A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-10 / 10. szám
A JÓ BÁLNAK SEM KELL CÉGÉR Még az ötvenes évek közepén a Duna utcában kezdődött a Duna utcai magyar iskola farsangi báljainak sora. Azóta egyre nagyobb érdeklődésre tart számot szülök, diákok, iskolabarátok és tanárok körében. Sokan emlékeznek még az iskola első nagy báljára a Szlovák Pincében. Többen vagy kevesebben talán a Caritasban megrendezett bálokra. Ezek után következett színhelyként a Vigadó, a Dévény Szálló, majd a Kulturpark. Kezdetben évente csak egy bált rendezett az iskola. A mind nagyobb érdeklődésre való tekintettel az utóbbi években már kettőt. Pedig a Kultúrparkban ezerkétszáz jegy kelt el egy alkalomra. A közmondás is azt tartja, hogy a jó bornak nem kell cégér. A jó bálnak sem. A Duna utcai iskola báljaira az emberek sorban állnak a jegyekért. Az érdeklődők találkozni akarnak másokkal, barátokkal, ismerősökkel, szülőtársakkal, s évente egyszer, illetve kétszer magyaros zenét, hangulatot akarnak reggelig, záróráig. Magam is voltam „gyakorló" szülő. Magam is bálozom minden farsangkor. Saját tapasztalatom, hogy szépen, hangosabb szóváltás nélkül folyik hajnalig a tánc, a szórakozás. Most meg, hogy a már ismert és kedvelt érsekújvári (Nové Zámky) Sol Man tánczenekar játszik a Kijev Szálló termeiben (az utóbbi években ez a magyar bálok helye), meg a CSEMADOK ugyancsak érsekújvári helyi szervezetének a Keller-házaspár vezette társastánccsoportja nyitja meg a bált, különösen megnőtt az érdeklődés a magyar iskola báljai iránt. Egyetlen zenekar sem tudott eddig úgy az emberek leikéhez közel férkőzni, mint az érsekújvári. Az öt szép szál „legényből" álló együttes soha feledésbe nem merülő népszerű slágereket elevenít fel, s annyira tudatosan hangulatcsináló sorrendben, hogy hallatára az egész teremnek táncolnia, sőt énekelnie is kell. Még a botfülűnek is, még az egészen rossz hangúnak is, a példa annyira magával ragadó! Az idei bálon is bebizonyosodott, hogy a jó zenekar - s ugyanez elmondható a másik teremben játszó népi zenekarról is - még azt is táncra bírja, akinek valami ellopta a kedvét. Farsang idején sok bált tartanak a Duna-parti városban. A Duna utcai iskoláé a legnagyobbak közé tartozik. Hány ember szórakozott már e bálokon? Ezt talán még maga a gimnázium igazgatója, Janda Iván sem tudná megmondani. Egyetlen szóval intézné el a választ. Rengeteg. Hosszan és sokáig vonulnának el előttem a vigadozók. Arra sem tudna senki egyértelműen válaszolni, hogy a szülői munkaközösség vezetői és az iskola pártolói közül hányán vettek részt közvetlenül a szervezésben? Feltehetőleg azt mondanák, hogy Oszwald István és Tallóczy Károly kezdettől, és még nagyon sokan mások ... A Kijevben áll a bál. Mennyezetet repesztő a hangulat. Nézem a forgatagot, a táncparkett zsúfoltságát, és lelki szememmel is látok. Az évenkénti farsangi vigadozók nagy serege mögött azokat a felnőttekké, társadalmunk megbecsült tagjaivá vált hajdani diákokat is látom, akik tudásukat a Duna utcai magyar iskola falai között biztosan megalapozva jutottak el az egyetemekre, főiskolákra, s szereztek diplomát szinte minden szakon. Ezek száma sem kevés, akárcsak az ezeket a bálokat látogató szülőké, diákoké, iskolabarátoké, akiket az iskola népszerű farsangi bálja hoz össze egy nagy családdá évente egyszer, illetve kétszer... M. J. Kontár Gyula felvétele Nem filmből kilépett kísérteties, rémes alak. Teljesen ártalmatlanul, sőt hasznosan éli a maga egyhangú életét bőröndben vagy szemléltető példának állítva Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), az egészségügyi középiskola egyik szaktantermében. Legyen tehát nyugodt Gyurcsik József, a kisváros polgármestere, vagyis vnb-elnöke, mert Ancsa, a lantom csak egy közönséges, élettelen bábu. Ápolónői és védőnői pályát választó lányok gyakorolnak rajta. Egyszer elsősegélyben részesítik Ancsát, másszor mesterségesen lélegeztetik, olykor külső szivmasszást is kap. Ancsa „modelltársa" még egy mükar, amely vérvétel gyakorlására nagyon alkalmas. Néha a diáklányokból is „csinálnak" Ancsát. A kórházi szobának berendezett szaktanterem ágyába fektetik őket, s a kötözést és az ágyban fekvő beteg hajmosását gyakorolják rajtuk. Rummer Márta gyakorlatvezető szaktanító maga is képzett ápolónő, ľrnavában részesült pedagógiai továbbképzésben.- A tanulók a betegápolás fortélyait a szaktantermekben ismerik meg - mondja. - Ugyanolyan segédeszközökkel dolgozunk, mint a kórházak. Az első három évben heti két óra a betegápolás. A diáklányok megismerkednek az alapműveletekkel, az általános betegápolással, a második-harmadik osztályban az injekció elkészítésével, a gyógyszerosztással, az orvos körüli teendőkkel stb. A másodikos, a harmadikos és a negyedikes tanulók már kórházba is járnak szakgyakorlatra. A hajdani elemi iskola épületében működik az egészségügyi középiskola. Korát tekintve alig tízéves. Földszinti és emeleti folyosóját járva mintha nem is jó helyen kereskednék. Az egyik lenti teremben lárma, furcsa zene-bona, muzsika és dal. Harmadikos lányok ritmikus hangszereken játszanak, mások a tábla előtt félkört alkotva lejtik a táncot. Egyszerűek, szépek a mozdulatok. Egyszeri hallásra is megtanulhatók a dalszövegek. Mi történik itt? Furcsán nézek körül. Mészáros Magdaléna pedagógia és ápolástan szakos tanárnő mosolyogva és készségesen magyarázza:- Iskolánk kettős irányzatú. Ápolónőket és védőnőket nevel. Itt most harmadikosok gyermekfoglalkoztatási órája folyik. A tanulók ezeken az órákon VARGA MARTA SKQl készségei KÖZÉPISKOLA <1 o
