egy további jelentős fokozat is megvalósuljon. Mert a jövőhöz, a fejlődéshez ez is szorosan hozzátartozik s tudom, hogy rövidesen bele is épül. Mert építik. Szívesen látom, hogy tervszerűen. Mint a kórházat, a gyárat, az utat, az iskolát. . . — No, veszel-e petróleumlámpát — kérdezi ismét nevetve a búcsúzáskor Muzslay Vidor. — Nem veszek. Inkább marad az erőmű. Siessenek felépíteni! Befejező rész a következő szómban KESZELI FERENC A szerző felvételei 13
