A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
SZILVESZTER Bemutató a MATESZ komáromi (Komárno) együttesében Kérem, ne tessék egy lesújtó kézlegyintéssel továbblapozni az újságot, nem áprilisi tréfát űzök az olvasóval, hogy most húsvét után kívánok szólni színházunknak valamiféle szilveszteri mókájáról... Egyszerűen ez a címe Jan lilék, cseh szerző darabjának és a címszereplő, Furkó Szilveszter pedig egy falusi csodabogár, aki szinte nyakra-főre ''■halmozza a „normális ésszel” aggasztó szamárságoknak tűnő különc ötleteket Persze, ebben a környezete is jócskán a kezére játszik, hiszen aki ebben a darabban színre lép, a maga módján tulajdonképpen szintén bolondos; legföljebb nem annyira szembeötlően, mint Szilveszter. Igaz, a széksorokban ülve mi is készséggel végigmosolyogjuk az előadást de már a nézőtérről kifelé igyekezve rádöbbenünk, hogy lényegében nem is tudjuk: mi az, amit fennhangon kinevettünk? Társadalmi kortünet-e, ami a színpadon lejátszódott, vagy csupán néhány ember aggasztó kórtünete? Nem tudjuk, mert a szerző — sajnos — erre a kérdésre nem is próbál választ adni, hanem kész tények elé állítva a nézőt elesettekké, nyakason bogarasakká mintázza figuráit. így aztán nem is dől el, vajon mi okozza ezt a fura emberi magatartást: az anyagi jólét vagy az emberi kapcsolatok lazulása, esetleg a múltat idéző nosztalgia vagy a boldogságkereső magány érzete; ki tudja?... Csak azt látjuk, hogy haragusznak egymásra és kibékülnek, alakoskodnak és őszintén .beolvasnak” egymásnak. Énekelnek és játszanak, italtól mámorosak és boldogtalanok, fölveti őket a pénz és kielégítetlen vá-' gyaik vannak — ezt villantja elénk Jan Jilek színdarabja. Szándékosan írtam azt, hogy pusztán .elénk villantja" a cselekmény mélyén szunnyadó problémát, mert valóban nem törekszik többre s meg sem próbál o figurák jellemének mélyére ásni. Már az első fölvonás végén föladja eredeti, komolyabb mondanivalót célzó ambícióit és egy, a valóságban tényleg létező társadalmi látlelet felvázolása helyett amolyan kerekre gömbölyített, idillikus hangulatba esik. Nagy kár, hogy a szerző a kortünet avagy kórtünet vizsgálatában még csak a félúüg sem jutott el. Ehelyett a legkülönbözőbb színpadi stílusok keverékét tárja a néző elé: realista látásmód kavarodik stilizált felülnézetlel, költőies „lelkizés” komédiába torkolló iróniával, a zárókép pedig — Szilveszter átlényegülése — már-már a szentimentalizmus határát súrolja. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a párbeszédei kevéssé színpadszerűek, kevéssé pergőé k, sok bennük az inkább prózai műfajok alapötletéül szolgáló fékező monológ. Ezen ugyan segíteni próbál Konrád József frappáns fordítása, de többhelyütt visszájára fordul az ő igyekezete is: egy további stílussal gazdagítva az előadást itt-ott már az abszurd vígjáték irányába tereli az eredetileg tragikomikus színezetű darabot Mindezt egybevetve két lényeges tanulság vonható le a komáromi Magyar Területi Színház legutóbbi (. remierjéből. Az első: dramaturgiai szempontból aligha történt volna komolyabb mulasztás, ha a kortárs cseh színműirodalomnak ezzel az alkotásával nem találkozik a hazai magyar néző. A másik tanulság ennél sokkal lényegesebb: a szövetkezetesítés kezdetétől eltelt' harminc esztendő alatt számtalan vonatkozásban megváltozott az élet falvainkon, ami a drámaírók számára joggal szolgálhatna ihletforrósként. Érvényes ez a hazai magyar irodalom tekintetében is, hiszen az elmúlt három évtized alatt a Csallóköztől a Bodrogközig húzódó dél-szlovákiai táj is eddig sohasem tapasztalt társadalmi és gazdasági fejlődésnek indult, ami az emberi magatartásformák változásának, az új előretörésének s nem utolsó sorban az anyagi jólét okozta „gondok* sok-sok drámai mozzanatát rejti magában. Visszatérve azonban a március derekán bemutatott Szilveszterhez! Jeleztem már, hogy igazi, valóságos története nincs is J. Jilek darabjának, csak helyszíne van és szereplői vannak. Van ugye a két főszereplő: a sajátos észjárású Furkó Szilveszter és Jarmánek, Szilveszter gyerekkori pajtása a most huszonhat egyesített szövetkezet feszült Hajnalka (Kövesdi Szabó Mari) és Jarmánek (Bugór Béla) Szilveszter és .őrangyala* — Szojkáné (Dráfi Mátyás és Lőríncz Margit) idegzetű elnöke; továbbá Szojkáné, Szilveszter „őrangyala” és a falu mindentudó bábaasszonya; a doktornő, akinek a hatodik pohárka után újra meg újra az eszébe jut, hogy x-szer kérte már az áthelyezését innen; valamint még ketten: Elli, Szilveszter hajdani szerelme, aki most képviselői látogatásra érkezik a faluba és Hajnalka, az eddigi szerelmeiben csők csalódott adminisztrátor ... Hozzávetőleg erről szól a MATESZ-ben vendégként bemutatkozott Mikulás Fehér rendezése is. Ilyen értelemben munkája dicséretes, ám a színészvezetésen és a színpadi kidolgozottságon túl nemigen merészkedik. Egyébként pontos, alkalmas tempójú rendezésének hibája, hogy a nézőt nem is próbálja — az írói fogyatékosságokat pótolva — bevonni a darab legmélyén megbúvó rejtély megoldásába, pontosabban: megoldhatatlanságába. Nevezetesen a Szilveszter és Jarmánek közötti ellentét okának feltárásába; Szojkáné, a doktornő s Hajnalka magányának felderítésébe; abba, hogy Szilveszter a valóságban miért is határozza el magát arra: mamuci, azaz pótmama lesz!... Ki a vétkes, ki a felelős mindezért és okulásul másoknak, hol a megoldás kulcsa? Mosolygunk, szórakozunk az előadáson s közben elsiklunk a lényeg fölött; nem tudjuk s nem is keressük a választ, mert ezek a kérdések föl se bukkannnak a színházban töltött est folyamán. Hadd írjam le: jó az előadás, de nem keit tartós hatást a nézőben. Jók a színészek is, bár az írói és rendezői szándéknak megfelelően nincs különösebb súlyuk, komolyabb mondanivalójuk a színpadon. Olyasmi, amit a darab az első fölvonásban megsejtet a nézővel. Különösen Dráli Mátyás játéka tetszett a címszerepben, őszintén és hitelesen játszik, mértékletesen él az olcsó komédiázásra csábító helyzetekkel. Jarmánek szerepében Sugár Béla eleven szellemi partnere ebben, jól érzékelteti az efsz-elnöki hatalom és az emberi gyengeség határesetét. A női alakítások közül Kövesdi Szabó Marika Hajnalkája tetszett a legjobban, Ferenczy Anna tehetségéből ezúttal — meglepően — csak külső eszközökre futja ö doktornő figurájában. Jó alokítás Lőríncz Margité is Szojkáné szerepében nem irigyeltem viszont Szentpétery Arit, akinek nyúlfarknyi Elli je sem eljátszásra, sem beleélésre nem ad alkalmat. Az előadást Tories János zenéje és Platzner Tibor díszlet- meg jelmeztervei teszik hangulatossá. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Nagy László HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEAAADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY Zseliz (Želiezovce) úgy él a köztudatban, mint az országos népművészeti fesztiválok színhelye. Évente egyszer a Schubert-park vidékek, tájak dalaitól hangos, s a szabadtéri színpadon számos néptánc-csoport cserél helyet, fülünk hallatára, szemünk láttára elevenedik fel az értékes szlovákiai magyar népdal-, népzene-, néptánc és népszokásanyag. Az utóbbi években új színfolt Zseliz nagy kulturális tábláján egy-egy tájegység népéletének, viseletének, munkaeszközeinek, gazdag szokóshagyományának a bemutatása. A népművészeti együttesek megalakulása és tömeges fejlődése szükségszerűen megával hozta a néprajzi munka fejlődését is, amelynek nagy szerepe van a népművészeti együttesek minőségi fejlődésében. Zseliz fő küldetése a hagyományápolás. A magyar nemzetiség tárgyi és szellemi néprajzának népszerűsítése. Mindez főleg azoknak a lelkes néprajzgyüjtőknek köszönhető, akik áldozatos munkával hozzájárulnak e mérhetetlen kincs megmentéséhez. KÉRDÉSEK: 1. Hányadszor rendezték meg Zselizen 1978-ban az országos népművészeti fesztivált? 2. Nevezzen meg legalább hármat az 1978-as népművészeti fesztiválon dijat nyert CSEMADOK- c söpörtök közül. 16. 3® VERSENYSZELVÉNY CSEMADOK 15
