A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-31 / 13. szám

Az újjáépítéshez, a gazdaságfejlesztéséhez eqyre több képzett szakemberre van szükség. A szakemberképzés egyike azoknak a területeknek, ahol a szocialista országok — köztük Csehszlovákia is — igen nagy és értékes segítséget nyújt Vietnamnak. Fiatal vietnamiak ezrei részesülnek szakmai képzésben nálunk. Nem kell messzire menni, hogy példát találjunk erre az elvtársi segítségre.

A Bratislavas Állami Építőipari Vállalat ligetfalusi (petrzalkai) gépesítési üzemének szakmunkásképző intézetében tizenkilenc vietnami fiatal tanulja az autómechanikus, a daru- és a kotrógépkezelő, illetve géplakatos, gépkarbantartó szakmát.

— Nagyszerű fiúk ezek a vietnamiak — mondja Varga Gyula mérnök, az üzem vezetője. — Lelkiismeretesek, mindent minél gyorsabban és minél tökéletesebben el akarnak sajátítani, hogy aztán szerzett ismereteiket, tapasztalataikat otthon az újjáépítésben gyümölcsöztethessék. De mi is mindent megteszünk, hogy sikeresen végezzék el az iskolát, átadjuk nekik ismereteinket. Ez meg is látszik ta-Vietnam népe hozzáláthatott a háborús sebek behegesztéséhez, országának újjáépítéséhez, a szocialista forradalom végrehajtásához — a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok segítségével. S az első eredmények biztatók voltak. Az ipari termelés növekedési rátája évi 12 — 13 százalékot tett ki. Túlszárnyalták a tervelőirányzatokat a szén, a villamos energia és a cement termelésében. Hozzákezdtek több nagy ipari létesítmény, köztük 25 gépgyár építéséhez. Vietnamban, amely még nemrég a legelmaradottabb országok közé tartozott, ma baggereket, halászhajókat, villamos motorokat, beruházási javakat gyártanak. Ugyancsak nagy haladást ért el a mezőgazdaság. Komoly probléma a nagy népszaporulatot felmutató, már ma ötvenmilliós lakosság élelmiszerellátása. Ez csak a rizs vetésterületének állandó növelésével, öntözőrendszerek létesítésével érhető el. Parasztok milliói dolgoznak öntözőcsatornák, gátak építésén. Ma már nagy teljesítményű földgyaluk, kotrógépek állnak rendelkezésükre, amelyek a szocialista országokból érkeztek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek csak tavaly 7 ezer traktort, 6 ezer szi

vattyút, egymillió tonna nitrogéntartalmú műtrágyát kaptak . . .

De nem volt idő minden kardból ekét kovácsolni. Nem mindenki nézte jó szemmel a békés építő munkában, a gazdaságfejlesztés terén elért kimagasló eredményeket, a Vietnami Kommunista Párt következetes marxista-leninista, in ternacionalista politikai irányvonalát, egyre szorosabbra fűződő testvéri közösségét a szocialista országokkal. A pekingi maoista vezetés először „csak" a gazdasági segítség beszüntetésével, a kínai szakemberek hazarendelésével, a Vietnamban erős gazdasági pozíciókkal rendelkezett ottani kínaiak, az ún. hoák hazatelepítésével, vagyis gazdasági nehézségek okozásával próbálta térdre kényszeríteni a vietnami vezetést. S amikor — a szocialista országok nyújtotta önzetlen internacionalista segítségnek köszönhetően — ez nem járt a kívánt eredménnyel, nyílt fegyveres agreszsziót hajtott végre a szocialista Vietnam ellen, ismét rászabadítva a háború minden szenvedését a hős vietnami népre. De Vietnam nincs egyedül, továbbra is támaszkodhat a szocialista országok, főként a Szovjetunió önzetlen segítségére, az egész haladó emberiség rokonszenvére és szolidaritására.

Kevés olyan országa van a világnak, amely az utóbbi évtizedekben oly tartósan magára vonta volna a világ közvéleményének figyelmét, mint Vietnam. Kevés országa van a világnak, amelynek története folyamán annyit kellett volna harcolnia szabadságáért és függetlenségéért. A japán megszállók, a francia gyarmatosítók és az amerikai betolakodók ellen vívott harcokból győztesen került ki a hős vietnami nép. 1975-ben végre felváltotta a béke a rengeteg vérs anyagi áldozatot követelő háborút, amelyről akkor azt hitte min denki, hogy az utolsó volt Indokína történetében . . .