A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-10 / 10. szám

GUSTAV HUSÁK LENGYELORSZÁGI LÁTOGATÁSA Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köz­társaság elnöke február 19—20-án baráti munka­látogatást tett Lengyel­­országban, ahol meg­beszéléseket folytatott Edward Gierekkel, a LEMP KB> első titkárával. Gustáv Husák kíséreté­ben voltak a CSKP KB Elnökségének tagjai: Ľubomír Strougal szövet­ségi miniszterelnök és Vasil Biľak, a KB titkára. A képen: Gustáv Husák és Edward Gierek a bú­csúzás pillanataiban a rzeszówi repülőtéren. I ittnam ^rtéjrf SZOVJET-CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERI TÁRGYALÁSOK Február 17 és 20 között szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval Moszkvában tárgyalt Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter. Áttekintették a kulcs­fontosságú nemzetközi problémákat és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. — A képen: balról a csehszlovák, jobbról a szovjet tárgyaló küldöttség. A SZOCIALIZMUS ÉS A BÉKE néven háromnapos tu­dományos értekezlet volt Bratislavában. A tanács­kozáson a szocialista or­szágok békemozgalmai­­nak- és a nemzetközi demokratikus szerveze­teknek a képviselői meg­vitatták a szocialista or­szágok szerepét a bé­kéért, az enyhülésért és a leszerelésért folyó küzdelemben. Az érte­kezletet Viliam Thurzó akadémikus, a Csehszlo­vák Békebizottság al­­elnöke, a Szlovák Béke­tanács elnöke nyitotta meg (kép). TILTAKOZÁSOK VILÁG­SZERTE A KÍNAI AGRESSZIÓ ELLEN Világszerte hatalmas arányú til­takozás bontakozott ki a kínaiak vietnami agressziója ellen. Szá­mos ország — köztük Csehszlová­kia - kormánya nyilatkozatban ítélte el Peking Vietnam elleni agresszióját. A csehszlovákiai dolgozók — munkások, parasztok, értelmiségiek — nagygyűléseken tiltakoztak a pekingi vezetés barbár agressziója ellen. - „El a kezeket Vietnamtól!“, „Viet­nam győz!" — ilyen és hasonló jelszavakkal tüntettek február 19-én prágai fiatalok a kínai nagykövetség épülete előtt. TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERŰSÉG Hatvan évvel ezelőtt alakult meg a Kommunista Internacionálé A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelmével megkezdődött a proletárforradalmak kora, napirendre került a proletárdiktatúra megterem­tése valamennyi opportunista áramlat­tal szemben. A Kommunista Internacionálé Moszk­vában 1919. márciusában megtartott alapító kongresszusán 35 kommunista párt, kommunista csoport és baloldali szocialista szervezet képviselői jelen­tek meg különböző európai, ázsiai és amerikai országokból. A kongresszus meghallgatta Lenin téziseit a polgári demokráciáról és a proletárdiktatúrá­ról. Lenin a III. Internacionálé fő feladatát a proletárdiktatúráért és a szovjethatalom védelméért folytatott harcban jelölte meg, ami feltételezte a teljes szakítást az opportunizmussal és a centralizmussal. Az egyes orszá­gok pártjai a III. Internacionálé szek­cióit képezték. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatása alatt magasra csapott a forradalmi hullám egész Európában. Széleskörű tömegmegmozdulás adja tudtul az európai országok uralkodó köreinek, hogy a munkásságnak nem közömbös a szovjethatalom léte Orosz­országban. A forradalmi hullám meg­gyorsítja a tömegek forradalmasítását, a szociáldemokrata pártok polarizáció­ját, új forradalmi baloldal, kommu­nista csoportok, kommunista pártok kialakulását. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, a világ első szocialista államá­nak léte, a hatvan évvel ezelőtt meg­alakult Kommunista Internacionálé és annak tevékenysége döntő tényező volt a lenini tanítás gyors térhódításá­ban, és új ösztönzést adott a forradal­mi munkásmozgalom előretörésének. A kommunista pártok kialakulása és a szociáldemokrata opportunizmussal és revizionizmussal való szakítás múlhatatlan feltétele volt annak, hogy a munkásosztálynak igazi forradalmi politikai reprezentánsa legyen a tőke ellen, a szocialista forradalomért vívott küzdelmében. A Kommunista Interna­­cionálénak elsődleges célja volt, hogy segítse a proletariátus felkészülését a győzelmes szocialista forradalomra. A Kommunista Internacionálénak egyes kongresszusai, a fő feladathoz hűen, lépésről lépésre a kommunista mozgalom olyan kérdéseivel foglalkoz­nak, mint az Internacionáléba való be­lépés 21 feltétele, a gyarmati és agrár­kérdésről hozott határozat, a munkás­paraszt kormány jelszava stb. Az egyes kommunista pártok, köztük Csehszlovákia Kommunista Pártja is, a szociáldemokrata pártból magukkal hozták nemcsak tagjaik többségét, ha­nem a leninizmus hiányos ismeretét is, főleg ami a forradalmi párt vezető szerepének alábecsülését illeti. A fiatal és tapasztalatlan, a forra­dalmi hullára következtében létrejött kommunista pártok kérdése jelentős helyet foglalt el a Kommunista Inter­nacionálé 1921-ben megtartott harma­dik kongresszusán. Lenin: Baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége cí­mű művében értékelve az októberi forradalom egyes alapvető vonásait megállapította, hogy a bolsevizmus „elsősorban és főképpen az opportu­nizmussal szembeni harcban nőtt fel, alakult ki és edződött meg, amely 1914-ben végleg szociálsovinizmusba nőtt át, a proletáriátussal szemben végleg a burzsoázia oldalára pártolt át“. Ezért a nemzetközi kommunista mozgalom képviselői figyelmét felhívta arra, hogy a már 1920-ban kialakult konkrét helyzetben is a fő dolog, hogy minden egyes ország kommunistái egészen tudatosan megértsék az oppor­tunizmus és a baloldali doktrinerség elleni harc alapvető feladatait. Lenin 1921-ben figyelmeztette a kom­munistákat a baloldaliság veszélyére mondván, hogy ha nem indítanak elle­ne erélyes harcot, a kommunista moz­galom pusztulásra van ítélve. A Kommunista Internacionálé har­madik kongresszusa olyan időszakban dolgozta ki a nemzetközi kommunista mozgalom további előrehaladásának programját, amelyben apadóban volt a háború utáni forradalmi hullám, a fia­tal kommunista pártokra várt az a feladat, hogy továbbra is vezessék a proletariátus védelmi harcát, ter­jesszék ki, mélyítsék el és egységesít­sék, s az események alakulásának megfelelően emeljék a végső politikai harc szintjére. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának szempontjából is je­lentős helyet foglal el a hatvan évvel ezelőtt létrejött III. Internacionálé. Lenin ott tevékenykedett pártunk meg­alakulásánál, helyes politikai irányvo­nala kitűzésénél. A Kommunista Inter­nacionálé harmadik kongresszusa a nemzetközi kommunista mozgalom ál­talános helyzete lenini elemzésének a győzelmét jelentette, aminek eredmé­nyeképpen Csehszlovákia Kommunista Pártját felvették a Kommunista Inter­nacionálé tagjai közé. Pártunk magáé­vá tette az Internacionáléba való fel­vétel 21 pontját és az 1921. október 30-a és november 4-e között megtar­tott egyesülési kongresszuson a forra­dalmi párt létrehozásának lenini alap­elveivel összhangban a soknemzetiségű Csehszlovákiában létrejött az egységes, internacionalista kommunista párt. A Kommunista Internacionálé meg­alakulásától kezdve sikeres munkái fejtett ki a kommunista mozgalom megerősítése érdekében, bár nem min­den elméleti és gyakorlati kérdésben sikerült helyes álláspontot kialakítania. A III. Internacionálé sem volt mentes a nem egészen helyes állásfoglalástól olyan kérdésekben, mint például az „osztály osztály ellen“ jelszó megerő­sítése, a szociáldemokráciát a finánc­tőke függvényének, eszközének tekin­tette stb. Az ilyen fogyatékosságok ellenére a kommunista pártok hősies harcot vívtak a munkásság érdekeinek védelmezéséért, a gazdasági válságból való forradalmi kivezető útért. A húszas évek folyamán megalakult kommunista pártok a harmincas évek­ben egyre nagyobb önállóságról tettek tanúságot. Igazolták, hogy képesek ön­állóan országuk viszonyaira alkalmazni a Kommunista Internacionálé irány­vonalát. A harmincas években egyre nagyobb veszélyt jelentett a fasizmus előre­törése. Az 1935 nyarán megtartott VII. kongresszus értékelte a nemzet­közi kommunista mozgalomnak a leg­utóbbi években szerzett tapasztalatait és a kornak legfontosabb problémájára összpontosította figyelmét: hogyan kell a polgári demokratikus országok reak­ciós erőit megakadályozni a fasizmus uralomra juttatásában. E kérdéssel kapcsolatban a kongresszus elemezte a munkásosztály feladatait az egy újabb imperialista háború kirobbaná­sának veszélye ellen folytatott harc­ban. A kongresszus, tekintetbe véve a kommunista pártok fejlődését, elhatá­rozta a vezetés és irányítás formáinak módosítását, kitűzve az egyes kommu­nista pártok belügyeibe való be nem avatkozás elvét. A kommunista pár­toknak ez az önállósítása és az új irányvonal érvényesítése nagy rugal­masságot követelt meg a fasizmussal szemben folytatott aktív harc megva­lósításában. A kommunista pártok nagy többsége a második világháború éveiben alkalmazta a Kommunista Internacionálé irányvonalát. 1943 májusában a Kommunista In­ternacionálé Végrehajtó Bizottsága el­határozta a III. Internacionálé fel­oszlatását, figyelembe véve a kommu­nista pártok működésének rendkívül eltérő feltételeit, a központi irányítás megvalósíthatatlanságát a háború kö­rülményei között, és azt, hogy vala­mennyi antifasiszta társadalmi erő összefogása maximális önállóságot és rugalmasságot követel. A Kommunista Internacionálé betöltötte történelmi hi­vatását, döntő szerepe volt az újtípusú kommunista pártok kialakításában, a marxizmus-leninizmus elterjesztésében, a reformista szociáldemokrácia ideoló­giai visszaszorításában. PÉK VENDEL

Next

/
Thumbnails
Contents