A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
Kővetkező számunk törteiméből: Gál Sándor: VÁLTOZNI ÉS VÁLTOZTATNI Kortársaink: VAS ISTVÁN Keszeii Ferenc: MATYUSFOLD JÖVŐT ÍGÉR A ROSTOCKI KIKÖTŐ Ág Tibor: ZENEI ANYANYELVŰNK Címlapunkon Ferenczy Anno és Dráli Mátyás, a MATESZ színművészei, J. lilék: Szilveszter című darabjában Prandl Sándor felvétele. A 24. oldalon Buday Endre és Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgáiat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/Vli. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index; 49.211, Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. FÉL ÉLETEM A FÖLD ALATT Tudós becslések szerint a Föld jelenlegi szénkészletei — legtöbb a Szovjetunió területén van — még mintegy százötven évig fedezhetik a világ energiaszükségletét. Utána az urán Tesz az emberiség < töT energiaforrása. Nem tudom, hogy a nagykürtösi bányászok vélekedése, miszerint a Dolina bánya és a környék széntartaléka még 50 évre elegendő - a jelenleginél gyorsabb fejtés mellett is — mennyire tudományos megalapozottságú; arra emlékszem, hogy az 1968-as „progresszió" idején szó volt arról, hogy ebben a bányában abbahagyják a szénfejtést, mert nem kifizetődő, túl drága, az itteni szén ezzel szemben alacsony kalóriaértékű stb. Szerencsére a józan ész győzött, a bányát nem zárták be, sőt ma több szenet termel, mint régen. A nagykürtösi bányászok az idei energiagondok idején is állandóan túlteljesítették szénfejtési tervüket: Peter Colotka, a SZSZK miniszterelnöke a közelmúltban személyesen ment el megköszönni áldozatkész munkájukat ... Tóth Tibor brigádvezetőt nem volt könynyű megtalálni, pedig Nagykürtösön mindenki ismeri őt a legidősebb lakostól a legfiatalabbig, brigádja országos hírű, a múlt évben is háromszor javította meg a szénfejtési rekordot; de mert a napokban új lakásba költözött, legjobb ismerősei is rossz irányba küldözgettek. Amikor végül megtaláltam az új lakását, nem volt otthon. Már csak makacsságból kerestem őt tovább. Végül a garázsában találtam rá. Gondolom, egy csöppet sem örült nekem, .nyakig" volt a munkában, valamilyen vaskereten dolgozott aminek a rendeltetését nem tudom. Mivel éjjeli műszakra készült másnapra beszéltünk meg találkát. Az lepett meg a legjobban, hogy milyen fiatal. Mindössze negyvenhat éves és huszonhét éve bányász. 1958 óta brigádvezető. Tudom, hogy fellengzősen hangzik: élete felét a föld alatt töltötte. De mit csináljak, ha az igazság néha ilyen fellengzős. Reggel kilenckor csöngetek nála, ahogy megbeszéltük. Szinte biztos va-Tóth Tibor brigádvezető (balra) Filip Pál vájárral gyök benne, hogy nem nyit ajtót, hiszen alig két órája érkezhetett haza. Nyolcórás éjszakai műszak után azt hiszem, én nem fogadnék újságírót a lakásomon. Beenged. Látom rajta, hogy aludt. Megmosakszik, öt perc múlva már hozza is a kávét, frissen, ruganyos léptekkel, arcán nyoma sincs az éjjeli műszaknak. A halántéka őszül. Szinte csak ez jelzi az életkorát. Egyébként amolyan hetyke falusi legényre emlékeztet. Idősebbik fia, Gábor, 21 éves, villanyszerelő, Tibor 12 esztendős. 1951-ben, 19 éves korában jött a bányába Csákányházáról. Az apját 1937-ben betemette a csákónyházi bánya; édesanyjáról, két testvéréről neki kellett gondoskodni.- Anyám nagyon sírt, amikor megtudta, hogy én is bányásznak megyek. Kvasna bácsi hozott ide, ő volt az egyébként, aki a halott apámat kihozta a bányából. O csinált belőlem bányászt — azzal is, hogy állandóan figyelmeztetett, gyerek, ez nem tréfadolog, odalenn nem szabad könnyelműskődni! Sajnos ö már nem él. Tóth Tibor hathónapos tanfolyam után kezdett dolgozni a Slatinka bányában. Fabarakban laktak. — A Slatinka bányát én robbantottam be, amikor .kimerült" — mondja tűnődve, majd hozzáteszi; — Azt hiszem, azok közül, akik velem jöttek ide ötvenegyben, rajtam kívül már senki sem dolgozik. Vagy nyugdíjba vonultak, vagy ... végleg a föld alá. Körülbelül ezer emberről van szó. 1958-ban lett egy kilenctagú ifjúsági brigád vezetője. 1957-ben megnősült, a feleségét is Csákányházáról hozta. 1971-ig kézzel fejtették a szenet, azóta egy KS—l-KG típusú kombájnnal dolgoznak. Brigádjának tavaly 25 tagja volt, az idén harmincon vannak, azaz tízen egy-egy műszakban. Azt már tudom, hogy ez a Dolina bánya legjobb szocialista brigádja. 1971-ben a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából emlékérmet kapott. Ö maga a Vörös Csillag Érdemrend tulajdonosa. Csak azt nem tudom, ami a lényeg: BÁR MÁR EBBE SZÜLETTÜNK VOLNA... Varjú Sándor, a felesége és az unokája Amikor Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) megálltunk a kilences számú ház előtt, egy bácsi félrehúzva a függönyt, kikémlelt az ablakon. Később kiderült, ő az, akit keresünk. Varjú Sándor.- Már állt itt egy autó, kíváncsi voltam az ment-e el, vagy újabb jött. Látom, maguk jöttek. A hallásom még jó, de a látásom meggyengült. Szomorú dolog, amikor az embernek rossz a szeme. Sándor bácsin kívül még ketten vannak a konyhában. Ágnes asszony, a felesége és egy serdülőforma fiú.- Ez meg a fiam fia, Ernő, a legnagyobb unokám. A komáromi mezőgazdasági szakmunkásképző iskolába jár. Folytatja, amit én elkezdtem.- Hogy él Sándor bácsi? Meséljen ...- Hát csak lassacskán, megvagyok. Bele kell nyugodnom a sorsomba. A szemem ... Ki tudok menni akár az udvarra is, de mindig ködben járok. Csak az alakot látom, az arcvonásokat nem.- Hány éves? — Március tizenötödikén múltam nyolcvanhárom ... — Azt is mondd el — szól közbe a felesége —, hogy tizenhét évvel ezelőtt agyvérzést kaptál. Akkor még jó erőben volt — folytatja felénk fordulva -, de nagy beteg lett. Két évig a karját sem tudta emelni. Forgattam, öltöztettem. Jól felépült de mór amúgy is megöregedett. Én meg cukorbajos lettem. — Mennyi a nyugdíjuk? — Az enyém ötszázharminc korona, a betegségemre is kapok 250 koronát. Az uramé meg 1078. — Jut belőle az unokáknak is? — Ruhafélét is vesznek — mondja Ernő —, de leggyakrabban pénzt adnak. Ügy ötven-száz koronát. Motorkerékpárra gyűjtöm. — Jó fiú ez, mindig itt van nálunk. Legalább nem vagyunk egyedül. Meg segít is. Most is a kertben dolgozott — dicséri a nagyapja. — Várjon! Ne fényképezzen még! - szól Ágnes néni, látván, hogy fotós kollégám munkához látott. — Hozok kalapot, ne ez a kopasz feje virítson. — Milyen haja volt Sándor bácsinak 2
