A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-10 / 10. szám
CSEMADOK hozzájárult ahhoz, hogy nemsokára nálunk is újra megnyíltak a magyar iskola kapui.” Az akkori nagy lelkesedés később sem hagyta el a falu lakóit. A század elején, Kodály Zoltán Zoboralja falvait járva, Kolonba is ellátogatott és sok népdalt gyűjtött össze. Ez ösztönözte Bezák Anna tanítónőt, hogy az ötvenes évek derekán feldolgozza a híres „Koloni lakzi'-t, melyet megtoldott még a „Legénycéhöléssel”. Ez a műsorszám nagy tömegeket mozgatott meg a faluban. Mindenki hozzá akart járulni, egy-egy ruha- vagy bútorrális életét. Abban az időben készült el a szabadtéri színpad, ahol sorozatossá váltak a járási folklór-szemlék és nyári rendezvények. Az öntevékeny színjátszás fáklyahordozói Sándor János, Balkó Flóris, Dubnicky Sándor és Balkó Margit lettek. A csoport nagy sikerrel játszotta a Cigány, a Vadorzó felesége, a Csillagszemű asszony című darabokat, nemcsak itthon, de a közeli falvakban is. A hatvanas évek elején Kolonba látogatott író-olvasó találkozóra a szlovákiai magyar kultúra két kiemelkedő ÍGY DOLGOZUNK Ml A MENYECSKEKÓRUS Amikor országszerte kezdtek megalakulni a CSEMADOK-szervezetek, egynéhány kultúrakedvelő ember Kolonba n is lerakta az új szervezet alapkövét Az alakuló gyűlésen már 150 főt számolt a helyi szervezet. Első megmozdulásuk egy színmű betanulása volt, a darabot az öreg iskola termében adták elő. Ezekre a kezdő évekre emlékeztetnek Szipina Gyula, Bencz Ambrus és Gábor Ádám alapító és akkori vezetőségi tagok szavai: .Sokat vártunk a CSEMADOK-szervezet létrehozásától a falunkban, mert addig nem volt olyan egység, mely az itt élő magyar dolgozókat összefogja, kulturális igényeik kielégítéséről gondoskodjék. Azért is fogtunk hozzá nagy odaadással és erővel a szervezet létrehozásához. Nekünk kellett a színpadot összeállítani gerendákból és deszkából, hogy a nézőközönség az otthonról elhozott székeken élvezhesse az előadást. Később nekiláttunk az új kultúrház építéséhez, amiben a falu aprajanagyja részt vett. Szekereken hordtuk az építőanyagot, és szabad időnk nagy részét az építkezésen töltöttük. Igaz, hogy a mai követelményeknek már nem felel meg az épület, de mi akkor nagyon boldogok voltunk, hogy erre is tellett az erőnkből; nem tartott két évig sem, s a kultúrházat ünnepélyesen megnyitottuk. Politikai befolyása is volt a faluban szervezetünknek, ami szintén darabbal a bemutató sikeréhez. Gábor Anna, Szipina Erzsébet, Balkó László és sokan mások a csoportból nagy sikert arattak a gombaszögi országos bemutatón, Bratislavában, Losoncon, több kerületi és járási rendezvényen. De nemcsak ez töltötte ki a falu kultuegyénisége, Lovicsek Béla és Csontos Vilmos. A zsúfolt kultúrházban se vége se hossza nem volt a kérdések sokaságának. 1970 februárjában nyílt meg a falumúzeum. Gyűjteményében a több mint 1200 tárgyi emlék között viseleti ruhadarabok, régi cserépedények, és hímzett térítők találhatók. Ezt az értékes munkát Sándor János, Lipcsei Gyula, Balkó Rózsika és Jókai Mária végezték. Ugyancsak 1970 elején alakult meg a menyecske éneklő csoport Farkas Hona tanítónő vezetésével. A koloni menyecskekórus számtalan folklór rendezvényen szerzett elismerést. 1972-ben alakult meg a negyven tagú vegyeskórus Dunajszky Géza karnagy vezetésével. A rendszeres munka ezen a téren is meghozta gyümölcsét. Az énekkar sikerrel szerepelt több kerületi és járási népdalfesztiválon. Hagyományossá váltak évente a zoboralji énekkari találkozók. Tavaly a kolóniák rendezték és ezen a téren is helyt álltak. A kórus női kara rendszeresen részt vesz a polgári ügyeket intéző testület által rendezett szertartásokon, ünnepélyeken. Az arany- vagy ezüstlakodalmas párokat színvonalas műsorral szórakoztatják a szervezet színjátszói, próza- és versmondói. Az utóbbi években a színjátszó csoport is szép eredményekről számolhat be. Háromszor lettek elsők járási versenyen és ugyanannyiszor kerültek be a kerületi döntőbe. Az Ilyennek hazudtalak című darabbal 1978-ban a kerületi seregszemlén a harmadik helyezést érték el. Kiemelkedő teljesítményt nyújtottak Supej Judit, Brath György, Budinszky Lászlóné, és a többi szereplő is megállta a helyét. Az idén a Kutyaszorítóval próbálkoznak a tavalyi sikeres évet túlszárnyalni. A helyi csoport vezetősége havonta egyszer ülésezik. Megvitatja a felmerült problémákat és gondoskodik ezek megoldásáról. Az idén sor kerül a szabadtéri színpad kibővítésére, társadalmi munkában, amiből a tagság jócskán kiveszi a részét. Augusztusban viszonozzák a zalakomáriak a helyi szervezet tagjainak ottani látogatását. Emelni akarjuk a 105 főnyi taglétszámot és a HÉT előfizetőinek a számát is. Mint látjuk, szerteágazó, sokrétű és eredményes kulturális tevékenységet fejtettek ki az elmúlt harminc esztendőben a koloni helyi szervezet tagjai, sok-sok akarással, lelkesedéssel. BALKÓ IMRE Csontos Vilmos: MIT JELENT SZÁMOMRA A CSEMADOK Amikor 1949 őszén hírét vettük, hogy országos szinten megalakult a CSEMADOK, nyomban a helyi csoport megszervezésére gondoltunk. Egy évvel korábban lettem zalabai lakos, de már régebbről ismertem a községet. Tudtam, hogy itt már 1898-ban olvasókört szerveztek s a kultúrának hagyományai vannak. Rólam pedig azt tudták, hogy verseket írok, s megjelent már három könyvem. A CSEMADOK megalakulásának híre a párttagokat is munkára serkentette, felkerestek asztalosműhelyemben, és latolgatni kezdtük a teendőket. Bizalmasan közölték, hogy az elnöki tisztséget nekem szánták. Néhányszor még felkerestek, s amikor a központtal közöltük tervünket, s megkaptuk az értesítést, hogy Pathó Károly és Bogota István jönnek az alakuló gyűlésünkre, kitűztük ennek dátumát - 1950. március 21. Az akkori szlovák tanító, Spissiák Miklós ugyan igyekezett meggyőzni, hogy törvényellenes munkába kezdünk, mivel — mint mondta -neki nincs tudomása ilyen szervezet engedélyezéséről. A központ kiküldöttei megnyugtatták, tájékoztatták, azután 80 taggal megalakítottuk a helyi szervezetet. A község lakóinak létszáma nem éri el a háromszázat, s ma 125 tagot számlál a helyi szervezet, s annak egyik vezetője, irányítója máig is én vagyok. Mit jelentett számomra a CSEMADOK? Mint magyar dolgozónak sokat, mint írónak még többet! Kulturális életünk sarkköve, alapja. Az eltelt harminc év bebizonyította sokirányú tevékenységének fontosságát. Mint író ember, költő, kulturális életünk pulzusát tapinthatom, közvetlen kapcsolatba kerülhettem a szlovákiai magyarság szellemi életével, de gazdasági problémáival is, s ez az ismeret táplálja ezt az energiát, amelyet az évek apránként felőrölnek, ezért újra töltésre szorul. A CSEMADOK-munka mozgat, lendületet ad, éltet. Aki élni akar, annak dolgoznia kell! A CSEMADOK tette lehetővé, hogy járhassam az országot, részt vehessek író—olvasó találkozókon. A járási és helyi szervezetek vállalták a csehszlovákiai magyar írók műveinek s köztük az én könyveimnek is propagálását, így valósulhatott meg, hogy míg korábban egy-egy könyvem csak 7—800 példányban jelent meg, legutóbb már a 6000-es példányszám került kiadásra, s hozzátehetem, mind el is fogyott. Hálával gondolok a CSEMADOK galántai és dunaszerdahelyi járási vezetőire, akik napokon át, estéiket is feláldozva, autójukon vittek községről községre, iskolából iskolába, ahol százával dedikáltam könyveimet. Hasonló munkát végzett a többi járási titkárság is, gondoskodva arról, hogy esetenként fogyjon el könyveimből 500—600 példány. Hasonló jóindulatot tapasztalnak írótársaim is. A CSEMADOK ezen a téren is bizonyít: megtesz mindent könyveink terjesztése érdekében; író-olvasó találkozókat szervez, autót biztosít, szállásról gondoskodik stb. A CSEMADOK nélkül nem beszélhetnénk kulturális és szellemi életünk gyarapodásáról. A CSEMADOK nélkül az író magára hagyott mostohája volna népének. Szeretném remélni, hogy ez a munka következetesen oda vezet, hogy a Madách Könyvkiadó korrigálja régebbi álláspontját: nem elégszik meg az alacsony, csupán a könyvesboltok által megrendelt példányszámmal, hanem tudatosítja, hogy van egy szervezet, a CSEMADOK, amely gondoskodik a könyvek terjesztéséről. Az utóbbi évek megcáfolták azt az elképzelést, hogy a rádió és a televízió pótolja a könyvet. Ennek éppen az ellenkezője igazolódott be: kell a könyv, különösen a jó könyv, és sokkal több olvasója van mint régebben. Persze, van kivétel és lesz is mindig: nem minden könyv lesz keresett. Ezen a téren is szükség van a CSEMADOK- ra. A Könyvkiadó és a CSEMADOK, amely könyvterjesztést is végez, közösen állapítsa meg: mely könyvet kell megjelentetni komolyabb példányszámban. A CSEMADOK járási titkárságok tapasztalataik alapján tanáccsal tudnak szolgálni ezen a téren is. Hasznosítsuk közös észrevételeinket, hogy még eredményesebben végezhessük feladatunkat a könyvvel végzett munka területén. Hogy az író és olvasó elégedett legyen: a közös cél érdekében együtt kell tevékenykedni a CSEMADOK-nak és a Könyvkiadónak, s többet, sokkal többet kell foglalkozni újságainknak, hetilapjainknak a könyvvel, könyveinkkel. Dr. Turczel Lajos azt mondja: az írás szolgálat. Legyen a könyvvel való munka is szolgálat. Befejezésül egy szomorú tapat .'alatról is szólnom kell. Könyvesboltjaink nagy része attól félve rendeli meg könyveinket, hogy nem fogynak el. Szeretném, ha azok a könyvkereskedők, akik a CSEMADOK valamely titkárságának közelében élnek vagy dolgoznak, minden olyan könyvről tájékoztatnák a CSEMADOK járási vezetőit, amelyek nagyobb példányszámban polcaikon porosodnak - bizonyára tudnának az eladásnál segíteni. A könyvvel végzett munka legyen végül mindnyájunk közös feladata s ebben járjon továbbra is jó példával az élen a CSEMADOK!
