A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
KORTÁRSAINK A modem cseh költészet bővizű folyamként árad a századforduló nemzedékeitől a mai fiatolokig. Az első, szimbolista nemzedék (Brezina, Sovo, áramok, Toman, Dyk) indulásával egyidőben, szinte fej-fej mellett, megjelenik, előbb Bezruč folytatás nélkül maradt „Sziléziai dalaiban*, majd S. K. Neumann egész életművében o szocialista fogantatósú líra. A következő generáció: a huszadik századi cseh költészet tengelye s általában a cseh irodalom tolón legizmosabb vonulata. Hora, Biebl, Halas, Seifert, Závada, Hrubín — élükön a három világítótoronnyal, Wolkerrel, Nezvallal és Holannal. Ez utóbbi három a szózod első öt esztendején belül született, Wolker és Nezval 1900-ban, Holan, József Attila évtársaként 1905-ben, de sorsuk alakulása következtében mégis hárem különböző nagy korszakát jelképezik századunk cseh lírájának. A korán. 24 esztendős korában elhunyt Wolker az első korszakot, Nezval a Wolker halálától kezdődő s 1958-ig, saját haláláig tortá második időszakot. Holon pedig az ezt követő éveket, évtizedeket, hiszen az induló Holan csak másodhegedűse még a nagy nemezedéknek, csupán o negyedszázados hallgatás után megszólaló Holanra érvényes az, amit az imént mondtunk. Mindez korántsem jelenti azt, hogy a nagy nemzedék árnyékában a fiatalabb nemzedékek nem jutnak szóhoz. Ellenkezőleg. Az idős Holan újramegszólalásávol szinte egyidóben jelentkezik az ötvenes évek végén o modern cseh líra harmadik nagy vonulata, az ún. hétköznapok költészete. Képviselői között a legelső sorban áll Miroslav Florian. Miroslav Az 1931-ben született Florian helyzete, a modern cseh költészetben és a saját nemzedékén belül egyaránt, sok mindenben hasonlít Simon István helyzetére a modern magyar lírában (kivéve persze az utóbbi tragikusan korai holálát). Florian ugyanúgy a csöndes, befelé forduló, privát (a szó nemes értelmében privát) lírának a megszóloltatója, s szelíd, de szívós és kitartó harcosa, ahogyan Simon István. S ahogy Simon elkötelezte magát a köznapi közérthető és végig szocialista poétika iránt nemzedékének modernebb törekvései mellett, Florian ugyanezt tette cseh viszonylatban. S van óbban valami törvényszerűség, hogy éppen a hangos szavaktól irtózó Florian tudta a leginkább megőrizni eredeti célkitűzéseit a hatvanas évek közepén-végén s az azóta eltelt tíz esztendőben is. A „lassú víz* Flórian következetesen és szívósan építi tovább körülhatárolt, de biztos, szilárd alapokra épített életművét. „Partot mos*, hogy stílszerűen fejezzük be megkezdett hasonlatunkat. Lássuk, hogyan. Florian első kötete (Snubní prsteň — A jegygyűrű) még 1948-ban jelent meg, tehát a költő tizenhét esztendős korában, s egy szocialista realizmus előtti stádiumot képvisel a költő életművén belül. A későbbi, szocialista líra első változatát költőnk pályáján az ötvenháromban megjelent Cestou k sind (Útban a nap felé) és a két évvel későbbi Blizský hlas (Közeli hang) képviseli, míg a második, érettebb és modernebb változatot a megintcsak két esztendővel később, 1957-ben kiadott két kötet, az Oteviený dúm (Nyitott ház) és főként a Závrat (Szédület) je-Florian lenti. E két művével tör az akkor még mindig csak huszonhat esztendős költő nemzedéke s a kortárs cseh irodalom élvonalába. A következő, az életművön belül immár negyedik periódust képviselő kötetekkel aztán állandósul s mindmáig változatlan marad a flórian! poétika, Záznam a potopé (Jegyzet a vizözönről), Tichá posta (Csöndes posta) s ezekhez hasonló, jellemző és sajátságot florioni lírai attitűdöt szimbolikusan és híven érzékeltető-kifejező címeken jelennek meg e periódus, a hatvanashetvenes évek új kötetei s az egyre gyakoribb gyűjtemények és válogatások: Smhivená znamení (Megbeszélt jel, 1973), Verse (Versek, 1975), Hvézdná réva (Csillaglürtök, 1978). Említettük, hogy Florianék nemzedéke, az ötvenes évek eleje patetikus lírájának ellenhatásaként, oz ún. hétköznapok költészetének ars poéticáját tűzte a zászlajára, s említettük Florian lírájának privát jellegét, közérthetőségét és csöndes, pózoktól mentes voltát. Ezt a privát jelleget azonban semmiképpen sem szabad a szó lejáratott értelmében felfogni. Válogatásunk legrégibb keltezésű verse a Nem születik meg például még csak fél lábbal lépi át e szónak a lejáratott vagy nemesebb értelmezése közötti szakadékot, de a többi vers, közérthető s privát volta ellenére sem nevezhető immár „fülbemászónak*, „egy olvasásra megjegyezhetőnek*, mondjuk, az ilyenfajta versek XIX. századi értelmében. Ellenkezőleg, nagyon is megtervezett, hogy azt ne mondjuk, raffinált költészet ez, akár az Archeológiát nézzük, akár az Ószövetséget vagy a Jegyzet a vizözönröl címűt. A Nem szü-MIROSLAV FLORIAN versei: NIM SZÜLETIK MEG SZERETŐK JEGYZET A VÍZÖZÖNRŐL Éj-Levél-zizegés. Kitekintettél - és az ég megdörrent. Aztán megnyíltak az egek. (Elővettük hát Breh met, ama isteni aprójószágokkol, és a békákra egy marék kavicsot.) Utoljára még egy kis rúzs. összezárt ajk. Arany. Tűzi a rendelőasztalt május minden reflektora. ) Láthatatlan pici halál, mint a fésű, eldugható. Mint a fésűt, tósko rejti, fésütködsz - őszül a hajad. Torkodon két könnycsepp csupán, a test eltitkolt sírása. Minden ruha túl nagy néki. Fölforgatott birodalom. Bepúderezve, mint a sebhelyek a csókok után. Mi vagyon írva, szürkére szürkén, mi vagyon a folyók sodrásában? Az illatos éj a nappalba ömlik, o te hajadra, s leselkedik reánk a gyökérzet az aszfalt alatt. A petit zsongásában, fecsegő neonok közt, ékírásos feliratot forogunk. Reggelre csők a víz nagy gyűrűje maradt köröskörül. ARCHEOLÓGIA Fogak, körmök, fejtjük őket réteg réteg után. Koporsó meg koporsó, nagyobban mindig kisebb, végül holmi gyanta Tutenkhomon isten. Leemeljük a halálfejes bábot, hullám hullám után, a vizözönt óvatosan szétszedjük, s agyagoson tetőtől talpig csókolózunk a máig nem meg született unokákkal. letik meg című verset talán még prózában is el lehetne mondani, de a többiről ezt már semmiképpen sem lehet állítani. Itt már minőségileg többről von szó, mint egy-egy versbe, verssorokba, rímekbe, ritmusokba tördelt banális históriáról, s ez bizonyítja leginkább e líra időtálló voltát. Nem lehet egy ilyen szükségszerűen rövidre fogott portré célja, hogy különkülön is megmagyarázza, „miről szálnak* ezek a versek. A korszerű lírára fogékony olvasó mindén külön magyarázat nélkül is megérti és élvezi majd ezt a senki máséval össze nem téveszthető egyéni hangot, Miroslav Florian költészetét. CSELÉNYI LÁSZLÓ ÓSZÖVETSÉG Oly nyári éj von, hogy önnönmaguktól gyulladnak meg a rózsák. Oly csöndes éj, hogy Dávid király hárfáit hallani. Zöld legelőkön trabant-lovak legelnek. S a víz, a használni való, türelmesen tanul, hogy sírássá legyen. Drága barátnőm, gyere elembe, vezérel majd az alma-állócsillag. (Cselényi László fordításai) 11
