A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
Szlovákiai viszonylatban a műemlékvédelem terén az utolsó tíz év alatt születtek a legszebb eredmények. Míg 1961-1965 között 75 millió koronát fektettek be a régi idők tárgyi emlékeinek megmentésére, addig 1977-ben már 271 milliót használtak fel erre a célra." (Kalita Gábor: Műemlékek védelme, Szabad Földműves, 1978. november 4.) Selmecbánya (Banská Štiavnica) a művészettörténeti emlékek igazi kincsestára. Az egykor híres bányaváros teraszosan épült, minden utcájának másmás a szintje. Óvatosan kell járni a pusztulással küzdő reneszánsz ‘és barokk házak alatt, mert bizony jócskán hullik itt is, ott is a vakolat, bár igaz, folyt s folyik a városközpontban a jelentősebb építészeti emlékek restaurálása. A 900-1000 méteres hegyek övezte katlanban fekvő Selmecbánya a XIVXVII. században élte virágkorát. Aranyat, ezüstöt, vas-, réz- és ólomércet bányásztak itt, ez adta meg jelentőségét. Európa legnagyobb ezüstlelőhelyének tartották. A tatárjárás után IV. Béla király szász és flandriai bányászokat telepített ide és szabad királyi várossá nyilvánította Selmecbányát. Fél évezred előtt (1536-ban) szörnyű földrengés, majd 1700-ban pestisjárvány szedte áldozatait. Az Óvárt, amely mögött és fölött a 935 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Krászna hegy emelkedik, a törökök közeledtének hírére építették át erőddé. A vár épületében múzeum van, amelyben gazdag helytörténeti műemlékek, levéltár és a város kiváló szülöttének, Gwerk Ödön festőművésznek (1895—1956) képei láthatók. A várudvar egyik sarkában emelt bronz honvédszobor pedig az 1848- 49-es szabadságharc hőseire emlékeztet. A város lakosai a kuruc időkben a Habsburgok ellen harcoltak, amiben nagy része volt Hellenbach Jánosnak, I. Lipót császár udvari orvosának, aki Rákóczi fejedelem híve volt. A szatmári béke után a nevezett Lengyelországba menekült, de kegyelmet nyerve a városba visszatért. Emlékét a Szabadságtéren lévő Hellenbach-ház őrzi. De bányatechnikai szempontból is nevezetes e város. Kevesen tudják, hogy a világon itt használták először (1627-ben) a bányákban robbantáshoz a puskaport. Már 1752-ben hidraulikus szivatytyúval távolították el a bányavizet. A kor egyik legkiválóbb mérnökének munkájáról sem szabad elfeledkeznünk. gát a művet is kitűnőnek tartom. S ha közeláll hozzám a darab, a szerepemben is jóval többet tudok felmutatni, mint egyébként. A vidéken töltött négy év alatt Polly volt az egyetlen zenés szerepem. A görcsöktől megszabadulva játszottaménekeltem, s éreztem, hogy zeneileg olyan teljesítményt nyújtottam, amit el is vártam magamtól. Színházi pályafutása szorosan összefügg Ruszt József rendezői munkásságával és Gábor Miklós színészi játékával. Nemegyszer ők ketten segítették hozzá feladatai elfogadható megoldásához.- Ruszt Józsefet fantasztikus humanitásáért és emberszeretetéért tisztelem. Olyan hangulatot tud teremteni a próbákon, amelyben a színész minden segítséget megkap. Annyit tud a világról és az emberekről, hogy az élet tanítómestere lehetne. Gábor Miklósban az embert is legalább olyan nagy mértékkel kell mérni, mint a színészt. Boldog vagyok, hogy tavaly velük együtt szerződtem a Várszínházhoz. Az ideális rendező képét is Ruszt Józsefről mintázza. — Azt hiszem, rendezéseinek csúcs-Makovicky mérnök, 1750-ben megteivezte a bányatavak rendezését, 20 tavat kötött össze 120 km-es csatornával. Ezek a tavak ma is legszebb díszei Selmecbánya környékének. * A városban a munkásmozgalomnak is évszázados hagyományai vannak. Már a XV. században szerveztek munkabeszüntetési mozgalmakat, a kegyetlen munkafeltételek, az alacsony bérek, szóval a munkások kizsákmányolása ellen küzdve. Selmecbányán alapították az első bányászati és kohászati akadémiát Európában. 1807-ben erdészeti tanszékkel bővítették ki. A város nevezetesebb épületei közül érdemes megemlíteni a 328 évvel ezelőtt már megvolt ún. kamaraházat, amelynek gótikus épületében volt a bányakapitányság. A Fritzházban, az egykori Akadémia épületében volt a diákkaszinó. A Szabadságtéren patriciusházak állanak. Legtöbbje gótikus eredetű, idővel barokk külsőt kapott. így például a Rubigon-ház és a Belházy-palota is 395 évvel ezelőtt épült. A régi nagy múltú evangélikus líceumban tanult, amint azt az épület falán elhelyezett emléktábla is tanúsítja Petőfi Sándor és Sládkovič. Az Akadémia utcában lépcsősor vezet fel a volt erdészeti akadémiához, amely neoreneszánsz stílusban épült. A város botanikus kertje külföldi fenyőiről, cédrusairól és mammutfenyőiről nevezetes. A városon kívül a 727 méter magas Kálváriadombon álló híres kálváriatemplom 1744-ben épült barokk stílusban. A Katalin-templom, amely a Szabadságtéren áll, szintén becses műemlék. Berendezése, festése szintén igen értékes. Gótikus stílusban épült 1491-1501-ben. A Havas Boldogasszony temploma a késő reneszánsz stílusjegyeit viseli magán. A leányvárat 1554-^1571 között, a török időkben építették, figyelőhelyül. Rengeteg monda fűződik hozzá. Nem árt itt megjegyezni, hogy sajnos, az 1974-ben a Madách Könyvkiadó gondozásában megjelentetett egy részletes művön kívül vajmi kevés írásból szerezhetünk részletesebb ismereteket a bányavárosokról. Pedig a nyári turistaidényben rengeteg látogatójuk van, honismereti kirándulásokat szerveznek ide dél-szlovákiai iskolák, üzemek, földművesszövetkezetek s magyarországi turistákkal is szép számban találkozhatunk. KMOSK6 LÁSZLÓ Absolon L. felvételei pontja valahol a szinészpedagógiában és a -vezetésben van. A színház világától magánemberként sem tud elszakadni. Családi és baráti körében is gyakori beszédtéma a színház. ' — Néha talán a kelleténél is többet beszélünk róla ... De ez így természetes, nem? Aki hivatást érez a foglalkozásában, az nem tud elszakadni a munkahelyi gondjaitól. Ha érzem, hogy szünetet kell tartani, elutazok valahová. Sajnálat nélkül minden pénzem új tájak megismerésére költőm; ilyenkor aztán igyekszem egészen mással foglalkozni, hogy élményekkel feltöltődve térhessek haza. Jó és rossz tulajdonságairól faggatom. — Bevallom, kicsit hirtelen vagyok. Pontosabban, túl gyorsan reagálok a dolgokra. Megfogadtam már, hogy legközelebb húszig számolok, mielőtt véleményt mondanék. A jókedvemet, az önbizalmamat, s a hitemet, hogy csak így érdemes — szeretném továbbra is megtartani. Nem akarom, hogy megkeseredett ember váljék belőlem. G. SZABÓ LÁSZLÓ Máté Magda felvétele „GYORSBALESET" A BIZTOSÍTÓBAN Egy autóbaleset mindig komoly veszéllyel jár. Veszéllyel, nehogy sérülés vagy ennél is rosszabb következmény — emberélet legyen az ára. Ha viszont „mindössze" apróbb koccanás, kisebb horpadás a szabálysértő gépkocsivezető figyelmetlenségének eredménye, úgy is rengeteg bosszúságot okoz az ilyesmi, elvégre a helyszínre kell hívni a balesetrendészeti szolgálatot, esetleg kihallgatásra vagy a baleseti jegyzőkönyv láttamozására menni az illetékes rendőrkapitányságra; utána kárbecslésre kell vinni a kocsit az Állami Biztosítóba - és mindez jobbára csak az elintézendők fele, hiszen az autójavító-műhelyekben is általában csupán többszöri utánjárásra kezdenek hozzá az „új fazonra vasalt" karosszéria kijavításához ... Egyszóval sok ijedtséget, bosszúságot okozó, kellemetlen élmény egy-egy gépkocsibaleset. Első pillanatban aligha képzelné hát az ember, hogy akad néhány leleményes „vállalkozó", aki épp ezen a címen: a szocialista biztosítási rendszer nyújtotta állami kezességgel visszaélve kíván meggazdagodni; hogy pont az Állami Biztosító egyik fiókirodájának alkalmazottja s egy autószerviz felelős beosztásban lévő dolgozója lesz egy ilyen büntetőper két fővádlottja ... Vegyük azonban sorjában a történteket! Jozef Karabín az Állami Biztosító eperjesi (Prešov) részlegének önálló kárbecslője; bűntársa František Rendoš pedig a helyi autójavító-szövetkezet egyik művezetője volt. § § § A könnyű és gyors meggazdagodás ötlete Karabín fejében született. Egyszerű okirathamisítással az egyébként jelentéktelen karambolokat tetemes anyagi kárral járó súlyos közúti balesetekként tüntette föl, és így — a Rendoštól kapott hamis számlák alapján avagy saját hatáskörén belül — a pénzkiutalásnál esetenként alaposan „ráduplázott" a biztosítási tarifa szerint járandó összegre. Pusztán ennyi , volt a recept, ám annál jövedelmezőbb. J. Schwartz például 52 631 koronát, J. Bartko 26 455 koronát, V. Nakata 28 558 koronát, J. Smolník 41 137 koronát, J. Nemešpetr 15 440 koronát, F. Tobiáš húszezer és G. Šimanský 16 760 koronát kaptak — mindez kereken 200 ezer korona! Ez ellenben még távolról sem minden. Hamisított javítási számlák alapján további 175 ezer koronát osztottak szét J. Galgan, J. Novotný, J. Čipkár, J. Kopec, J. Pavolko, M. Marcin s néhány további ügyfél között. Azt minden bizonnyal nem kell különösebben részletezni, hogy Jozef Karabín és František Rendoš távolról sem jótékony célokból, hanem az egyéni meggazdagodás szándékával voltak ennyire bőkezűek. A balesetek tényleges kárát meghaladó pénzekből ugyanis „kamatot" kértek. Természetesen, nem a legkisebb kamatlább elvét alkalmazva, hanem amolyan busás luxusadót számítva. A vizsgálati eljárás során kiderült, hogy a két fővádlott így legalább 70 ezer korona egyéni haszonra tett szert. Kétségtelen, ez már csinos kis „zsebpénz". Az igazsághoz ellenben az is hozzátartozik, hogy ezt az összeget azért tudták összeharácsolni, mert feletteseik részéről hiányzott a szigorú ellenőrzés. Nem akadt, aki időben fölfedte volna mesterkedéseiket, amivel pedig nemcsak őket sikerült volna megállítani a lejtőn, de arra sem nyílt volna alkalom, hogy cimboráik szemrebbenés nélkül, készséggel elzsebeljék a „kamat" kifizetése után maradt ezreseket... A bírósági tárgyalás során bűnrészesekké minősült károsultaknak egytőlegyig tanúvallomást kellett tenniük. Ezzel fény derült a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett többrendbeli sikkasztás részleteire is. Ennek szemléltetésére, gondolom, elég lesz egyetlen példát felhozni. Bevezetőben említettük már J. Nemešpetr nevét. Nos, a vallomásából kiderült, hogy az ő kárrendezési igénye alapjául szolgáló karambolt kizárólagosan saját figyelmetlensége okozta. Szerencsére, a következménykár lényegében jelentéktelen volt, úgyhogy nem is kért előzetes helyszíni kárbecslést a közbiztonsági szervektől, hanem autójával egyenesen az eperjesi biztosítóba ment. František Karabín megtekintette a gépkocsit, aztán aláíratott Nemešpetrrel egy akkor még üres űrlapot, mondván, pillanatnyilag sok dolga van és majd a nap folyamán utólagosan fogja bejegyezni a szükséges adatokat. Az akkor még ártatlan Nemešpetr elvitte hót autóját a helyi szervizbe, ahol ezerháromszáz koronáért néhány nap alatt megjavították. Erről számlát is kapott, mellyel újra fölkereste a biztosítót, ahol Karabín át is vette az iratot és megkérte ügyfelét: várjon türelmesen, postán majd kiutalják címére a pénzt. Egy bizonyos idő elteltével meglepő összeget kézbesített Nemešpetrnek a posta; csaknem 16 000 koronát! Átvette ugyan a pénzt, de azzal a szándékkal, hogy újra elmegy a biztosítóba és felvilágosítást kér az ügyben. Erre azonban már nem került sor, mert az élelmes biztosítási kárbecslő még aznap fölkereste ügyfelét annak munkahelyén — és békés osztozás lett a dolog vége. Karabín ötezer korona „kamattal" távozott, a többi Nemešpetr „jutalma" volt. Ez csupán egyetlen eset a sok közül, bár a sorozatos sikkasztás módszere ebben a bűnügyben szinte alkalomról alkalomra ugyanaz maradt. Kivétel legföljebb olyankor fordult elő - például F. Marcin esetében —, ha a két fővád-lőtt soha meg nem történt közúti baleset „kárrendezésének" ürügyén jutott tíz meg húszezres összegek birtokába, persze, hamisított számlák révén. § § § Az eset teljes fölgöngyölítése egészen a nyomozati eljárás lezárásáig három évet vett igénybe. Ennek megfelelően a perirat is ritka-vaskos köteggé állt össze, hiszen nem kevesebb, mint ötezer oldalt tartalmaz! J. Karabín és F. Rendoš megpróbáltak ugyan kibújni a felelősség alól, de a büntetőtanács inkább a bizonyítékoknak adott hitelt a valótlan állításokkal szemben. Megnehezítette a tárgyalás menetét, hogy a két fővádlottra rótt ítélet mellett, a bíróság a bűnrészességet vállalt többi személy felelősségének mértékéről is döntött. (Az ítéletnek ez a része csaknem ötven további egyénre vonatkozott!) A Kassai (Košice) Kerületi Bíróság első fokon Jozef Karabínra tizenkét évi, František Rendošra pedig nyolc esztendei szigorított fegyházbüntetést szabott ki. Igaz, ártatlanságukat bizonygatva mindketten fellebbeztek, de az SZSZK Legfelsőbb Bírósága mind a pervezetés, mind az ítélethozás dolgában mindent a legnagyobb rendben talált és jogerőre emelte a korábbi bírói döntést. 17
