A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
SARA BERNADETTE Lehet-e kedvvel, örömmel, őszinte odaadással játszani egy darabban négy olyan figurát, amelyek közül csak egy szólal meg, s az is mindössze négy-öt mondat erejéig? Sára Bernadette, a budapesti Várszínház tagja határozott igennel válaszol. Marlowe Doktor Faustusában az ördögöt, Helene-t, a Hercegnőt és Sándor kedvesét alakítja.- Semmit sem tudok félvállról venni. Még az ilyen kis szerepeket is nagy feladatnak érzem. Az elmúlt napokban jöttem rá, hogy tulajdonképpen nehezebb szó nélkül végigmenni a színpadon, mint végigjátszani a Stuart Mária utolsó felvonását. Pedig abban is földbe gyökerezett a lábam az izgalomtól. Osszekuporodva ül a fotelban. Szőke haja feltűzve, hosszú barna frottírköpenye lágyan simul karcsú alakjához. Arcáról egy percre sem tűnik el a mosoly. Magatartásából is árad a derű, a jókedv. Operett-szakot végzett a Színművészeti Főiskolán, pedig teljesen más elképzelései voltak. — Tudom, hogy nem könnyű műfaj az operett, de engem sosem vonzott a világa. A zenéről viszont semmi áron nem akartam lemondani... Végzős voltom, amikor láttam a kecskemétiek Troilus és Cressidáját. Egyetlen, s a mai napig utolsó vágyam az volt, hogy ehhez a társulathoz kerüljek. Szerencsém volt. Ruszt József nekem ajánlotta fel a szerződést. A világirodalom legjelentősebb nőalakjait keltette életre a kecskeméti Katona József Színházban. Erzsébetet a Don Carlosban, Dunyasát a Csendes Donban, Stuart Máriát, Shakespeare Júliáját, Pollyt a Koldusoperában.- Stuart Mária alakja ma is eszménykép előttem. Keménysége, őszintesége, igazságérzete miatt. És azért, hogy az emberi méltóságán még a bukása sem csorbított. Húsz évem van még arra, hogy újra eljátszhassam. Nagyon szeretném ... Dunyasát azért kedveltem, mert ma-
