A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-10 / 10. szám

Urge István

◄

Coda Nándor népdalokat énekel

A csikós című színdarab ► szereplői

Félen (Tomášov) is pontosan harminc éve alakult meg a CSEMADOK helyi szervezete. Jómagam — fiatalabb lévén — nem lehetek ilyen hosszú ideje tagja a szervezetnek, így hát az alakulás körülményeiről s az azóta végzett lelkes munka fontosabb állomásairól az idősebb tagokat vagyok kénytelen faggatni.

Huszonhat évesen kerültem Félre, még 1938-ban. Azóta megszakítás nélkül nyugdíjaztatásomig a helybeli fogyasztási szövetkezet vezetője voltam. Eredetileg négy hónapra küldtek ki ide Galántáról az üzlet fellendítése céljából, és azóta a 41. esztendőt töltöm Félen — mondja Goda Nándor alapító tag, aki becsületes munkája elismeréseképpen a „Kiváló munkáért" állami kitüntetésben részesült.

A hatvanhét éves „veterán" így emlékszik vissza 1949 tavaszára:

— Az alakuló gyűlést nagyszerűen sikerült megszerveznünk. Tóth Péterrel és Gavajda Vencellel arra az elhatározásra jutottunk, hogy a leghatásosabb vonzóerő a szép magyar beszéd,

a csillogó magyar népdal és népi tánc lesz. Ezért fellépésre hívtuk a CSEMADOK somorjai szervezetének kiváló amatőr színészeit, okik később szinte valamennyien a komáromi MATESZ erősségei lettek. A szabadtéri műsoros estet a szövetkezet gazdasági udvarán tartottuk meg. A falu apraja-nagyja ott tolongott, és a sikert talán még máig sem felejtették el Konrád József, Sípos Jenő és Ernő, Cséfalvay Kató meg a többiek. Akkor ott helyben csaknem négyszázan jelentkeztek a CSEMADOK- ba.

A szervezésben aktívan részt vettem, de mivel a sportegyesületet vezettem, így az irányításban nem tudtam részt vállalni. Méry Vendel fett a helyi csoport első elnöke. Később megválasztottak az akkori somorjai járási bizottságba. Igen sokrétű munkát végzett akkoriban egy falusi szervezet. Emlékszem, milyen hévvel agitáltunk a földművesszövetkezet megalakításáért. Meg a környező falvakban is buzdítani kellett a kultúrmunkára. Vökön (Vlky) és Eberhardon (Malinovo) is segítettem

megalakítani a helyi szervezetet. A féli szervezetnek 1960-tól tizenhárom éven keresztül voltam a vezetője. Utánam Blázsovics Imre, Olgyay György és Varsányi Lászlóné vették ót a stafétabotot. Aki belekóstol ebbe a munkába és tiszta szívvel csinálja, az bizony nem tudja megunni és abbahagyni. Ma is bármikor és bármiben segítem a helyi szervezet munkáját.

Goda bácsi mellett még egy lelkes kultúrtórs, ürge István nyugdíjas pedagógus segít a visszatekintésben. Koráróf nem tudok hiteles adatot, munkájáról viszont annál többet. A falusi tanító mindenre kiterjedő, minden idegszálát, energiáját lekötő pályáját járta be. Neki a tanítás mellett a kultúrmunka amúgyis második hivatása volt és az ma is.- A kor követelményeihez és szokásaihoz híven nálunk is a színjátszás volt a munka alapja. Lehetőségeinkhez és igényeinkhez képest nagyon jó színészeink, énekeseink voltak és főleg nagyszerű rendezővel rendelkeztünk, róla mindenképp meg akarok emlékezni - mondja. - A magyarországi Ercsiről származó Lenk Béla, mert róla van szó, nagyszerű társam volt a rendezésben. Sokat tanultunk egymástól, dolgoztunk együtt vagy pedig ki-ki külön előadáson. Volt év, azt hiszem az 1953-as, amikor egyik héten az ő rendezésében ment egy darab, a másik héten pedig én vittem színre valamelyik kedves népszínművünket. Pedig egyáltalán nem volt könnyű dolgunk. Szinte magam sem hiszem el ennyi év távlatából, hogy nagyon gyakran gyertyafény mellett próbáltunk, dehogy volt pénz és lehetőség villanyvilágításra. A színdarabokat általában egy kölcsön kapott könyvből diktáltam le, ötenhatan pedig kézírással, másolópapírral „sokszorosították" a szöveget. De megérte. Egyszer Sápon olyan sikerünk volt, hogy a közönség még éjfélkor sem akart hazaengedni.

A piros bugyelláris, a Sári bíró, A cigány, A csikós, az Aranylánc, Egri Viktortól a Közös út és a többi darab előadása sok sikert hozott a lelkes színjátszóknak. Sokak megérdemlik, hogy megemlítsem a nevüket, íme: Varsányi László, Cséfalvay Imre, Lipka Sándor, Lépes Béla, Mikóczi Károly, Jelinek József és felesége, Lajtos Lászlóné, Lakner Imre, Jankó Gyula, Jakóczi Ignác és nem utolsósorban Goda Marika, de még hosszan folytathatnám a sort.

A legnagyobb sikert és visszhangot Kacsóh Pongrác: János vitéz című dalművével értük el, még Bratislavában is előadtuk. Emlékszem, futotta erőnkből a Kubo című színdarabot szlovákul betanulni és eljátszani. A rekordot pedig Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című darabjával értük el, tizenegyszer mutattuk be a közönségnek. Szereplői Machán Teréz, Olgyay György és fia Gyurika, Szalay József, Valacsay Erzsébet és Karácsony Hona voltak.

— A színjátszáson kívül milyen jellegű rendezvényeik, megmozdulásaik voltak még?

— Amint Goda Nándor említette, úgyszólván mindenféle munkába bekapcsolódtunk. Elsősorban azonban a kultúra területén igyekeztünk lekötni a falu lakosságát. Egri Viktort hívtuk meg az első író—olvasó találkozóra, számtalan kulturális és egyéb témájú előadást szerveztünk, jártak hozzánk fellépni a környező falvak színjátszói, később a komáromi MATESZ és más hivatásos vendégművészek. Jó hírnevet szerzett falunknak szervezetünk tánccsoportja.

Az első az ötvenes évek elején alakult Jelinek Józsefné és Both Vendelné irányításával. Mikóczi Ferenc, Jelinek József, Pörsök Gyula, Farkas Béláné, Both Vendel, Rajna Istvónné táncoltak a csoportban.

Másodszor 1968-ban fogta össze Czingel László koreográfus a táncolni vágyó fiatalokat. Varga Kati és Szalay József vitték a prímet, innen nőtt a SZŐTTES erősségévé Spalek Ferenc, és váltak jó táncosokká a Sztranyovszky- és Sill-lányok, Machán Teri, Sill Vince, Kulacs Miklós, Nyáry Ibolya, Náry Pál, Valacsay Ferenc és István meg a többiek. A zselizi és a gombaszögi országos rendezvényekről nemegyszer kitűnő helyezésekkel tért haza a Kis-Duna tánccsoport.

Három évtized. Sok ez vagy kevés? Aki tenni, alkotó módon cselekedni akar a közösségnek a közösségért, annak nagyon sokat jelent. Mindenesetre Goda Nándor, Orge István és a meg nem szólaltatottak életében és sorsában ez a harminc év szorosan egybefonódott a közösségi élettel, a CSEMADOK-ban végzett becsületes munkával.

A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ÉS THÄLIA SZÍNPADÁNAK 1979 MÁRCIUSI JÁTÉKTERVE

1979. Ili. 10. szombat:

III. 11. vasárnap: III. 12. hétfő:

III. 16. péntek:

III. 17. szombat: III. 18. vasárnap:

III. 21. szerda:

III. 22. csütörtök: III. 23. péntek:

III. 24. szombat:

III. 25. vasárnap:

III. 29. csütörtök: III. 30. péntek:

III. 31. szombat:

Nemesócsa (Zemianska Olča) —

A hazug — 19.30)

Jászó (Jasov) — Szerelem (19.00)

Abara (Oborín) — Szerelem (19.00) Bratislava — A hazug (19.00)

Komárom (Komárno) — Szilveszter (19.30) Kisgéres (Malý Horeš) — Szerelem (19.00) Csenke (Cenkovce) — Szilveszter (19.30) Kovácsi (Kováčovo) — Szerelem (19.00) Kassa (Košice) — Szilveszter (19.00)

Kassa (Košice) — Szilveszter (19.00)

Kossá (Košice) — Szilveszter (19.00)

Kassa (Košice) — Szilveszter (19.00) Bátyán (Bofony) — Sirály (19.00)

Rozsnyó (Rožňava) — Szilveszter (19.00)

T. Újfalu (Tušická Nová Ves) —

Sirály (19.00)

Hodos (Vydrany) — Szilveszter (19.30) Komárom (Komárno) — Szilveszter (19.30) Makranc (Mokrance) — Sirály (19.00)

A színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja!

“ŕ / AHOGY ÉN EMLÉKEZEM

1