A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 12. szám

Solymászok

között

A solymószgt - a régmúlt nemesurainak e kedvenc szórakozása, időtöltése manapság reneszánszát éli. Természetesen ma már teljesen más körülmények, más feltételek között, de a cél — harmonikus kapcsodat kialakítása az ember és a madár között - évszázadok óta nem változott.

Csehországi solymászokkal nem várt helyen hozott össze a véletlen. A Mariánské Láznéban gyógyulást kereső, felüdülni vágyó vendégeknek egy verőfényes késő őszi délután érdekes látnivalóban volt részük. A gyógyforrások közvetlen közelében éles vijjogást hallatva ragadozó madarak repkedtek leleszállva gazdáik kezére.

A helybeli solymász klub fiatal tagjai ugyanis itt tartották mindennapos „edzésüket".

— Ezek ugye sólymok? — teszem fel a laikus kérdést, várva az igenlő választ.

— Sajnos nem! Igaz, hogy solymászok vagyunk, de egy fia sólymunk sincs — mondja Vladimír Snorbert, a kis csapat legtapasztaltabb tagja. — Közép-Európában a sólyom már annyira ritka, hogy kénytelenek vagyunk helyettesíteni más ragadozómadárral, például héjával, karvallyal vagy vörös vércsével.

Ezzel egyelőre be is fejezi a magyarózást, és az edzésre fordítja figyelmét. Bal kezére nagy bőrkesztyűt húz fel, ráültet egy héját, majd erős karlendítéssel a levegőbe lendíti a madarat. Az néhány kecses szárnycsapással a legközelebbi fához repül, letelepszik egy ágra és onnan figyel.

Vladimír bőrkesztyűjének ujjai közé befog egy kis húsdarabot, felmutatja a héjának, majd nevén szólítja a madarat.

— Eni! Eni!

Eni éles szemeivel észreveszi a húst, és mivel előzőleg kissé kiéheztették, gyorsan szárnyra kap és gazdájának kinyújtott kezére telepszik, ahol meg is kapja jutalmát. Ezzel az egyszerű módszerrel szoktatják rá arra, hogy ha a

'« * . <1- " • *'•>£' '

>

nevét hallja, akkor visszarepüljön a gazdájához.

Az edzést a kollégái folytatják, ki-ki a saját madarával, így Vladimír megint szentelhet nekem néhány percet. Megtudom tőle, hogy Mariánské Láznéban hat tagja van a helybeli sólymász klubnak, de a központjuk Chebben van. Egész Csehországban összesen tizenhárom ilyen solymász központ működik.

Sajnos megtörténik, hogy még a vadásztársaságok egyes tagjai is ferde szemmel nézik a solymászok edzéseit, mert szerintük feleslegesen riasztják az apróvadat. Igaz, ragadozó madár megjelenése rövid időre megriasztja az apróvadat, de ha a madár nem vadászik, akkor azok megnyugodnak és folytatják megszakított tevékenységüket.

A solymászatnak azonkívül, hogy szorosabbra fonja a kapcsolatot az ember és a madárvilág tagjai között, megvan a gyakorlati haszna is. A ragadozó madarakkal való vadászás jelentős ott, ahol nem szabad lőfegyvereket használni. Többek között nagy segítséget nyújtanak a repülőterek közvetlen közelében tartózkodó és a biztonságos légiközlekedést veszélyeztető nagymadár-csapatok elriasztásában.

KALNOKY gyula

(A szerző felvételei)

„A magyar tannyelvű iskolákban csaknem 5000 pedagógus és nevelő dolgozik áldozatkészen. Érdemdús tevékenységet fejtenek ki, formálják az új szocialista nemzedéket, amely nem kerül a nacionalista szenvedélyek uszályába, internacionalista módon gondolkodik, érez és cselekszik, természetes nemzeti öntudata van és szereti hazáját, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot."

(JOZEF LENARTNAK, A CSKP KB ELNÖKSÉGE TAGJANAK, A SZLKP KB ELSŐ TITKÁRÁNAK AZ ÚJ SZÓ 1978. DECEMBER 15-1 SZAMÁBAN MEGJELENT CIKKÉBŐL.)

A rimaszombati (Rimavská Sobota) gimnázium negyedik C osztályában az idén huszonnyolcán készülnek érettségire. Osztályfőnökük Kovács László matematika—fizika szakos tanár, régi jó ismerősöm, egyébként a gimnázium legrégibb pedagógusainak egyike. Itt volt már 1960-ban is, amikor az első maturánsok elhagyták az iskolát; de amiért legjobban örülök a vele való találkozásnak: Kovács László azok közé a túl gyakori pedagógusok közé tartozik, akik volt diákjaik sorsát az érettségi, sőt az egyetemi vagy főiskolai diploma megszerzése után is figyelemmel kísérik. Ha egyszer majd meg kell írni a rimaszombati magyar gimnázium krónikáját, ezt a munkát bajosan lehet megvalósítani Kovács László közreműködése nélkül, sót azt hiszem, nagy a valószínűsége annak, hogy ő maga lesz a krónikaíró.

Egyelőre nekem nyújt nagy segítséget azzal, hogy mindent, minden iskolával való kapcsolatos dolgot tud. Tudja például, hogy a gimnáziumba jelenleg 391 diák jár, ebből 129-en magyar osztályokba.

A magyar iskola egyébként az 1957/58-as iskolaévben alakult (ekkor még mint tizenegyosztályos középiskola) 37 tanulóval, ebből 26-an leérettségiztek, négyen egyetemet, illetve főiskolát végeztek, tízen szereztek kétéves tanulmány után szakérettségit, egy szaktanfolyamot végzett és tizenegyen léptek azonnal munkaviszonyba.

Jómagam ugyan nem a gimnázium krónikáját írom, arra azonban mégis kíváncsi vagyok, hányán végeztek a magyar gimnáziumban a kezdet óta és . . . mi lett a sorsuk. Kovács László pontosan tájékoztat. Tehát: az iskola megalakulása óta a magyar tagozaton 621-en érettségiztek, közülük 227-en végeztek főiskolát vagy egyetemet, 15-en katonai főiskolát, 171-en szakközépiskolát, 31-en szaktanfolyamot. 177-en azonnal munkaviszonyba léptek, de közülük is többen tanulnak levelezői tagozaton.

Az egyetemet, főiskolát végzett hajdani gimnazisták közül sokat itt találok Rimaszombatban, főleg mérnököket, a cukor-, sör- és konzervgyárban, de jogászokat, orvosokat és tanárokat is. A város szí-Dr. Nyitrai Lászlóné

A negyedik C-ből az idén 22-en jelentkeztek egyetemre vagy főiskolára. Az érettségizők kétharmadát műszaki pályára irányítják. A huszonkettő közül egy a gépészmérnöki, kettő a vegyészmérnöki, kettő a villamosmérnöki, kettő az építészmérnöki, kettő az orvosi, négy a pedagógiai, egy a matematikai, három az agrármérnöki, kettő a közgazdasági, egy a vasúti mérnöki, egy a kohászati mérnöki főiskolára, illetve karra jelentkezett.

vesjön nyújt munkaalkalmat diplomóis fiainak és lányainak. De a gimnázium érettségizett és főiskolát végzett diákjait megleljük Hnúšfától Handlován és Bratislaván át Ostraváig az egész országban. Orvosok, fogorvosok, jogászok és mérnökök. Ez utóbbiak vannak taián a legtöbben, hiszen a tudományos-műszaki forradalom korában a műszaki értelmiséget igénylik a leginkább.

Tehát 227 egyetemet végzett em-12