A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-10 / 10. szám

Egyszer minden fejlődés eljut olyan szakaszába, amikor tovább haladni még mennyiségi vonalon is csak o minőség forradalmi fejlesztésével képes. A csehszlovákiai magyarok közössége most éli ezeket az időket. Az itteni magyarság három évtizeddel ezelőtt léphetett a szocialista fejlődés útjára, s azóta nagyot haladt az anyagi gyarapodás terén, munkájával lerakta a szocialista életforma anyagi alapjait, létrehozta művelődésének alap- és középszintű intézményeit, iskolorendvzerét, kulturális szövetségét, sajtóját, könyvkiadóját, de ma már tudjuk, hogy ha a szocialista ember eszményét akarjuk elérendő célunknak tekinteni, mindez távolról sem elegendő. A szociális biztonság, az általános anyagi jólét, amely felé tartunk, csak forma, mely céljaink, a tartalom, a minőség — a tudós, a szellem és az adekvát erkölcs - nélkül nem boldogít. Tartalommal a lét anyagi formáját csak a szellemi kultúra töltheti meg, s csak a kettő lehető legtökéletesebb harmóniája teheti boldoggá az embert. Szocialista emberekké csak egy magas színvonalú, mindenkire ténylegesen kiterjedő és folyamatosan tovább épülő műveltség tehet egy népet, legyen az nemzet vagy nemzetiség.

A műveltség fő közvetítője változatlanul a könyv. Kiadói és könyvterjesztői kultúránk sokat fejlődött, de a könyv nálunk még távol áll attól, hogy tömegcikk, az ember napi tápláléka legyen, mint a tej vagy a kenyér. A magyarlakta vidékek egy főre jutó évi könyvfogyasztása elszomorítóan kevés, különösen akkor, ha szembeállítjuk az egy főre jutó jövedelemmel, s az anyagi javak beszerzésére fordított összegekkel. Lakások, ragyogó családi villák ezreiben fordulhat meg úgy az ember, hogy alig lát könyvet a polcokon. Tudjuk, hogy ennek történelmi okoi vannak, hogy az elmúlt századok és évtizedek csak a nép szociális és megélhetési gondjait szaporították tájainkon, a s szocializmus első nemzedékének az új társadalom anyagi alapjait kellett leraknia. Gyermekeinkre és unokáinkra azonban az anyagi javak gyarapítása mellett már a' szellemi, kulturális fejlődés kibontakoztatásának feladatai várnak. Éneikül az anyagi jólét fejlesztése, szocialista alapon, a civilizáció mai fokán, aligha lehetséges. A szocialista eszmény a tudás, a szépség, az erkölcs, a szabadság, az erő és az anyagi biztonság harmóniája — a teljes személyiség, s ez a cél a múlt, jelen és jövő kultúrájában eligazító könyvek nélkül elképzelhetetlen. A könyvnek szilárd és pótolhatatlan küldetése van a szocializmus jövőjének a kimunkálásában. A könyv nemcsak az anyagi, hanem szellemi és az erkölcsi értékek létrehozásában is segít, s megtartó ereje fölmérhetetlenül nagy.

A könyv egyre kevésbé csak az értelmiség napi létszükséglete, a könyvre ma már mindenkinek szüksége van, a földek és a gyárak munkásainak ,s — hát még a nem is olyan távoli jövőben! Az idő felgyorsult, a civilizáció fejlődése egy évtized alatt korábbi századok eredményeit hagyja maga mögött. A holnapután fogadására már ma készen kell állnunk, legalább jól megalapozott terveinkkel, hogy nyugodt legyen az álmunk.

Mozgalmat kell indítanunk, elsősorban ott, ahol gyermekeink a jövőre készülnek: az iskolákban; minden szinten. Könyvvásárló és olvasó mozgalmat, a sajtó, az oktatásügyi szervek és intézmények, a kulturális szövetség és a tömegszervezetek, a könyvkiadók és a könyvterjesztő vállalat bevonásával. Nem kampányt, hanem örök időkre szóló s az említett szervek, szervezetek és vállalatok napi munkáját alopvetően meghatározó, tevékenységeik közé szervesen beépített mozgalmat képzelek el. makacs és céltudatos szellemi étvágygerjesztést s a születő

étvágy mennyiségi és minőségi kielégítését, magas színvonalon. A mozgolmot mindjárt a beiskolázáskor el kell indítani, az „egy hónap — egy könyv” jelszóval. A mozgalom célja lenne, hogy minden tanuló és diák az első osztálytól az utolsóig minden hónapban, vásároljon magának legalább egy könyvet, ezt olvassa el, tanulja meg földolgozni magányoson vagy kisebbnagyobb alkotó közösségekben, s ily módon rakja el magánkönyvtárának és műveltségének szilárd alapjait.

A könyv műfaja és óra, sőt magasabb szinten, a középiskolában, nyelve sem lenne frötött. A mozgalom célja a teljes szellemi horizont kinyitása, lépésről lépésre, gyermekeink előtt. Szépirodalmi művek mellett egyre inkább kapjanak helyet a gyermekek könyvespolcain természettudományos és képzőművészeti ismereteket közvetítő, az ízlés s a matematikai és a logikai gondolkodást játékosan fejlesztő művek. Nagyszerű sorozatok találhatók a könyvpiacon: a Búvár Zsebkönyvek,

a Képes Földrajz, a Képes Történelem, olcsó képzőművészeti kiadványok, műhelytitok-oszlató munkák, kísérletezőkönyvek, különböző szintű műszaki tanácsadók, modellező kézikönyvek, képes nyelvkönyvek, gyermeklexikonok, képes szótárak, honismereti és turisztikai művek, csehszlovákiai magyar írók, költők könyvei — a választás elvi lehetőségei minden korosztály részére kimeríthetetlenek.

Az iskola és a szülők harmonikus együtthatására a mozgalom kibontakoztatásához feltétlenül szükség van. A szülőnek először is azt kell átgondolnia, hogy az a talán csak tíz vagy húsz korona, amit - mondjuk fizetési előlegkor vagy hónapvégi elszámoláskor - gyermekének a havi könyvvételre ad, nemcsak szellemileg, hanem erkölcsi, társadalmi, sőt anyagi tekintetben is a legbővebben kamatozó befektetés. A pedagógusoktól azt várja ez a tág koncepció, hogy az iskolai könyvpropaganda szervesen épüljön be minden óra, még a testnevelő óra terveibe is. Az energia, amit a szaktanár egy-egy ismeretterjesztő vagy szakkönyv megszerettetésébe és megvásároltatásába fektet, siker esetén megint csak sokszorosan megtérül, a diákok magas színvonalú tudásában, szakmai és egyetemes látókörük, intelligenciájuk robbanásszerű fejlődésében, s így abban, hogy a legkiválóbb szakemberek, a jövő legmélyebb tudású embereinek nevelőit tisztelhetik majd magukban.

A szülők és az iskola kapcsolatában ez azt kívánja meg a pedagógusoktól, hogy a szülői értekezleteken, a családlátogatásokon, a szülőkkel folytatott alkalmi beszélgetéseken s az érintkezés minden más közvetlen és közvetett formájában állandóan melegen tartsák a mozgalom kérdéseit, tanácsaikkal segítsék tanítványaik és a szülők tájékozódó és magánkönyvtár-építő munkáját.

Nem formális, hanem belülről épülő, teljesen átélt mozgalomra gondolunk, ám mert mozgalom, valami egyszerű, de látható magándokumentációt is el kell képzelnünk hozzá: egy füzetet,

nevezzük Könyvtárfejlesztő naplónak, néhány rovattal: a beszerzés időpontja a könyv szerzője, címe, óra, esetleg a könyvesbolt vagy más beszerzési forrós (iskolai könyvterjesztő kioszk stb.) megnevezése. Ez az egyszerű dokumentáció esetleg szociológiai fölmérések céljaira is alkalmas, például a mozgalom és a könyvkiadás, illetve - terjesztés tökéletesítése érdekében.

Ha a tanuló nem vásárol sem többet, sem kevesebbet a mozgalom minimális céljául kitűzött hovi egy könyvnél, tizenkét év alatt, vagyis mire befejezi középiskolási tanulmányait, illetve túljut a szakmunkásképzésen, mintegy 140-150 kötetes magánkönyvtárral büszkélkedhet. De még akkor is, ha különböző okokból az említett idő alatt csak a fele mennyiséget vásárolná meg, a mai szegényes állapottal szemben már ez is figyelemre méltó eredmény lenne.

A mozgalom elindítása és ébren tartása elképzelhetetlen a lapok és a rádió közreműködése, tevékeny segítsége nélkül. Az ifjúsági és gyermeklapok közvetlenül a gyermekekhez, a Nő elsősorban az anyákhoz, a Hét főként a szervezett CSEMADOK-tagokhoz, az Új Szó súlyánál, mozgékonyságánál és példányszámánál fogva minden csehszlovákiai magyar dolgozóhoz szólva tartaná ébren a mozgalmat, elsősorban a könyvválaszték állandó propagandájával, az országos tapasztalatok cseréjének közvetítésével, a könyvkiadás és terjesztés esetleges bírálatával, a sikerek fölmutatásával, ötletek, javaslatok közzétételével. A mozgalom hordereje akkora, hogy valahol, talán a Hét hasábjain, állandó rovatot lehetne indítani a mozgalom ügyeinek szemmel tartására. A pedagógiai szaklap és a Népművelés szakmai súlyt adhat a mozgalomnak, s ugyanúgy az Irodalmi Szemle is.

Ugyancsak elképzelhetetlen a mozgalom elsősorban a népkönyvtárak s a különböző tömegszervezetek, illetve szervek és intézmények állandó együttműködése nélkül. Jó volna, ha a pionírszervezet, az ifjúsági szövetség, a CSEMADOK, a Nőszövetség, a CSSZBSZ, a művelődési központok mind átgondolnák, hogy a maguk hatáskörében mit tudnának tenni a mozgalom sikeréért, a vezetők személyes példamutatásán és a szervezeti tagság folyamatos meggyőzésén túl.

Mindezek után természetes, hogy a mozgalom tárgyi feltételeinek biztosításában a könyvkiadókra, elsősorban a Madách Könyv- és Lapkiadóra hárul a legnagyobb feladat, mert a föltámasztandó és ébren tartandó, gazdagon rétegzett tömegigény kielégítése átgondolt és nyilván fáradságos, esetleg küzdelmes napi többletmunkát is jelent, de a remélhető eredmény eszmei és anyagi szempontból is megéri a fáradságot.

Kérem barátaimat, ismerőseimet, kollégáimat, az ügy iránt érdeklődő vagy benne hivatalból is érdekelt embereket, hogy személyes példájukkal és meggyőző munkájukkal, valamint nyilvánosan kifejtett javaslataikkal járuljanak hozzá a mozgalom beindításához és sikeres kibontakoztatásához.

KONCSOL LÁSZLÓ