A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-17 / 11. szám

Következő számunk tartalmából: František Šidlik, a Galántai Jnb kulturális osztályvezetője: A NEMZETISÉGI KULTÚRA FEJLESZTÉSE JÁRÁSUNKBAN Fister Magda riportja fiatal mezőgazdasági szakemberekről I Kortársaink: FUST MILAN Kelenváry János: A MAGYAR TANACSKÖZTARSASAG 60. ÉVFORDULÓJA Az első oldalon riportképünk a Muzsikusok bölcsődéje című írásunkhoz. A címlapon Kontár Gyula, a 24. oldalon Buday Endre (elvételei A CSEMADOK Központi Bizott­ságának képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szer­kesztőség: 890 44 Bratislava, Ob­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlače, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őr­­zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának decemberi plénuma behatóan foglalkozott a népgazdaság fejlesztésének és az idei állami terv teljesítésének kérdéseivel. A CSKP KB Elnökségének népgazdaságunk 1979. évi feladatairól szóló jelentése, valamint a plénumülés vitája egyaránt rámutatott arra: a nyilvánvaló sikerek mellett kötelességünk, hogy bíráló nyíltsággal hívjuk fel a figyelmet mindazokra a fogyatékosságokra s problémákra, amelyeket munkánkban az eddiginél következetesebben kell kiküszöbölni. Megállapítást nyert, hogy jelentős mértékben épp ezeknek a problémáknak rugalmas megoldásától függ az ország gazdasági fejlesztésének és az életszínvonal folyamatos emelésének további üteme. E tartalékok mozgósításának egyik jelentős tényezője a munkafegyelem, a munkaidő hatékony kihasználása. Ezért - néhány egyéb időszerű kérdés mellett - elsősorban erről a fontos problémáról beszélgettünk Krocsány Dezső elvtárssal, a Szlovák Szocialista Köztársaság munkaügyi és szociális miniszterével. 0 Miniszter elvtárs, hogy rögtön a tárgyra térjek: az utóbbi időszakban egyre több szó esik a munkaidő telje­sebb kihasználásának fontosságáról. Gondolom joggal, hiszen akár az or­szágjáró újságíró is a megmondhatója, hogy sok üzemben és számos egyéb munkahelyen bizony nem eléggé követ­kezetesek ebben a kérdésben. Más sza­vakkal: nem ártana kissé komolyabb munkafegyelem! Hadd kérdezzen hát meg, hogy az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának - országos viszonylatban — milyen tapasztalatai vannak a munkaidő kihasználásával kapcsolatosan? — Kétségtelen, hogy valóban indokol­tan szerepel napirenden a munkafegye­lem széleskörű megszilárdításának kö­vetelménye. Ezt a kérdést önmagában azonban mégsem csak ez teszi aktuá­lissá, vagy netán-tán az a feltevés, hogy az emberek nálunk rosszul, eset­leg nem szívesen dolgoznának . .. Ellen­kezőleg! A dolgozók milliói becsülettel teljesítik kötelességeiket, tudásuk és tehetségük legjavát nyújtva szép ered­ményeket érnek el, hiszen szinte na­ponta érkeznek a hírek az egyének és kollektívák újabb meg újabb munka­sikereiről. Főként a szocialista munka­brigádok járnak elöl követendő példá­val. Féligazság lenne ellenben elhall­gatni azt a tényt, hogy vannak bizony körünkben olyan egyének is. akik leg­szívesebben csupán mímelnék a munkát s legföljebb csak úszni próbálnak az árral. Az ilyen passzív és fegyelemsértő alkalmazottakkal szemben minden munkahelyen határozottan fel kell lép­ni, bár a munkaidő jobb kihasználásá­nak lényege — lévén, hogy a durva fegyelemsértők elenyésző kisebbségben vannak — csak részben rejlik ebben. Célunk, hogy minden munkahelyen mozgósítsuk a tartalékokat s így ezzel is gazdaságosabbá tegyük a termelést. Ennek egyik útja épp a munkaidő tel­jesebb és ésszerűbb kihasználása, hi­szen a CSKP Központi Bizottsága tizen­kettedik ülésének határozatával össz­hangban elsősorban gazdasági ered­ményeinktől függ a népgazdaság fej­lesztésének s az életszínvonal emelésé­nek üteme. Hazánkban az a körülmény is sürgeti e kérdések mielőbbi meg­oldását, hogy a következő egy-másfél évtizedben nem számíthatunk a munka­­erőforrások számszerű bővülésére. Ehe­lyett csak körültekintőbb munkaszerve­zéssel, illetve a meglévő tartalékok fel­tárásával érhetünk el jobb gazdasági eredményeket. Az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma ezért lényegé­ben már megalakulása óta, 1969-től, figyelemmel kíséri ezeket a fontos kér­déseket. Felméréseink és vizsgálataink azt mutatják, hogy a rugalmasabb munkaszervezés és a munkaidő cél­szerűbb kihasználásának dolgában még sok a pótolnivalónk. Ennek érdekében már számos intézkedést javasoltunk és léptettünk érvénybe. 0 Sokan inkább csak sejtik, mintsem világosan értik, hogy gyakorlati szem­pontból milyen összelüggés van a munkaidő jobb kihasználása és az ál­lam népjóléti politikájának alakulása között. — Pedig ez a kölcsönös kapcsolat na­gyon szoros. És egyszerű is: a lakosság személyi igényeit csak a társadalmi javak gyarapodásával egyenes arány­ban lehet kielégíteni... Az életszínvo­nal kérdésének és az ország gazdasági mérlegének alakulása attól függ, hogy miként fogunk dolgozni és milyen lesz munkánk minősége: hogy mi módon gazdálkodunk majd minden munkára szánt perccel, minden kilowattnyi vil­lanyenergiával és minden egyes koro­nával. Mindez jó ok arra, hogy minde­nütt élénk figyelemmel kísérjük a mun­kaidő gazdaságos kihasználását, hiszen minél többet és jobbat fogunk termel­ni, annál több idő jut majd a pihe­nésre, a családi életre, a tanulásra vagy a szabad idő más jellegű eltölté­sére. Mindez szorosan összefügg a dol­gozók egészségi állapotával, teljesítő­­képességével és a szolgáltatások szín­vonalának emelésével, úgyhogy ezek a kérdések valóban összefüggő lánco­latot alkotnak. 0 Egy fél óra nem nagy idő... Mégis, statisztikai számítások alapján, pusztán harminc percnyi termeléskiesés - szlo­vákiai viszonylatban - egyszerre közel negyvenmillió korona veszteséget jelent! Ennél aligha akad jobb példa arra, hogy a munkaidő teljesebb kihasználá­sáról beszéljünk, hiszen „ellógott" per­cet perchez számítva kallódó tiz- meg százmilliók nyomára bukkanunk! — Sajnos, hasonló példa tényleg bőven akadna ... Ennek dacára sokkal fonto­sabbnak tartom, hogy inkább ezek kü­lönböző okairól és a hibák orvoslásá­ról szóljak. Napjaink alapvető követel­ménye, hogy jó gazdái legyünk az or­szágnak. A jó gazda pedig egyben jó szervező is. Ezért a csoport- és műve­zetőktől kezdve az igazgatókig minden vezető dolgozó kötelessége, hogy az általa irányított részlegen feltárja a munkaidő jobb kihasználásának tarta­lékait. Ahol már végeztek efféle elem­zést, ott bizonyosan rájöttek közben arra, hogy hol szorít a cipő: hol lehet­ne jobb munkaszervezéssel, közvetle­nebb irányítással, o munkafegyelem szigorításával és egyéb belső intézke­désekkel javítani a meglévő helyzeten. Persze, a zökkenőmentes termelőmun­kának vagy a pontos munkába járás­nak külső tényezői is vannak. Ezek közül elsősorban a rendszeres anyag­­ellátást és az olykor bizony sok bosszú­ságot okozó tömegközlekedési s forgal­mi kérdések megoldását említeném. MIKLÓSI PETER 0 A meghatározás lényegretapintó, de aligha teljes! — Valóban nem az. Különböző munka­­területeken végzett felméréseink ered­ményeképpen három fő csoportba sű­­ríthetők a munkahelyi mulasztások in­dítékai: — nyíltan meg kell mondani, hogy sokan pontatlanul, késve járnak be munkahelyükre és gyakran korábban indulnak el onnan, sőt, önkényesen alakítják a tízóraira és ebédre szánt pihenők hosszát is, ami a munkafegye­lem durva megsértése; — komoly veszteségeket okoz a rend­­szertelen anyagellátás és a pótalkat­részek gyakori hiánya, de sok esetben tapasztalható termeléskiesés különböző munkaidőben szervezett gyűlések, érte­kezletek vagy ünnepélyek miatt is; — harmadrészt sok az úgynevezett objektív okból történő „lógás", azaz a különböző személyes vonatkozású hiva­talos intéznivalók munkaidőben történő lebonyolítása. 0 Ezek szerint a munkahelyi időpazar lás általános indítékai jobbára köz­ismertek. Miniszter elvtárs, öntől ezért inkább azt kérdezem: milyen központi intézkedések születtek a munkaidő tel­jesebb, ésszerűbb kihasználására?- Gondolom, hogy a fentiek alapján mindenki előtt világos, hogy az idő­­fecsérlés meggátolása és a munkafe­gyelem megszilárdítása elsősorban a rugalmas és jó munkaszervezés kérdé­se. Az sem titok, hogy sok még a tennivaló az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások és a kereskedelmi háló­zat bővítésének, illetve a különböző hivatali intézmények félfogadási órái átalakításának tekintetében. A valóság teljes ismeretéhez ellenben azt is lát­nunk kell, hogy manapság az emberek sokhelyütt szívesen elfecsérelnek né­hány órát a munkaidejükből hivatali ügyintézés vagy egyéb gátló körülmény címén. Ezért jobb tömegpolitikai mun­kával minden munkással és hivatalnok­kal meg kell értetnünk, hogy az efféle „lógással" a nemzeti jövedelem gyara­pítását fékezi és így végző soron -2

Next

/
Thumbnails
Contents