A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-10 / 10. szám
ismerkednek meg a bábuk készítésével, a bábjátszással, a zenei neveléssel és mindazzal, amire a bölcsődében szükségük lesz. Figyelje csak, a lányok ritmikus hangszereken kísérik a „gyerekek" ritmikus mozgását. Legtöbbjük ismeri a kottát. Az itt tanult dalokat felhasználhatják majd reggeli tornához, testneveléshez és zenei neveléshez. Mészáros Magdaléna hatodik éve tanít és tizenharmadik éve alkalmazottja a dunaszerdahelyi kórháznak. Csöndesen húzom be magam után az ajtót. Ismét megszólalnak a ritmikus hangszerek. A fekete tábla előtt ismét dobognak a lábak. Szigorú rendben folyik a védőnők nevelése. Néhány lépést teszek, és máris az igazgatói irodában találom magam. Czalik Béla igazgatóval és Tóth Oszkár igazgatóhelyettessel beszélgetek. Iskoláról, tanulásról, mindenről. A magyar oktatásnyelvü egészségügyi középiskola választási program, ígéret beteljesült eredménye. Akarták, igényelték, és lett. A szükség hívta életre.- A szerdahelyi kórháznak nem volt elég képesített ápolónője - mondja az igazgató.- Valóban. Ezzel kezdődött minden - teszi hozzá az igazgatóhelyettes. - A fiatalodó kisvárosnak két gimnáziumán, mezőgazdasági középiskoláján, a járási építőipari vállalat fenntartotta szaktanintézetén és négy általános iskoláján kívül így lett egészségügyi középiskolája. Az illetékesek aggódtak. Nem volt elég képesített ápolónő. Később meg megijedtek. Hova helyeznek ennyi képesített fiatalt? A kezdeti négy osztályból ugyanis nyolc lett. Jelenleg 225-en tanulnak az iskolában. Fölösleges volt az aggodalom. Az élet nagy rendező. No meg az iskola jó hírének is gyorsan szárnyai nőttek. Már a bratislavai kórházak is járnak ide toborozni. Mert hogy itt jól képzett ápolónőket nevelnek. Az egyik bratislavai neves kórház főorvosa egyszer azt mondta a jnb elnökének, hogy innen akár évente elvinne egy egész osztályt! Most a bratisíavai állami kórház főnövérét várják az iskolába. iskola érettségi előtt álló növendékei állják körül a beteget. A hidaskürti (Mostová), Borsányi Terézia és a vágai (Váha) Kolecsányi Emília. Előbbi barna, utóbbi gesztenyebarna hajú kislány. Nézek rájuk. S egész sor kérdés kiolvashatóan a tekintetemben. Nem találtatok magatoknak elviselhetőbb foglalkozást? A kórház belső világa az esetek többségében inkább lehangoló, mint szívderítő látvány. Miért választottátok ezt a nehezen járható életutat? Borsányi Terézia: - Nagyapám sokat betegeskedik. Sokszor meghatott a gondos kórházi ápolás. Ez a körülmény volt a döntő. Ezért jöttem ide. .. Kolecsányi Emília: — Szeretem az embereket. Szeretnék segíteni rajtuk. Az elméletet az iskolában, a gyakorlatot az iskolában és a kórházban már megtanították velünk. Én orvosira jelentkezem! A vásárúti (Trhové Mýto) Varga Márta egy másik szobában többféle gyógyszeres infúzióra ügyel fel.- Választásom? - töpreng a beteg ágya fölött. — Vesém és vérszegénységem miatt többször voltam kórházban. Elnéztem az ápolónőket, kedvességüket. Megtetszett a munkájuk. Sebészeten szeretnék dolgozni. Itt Szerdahelyen. Édesanyám iskolai alkalmazott. Édesapám a Dunatőkési Állami Gazdaság dolgozója. Örülnek, hogy ezt a hivatást választottam. Es büszkék is rám, amikor kisebb baleset esetén üzennek értem. Nocsak, hívjátok Varga Mártát... Nocsak, hívjátok Varga Mártát. És az ő személyében az összes leendő ápolónőt, akik vele együtt még az iskola padjaiban figyelnek, jegyzetelnek, Jpnulnak. Hívjátok, mert kérdezni akarom tőle, tőletek, milyennek kell lenni az ápolónőnek? Valamenynyi diáktársad nevében te felelj nekem, Varga Márta. A cseh, a szlovák, az ukrán és a lengyel diáktársak nevében is. Mert egy országban élünk, s betegség esetén egyformán szorulunk a segítségetekre. A szép, barna, fityulás lány akadozva, elgondolkozva, aztán egyre jobban belemelegedve sorolja:- Emberszeretönek . . . türelmesnek . . . titoktartónak . . . önfeláldozónak . . . erős természetűnek . . . RITMIKUS GYAKORLAfóI ' Mert hogy milyen nagyszerű ápolónőket kaptak innen Vámos Katalin és Méhes Anikó személyében. Az alig tízéves iskola bebizonyította életképességét és létjogosultságát. Nemcsak a nyugat-szlovákiai kerület kórházai tartják számon őket. Gyógynövények gyűjtésében például országos méretben elsők. Tanulmányi eredményeik is alig gyengébbek az országos átlagnál. Csendes az iskola, csendes a folyosó, üres a tanári szoba. A hosszú szénszünet után van mit behozni tanároknak és diákoknak. Az igazgató és a helyettese is órára siet. Orvostanárok is járnak az iskolába. Szaktantárgyakat tanítanak. Nem zavarom tovább a folyosók és a tantermek csendességét, az órák komolyságát. A kórházban tartózkodó negyedikes lányok gyakorlatára vagyok kiváncsi. Látni akarom őket az ismert egyenruhában: fityulában, világoskék ruhában, fehér kötényben, zokniban és cipőben. A sebészeti osztály folyosójáról középkorú férfit tolnak be a szobába. A műtőből kerül vissza. A narkózisos állapot még tart. Az egészségügyi középsaját gondját-baját felejtőnek ... nagylelkűnek, jószivünek . .. lemondónak (ünnepnapok) és társalkodónak, hiszen a közös szobában fekvő betegek első nap elmondanak egymásnak mindent.. . nem utolsósorban figyelmesnek. Mert itt a szórakozottságért, felületességért életével fizethet a beteg! Az éterszagú kórházból kicsapódva az utcát rovom. Szép, tiszta, derült az égbolt. Olyan, mint a iormaruhás diáklányok arca. Itt-ott hófolt a kertekben, a háztetőkön, tócsa az úton. Autók, teherautók, autóbuszok és traktorok húznak el mellettem. A kisváros éli a maga megszokott mindennapi életét. Észre sem veszem, hogy már megint az egészségügyi középiskola környékén járok. Az is a megszokott életét éli. Délelőtt szigorúbban, délután és este felszabadultabban. A tánccsoport próbál, az énekkar alakulóban. S a másnapi szolgálatra bőröndbe fektetve várakozik Ancsa a fantom baba. PRANDL SÁNDOR lelvételei 13
