A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-24 / 12. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK FILM 80 huszár Az 1848—49-es forradalmak, szabadságharc idején játszódik le Sára Sándor és Csoóri Sándor új filmje, a 80 huszár. Az alkotók a mozinézők előtt rántják le az álromantika leplét az edchg oly sokszor és sok helyen megénekelt, leírt gondnélküli „gyöngyéletről“. Ma már ismert, hogy a nyafka, idegen országban szolgálatot teljesítő huszárezredeknek a Habsburg-monarchia a csendőrszerepet osztotta ki. Kissé bonyolultan így fogalmazhatnánk: az elnyomottak elnyomásra való felhasználása. E szerint a recept, séma szerint váltak a monarchiában elnyomott magyarság képviselői a Habsburg elnyomás ellen lázadó más népek (ez esetben a lengyel) elnyomóivá, sakkbantartóivá. / Az 1848—49-es szabadságharcok szele azonban ezeket, a távoli helyeken szolgálatot teljesítő huszárezredeket is megütötte. A legismertebb példa erre, gondolom mindenki előtt a Petőfi által is megénekelt Lenkey Jánosnak és századának esete. S habár nemcsak ő, de hozzá hasonlóan még sokan — százak, ezrek — hagyták ott a forradalom hívó szavára állomáshelyüket, lettek a csendőrökből lázadókká, mégis őt és segédtisztjét, Fiáth Pompejust véljük felismerni a két kulcsfigurában. A film azonban ennél jóval tovább mutat, többet mond. Az egész szabadságharcról nyújt képet, sőt a figyelmes mozinéző az egész magyar történelmet, annak szabadságtörekvéseit is felfedezheti a jeles alkotásban. Ha az előzőekben kulcsfigurákról szóltam, most úgy érzem helyesbítenem kell. Érzésem szerint a filmben nincsenek fő- és mellékszereplők . . . Szövegkönyvírónak, rendezőoperatőrnelk. az egész filmes stábnak és szereplőknek egyetlen, kollektív főszerep jutott ebben az alkotásban. Feladatuknak eleget tettek, és ezzel újabb ajtót- nyitottak, — a nemzeti önismeret újabb ajtaját. (görföl) KÖNYV Világirodalmi kisenciklopédia Köpeczi Béla és Pók Lajos szerkesztésében immár második (javított és bővített) kiadásban jelentette meg a Gondolat kiadó a Világirodalmi kisenciklopédia című, nem is olyan „kicsi", mert több, mint ezerötszáz oldalas, valójában tehát impozáns irodalmi-esztétikai ismerettárat, amely arra vállalkozott, hogy napjaink olvasó emberét eligazítsa a világirodalom egyre inkább szétburjánzó rengetegében. — Századunk (a nagy történelmi kataklizmák, sorscsapások ellenére is) az egységesülés százada: a technika vívmányai eltüntetik a tér- és időbeli távolságokat, közelebb hozzák egymáshoz a világ nemzeteit, melyet közvetlenül (az utazások révén) meg közvetve (a világeseményekre azon nyomban reagáló hírközlő eszközök révén) is egyre többet tudnak egymás életéről, történelméről és művészetéről. Nagy szerepet játszik ebben az ismeretnyújtásban és -szerzésben a fordításirodalom is, amely — nem függetlenül a fönt említett tényezőktől — egyre gyarapodik és gazdagodik, új nyelvterületeket, új szerzőket, müveket, műfajokat és stílusokat kapcsolva be a nemzeti irodalmak vérkeringésébe. Mindebből nyilvánvaló: soha nem volt még szükség annyira öszszefoglaló művekre, alapvető kézikönyvekre, lexikonokra és enciklopédiákra, mint éppen napjainkban, amikor a könyvpiac egyre gazdagabb világirodalmi termést kínál, s amikor —■ hála a szocialista társadalom által biztosított, önművelésre fordítható szabad időnek — az olvasók tábora nálunk is egyre növekszik. A Világirodalmi kisenciklopédia nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a szó szoros értelmében az egész világ irodalmáról és legjelentősebb íróiról tájékoztassa az olvasót. A hatalmas adattár két fő részre oszlik. Az első hosszabb-rövidebb lexikoncikkek formájában 3182 alkotó — mindenekelőtt szépíró — életével és munkásságával ismertet meg. Dicséret illeti a szerkesztőket, hogy az említett 3182 író között helyet szorítottak a magyar irodalom legjelentősebbjeinek is; jogosan, hiszen irodalmunk a csúcsművek révén részese a világirodalom óriáshegy-vonulatának. A lexikonszerű első részt egy enciklooedikus fejezet követi, amely kb. száz nemzeti irodalomról közöl tömör, de velős történelmi összefoglalót, időbeli hosszmetszetet. Az afgán irodalomtól kezdve egészen a vietnamiig így a világ szinte csaknem valamennyi literatúrájának történetét nyomon követheti az olvasó, a kezdetektől egészen a máig. Miért kisenciklopédia hát ez a hatalmas vállalkozás? Csupán azért, mert elsősorban a XIX. és a XX. század íróit szándékozik bemutatni. Minden más tekintetben : impozáns kézikönyv, amelynek éppúgy helye van iskoláink könyvtáraiban, mint napjaink olvasó emberének könyvespolcán. (zalabai) Regélő magyar várak (Egy hasznos kiadványról) Kirándulásaink, barangolásaink során a természet szépségein s az üdülőhelyeken kívül egyre gyakrabban felkeressük a történelem nevezetesebb helyeit: a régi kastélyokat, várakat, várromokat is. Az ilyen találkozások alkalmával jó lenne egy kicsit visszaballagni a múltba, magunk elé varázsolni a néhány évszázaddal ezelőtt zajló életet; megvallatni a köyeket, feltárni a titkokat. Hogy mindez legalább képzeletben sikerüljön, tudnunk kell egyet s mást arról a helyről, ahová alkalom adtán valóban elzarándokolunk. S ha a látvány ismeretekkel egészül ki, bizonyára nagyobb élményben lehet részünk; gazdagabban térhetünk vissza otthonunkba, jobban eligazodhatunk jelenünkben. A fent elmondottak megvalósításához nyújthat segítséget.a Regélő magyar várak c. kiadvány is. „Könyvünk célja nagyon egyszerű: vezetőt szeretnénk az olvasó kezébe adni. Vezetőt, amely mind a vár múltjában, mind jelenében eligazítja az érdeklődőt" — olvashatjuk az utószóban. A hasznos kötetet Bujtás Amália szerkesztette. A könyv azokat az -^előadásokat tartalmazza, melyei, a Magyar Rádió várakról szóló sorozatában hangzottak el. Az olvasó huszonhat magyar vár — többek között Buda, Eger, Esztergom, Győr, Kőszeg, Sárospatak, Sárvár, Siklós, Szigetvár, Visegrád, hogy csak a legismertebbeket említsük — rövid történetét veheti kezébe. A várakról szóló történetek értékesek, tanulságosak és hitelesek. Az egyes írások szerzői felhasználták pj. a korabeli történetírók (Antonio Bonfini, Anonymus) munkáit, a régi krónikákat és ojkeveleket, valamint a költők (Tinódi, Balassi, Zrínyi) műveit s a népköltészeti alkotásokat is. A kötetet színessé teszik a korabeli rajzok, metszetek meg az új fényképfelvételek. A Regélő magyar várak c. kiadvány tehát valóban hasznos olvasmány, jó útikalauz lehet mindazok számára, akik szeretik népünk történelmét, akik utazásaik során az ősi váraknál, várromoknál is megállnak. A kötetet jó lenne az iskolák könyvtáraiba is besorakoztatni. Nagy segítséget nyújthatna a földrajz, a történelem s az irodalom tanításánál isi CSAKY KAROLY HANGLEMEZ Monteverdi: Orfeo Az átlag operalótogató úgy tudja, hogy az opera fénykora a tizennyolcadik század vége és a tizenkilencedik század első két harmada közötti kb. en-/ évszázad. Nevekre redukálva: Mozart, Verdi és Wágner. Mellettük legfeljebb néhány korabeli kismester, egy Rossini, egy Puccini, egy Gounod, egy Bizet vagy egy Csajkovszkij számára jut még hely a halhatatlanok között és ezzel vége. A zenetörténetben járatosábbak persze tudják, hogy létezett opera Mozart előtt is, s létezik Wagner után is, így példának okáért éppen Claudio Monteverdi Orfeója, a zeneirodalom első opera-remeke, ám úgy tudják, hogy ez a mű csupán zenetörténeti szempontból jelentős, és a ma közönsége számára élvezhetetlen, tehát holt kincs. E tévhiten még az sem sokat változtatott, hogy az utóbbi évekbenévtizedekben már a közép-európai operaszínházak is műsorra tűztek egy-egy Monteverdi művet s nem is jelentéktelen sikerrel (A budapesti Operaházban példátlan sikere volt néhány esztendővel ezelőtt a Poppea megkoronázásának s azóta már az Ufysses hazatérését is bemutatták), ám éppen az Orfeo, szerzőjének legelső és legjelentősebb alkotása, máig ismeretlen számunkra, mint színpadi élmény. E mojtoha és tarthatatlan körülmény ellensúlyozására most a honglemezipar vállalkozott. A prágai Supraphon cég ugyanis a nyugatnémet Polydor-vállalattal karöltve bocsátotta most, nyilván több tíz, ha nem százezer példányban az érdeklődők számára ez 1607-ben keletkezett zenedrámát. Egy francia zenei kézikönyv szerint az operatörténet az operairodalom hat legfontosabb műve Monteverdi Orfeója, Mozart Don Jüanja, Wagner Trisztán és Izoldája, Musszorgszkij Borisz Godunovja, Debussy Pelléas és Mefisandeja és Alban Berg Wozzeckje). Hallgatjuk a gyönyörű Monteverdi muzsikát s örülünk a technrka-ajándékozta élvezetnek. Egy elmélet szerint (talán Adorno ötlete volt!) az opera reneszánszát a tökéletes minőségű hanglemez hozza majd meg Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a halhatatlan zene megszabaduljon nehezékétől, a leggyakrabban naiv, már-már paródiának ható cselekménytől Ez történik ez esetben is, hiszen az immár majd négyszáz esztendős remekművet olyan kiváló művészek tolmácsolásában hallhatjuk, mint Niael Rogers, Emília Petrescu, Anna Reynolds, a hamburgi Monteverdi kórus és az ugyancsak ottani Camerata Accademia zenekara, melyet a preklasszikus zene elismert szakértője, Jürgen Jürgens irányit. CSELÉNYI LÁSZLÓ Messze földön ismerik a lengyelországi ezüstből és borostyánból készült ékszereket, melyeknek zömét az ORNO, a Plastyka és az Imago Artis kézműipari szövetkezetek állítják elő. Tatarozzák Adam Miczkiewicz ismert emlékművét a varsói Krakowskie Przedmiešcie utcán: egyebek között lemossák a szobrot és rekonstruálják a talapzatát. A világ legfelkapottabb pop együttesének egyik felét alkotó pár, Agnetha Faltskog és Björn Ulvaeus házassága (elbomlott. Útjaik elválnak - de csak a magánéletben. Az ABBA azért fennmarad, továbbra is együtt dolgoznak - hiszen a pénzre ezután is szükségük lesz. A dal tehát szárnyal tovább. .. 8
