A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-10 / 10. szám

VÁROS

saját házban, a többiek szövetkezeti és állami lakásokban. A városban mintegy kétezer-négyszáz munkahelyet tartanak nyilván, ebből ezerszázat a nők számára. A munkaképes férfiak és asszonyok közül ezren dolgoznak a helyi földművesszövetkezetben, mintegy ötszázan a sörgyában; többszáz munkaerőt alkalmaz a troktorállomós, viszonylag sokan dolgoznak a szolgáltatások jól kiépített hálózatában, de szép számmal vannak itt pedagógusok, egészségügyi dolgozók és más foglalkozásúak is. Mivel azonban a munkaképes lakosság száma közel háromezer-ötszáz fő, így mintegy ezerszázan ingáznak. Főképpen Komárom és Érsekújvár irányába; de vannak, akik a környező falvakban, vagy éppen ellenkezőleg, távolabb vállaltak állást.

Ez hát a város; számokban.

— A legnagyobb gond nálunk a csatornázás és a vízvezetékhálózat - fakad ki hirtelen a titkárasszony. - Gond? A legégetőbb probléma! Ezzel

Kecskés Béláné

függ össze a város továbbbi fejlődésének üteme.

Kecskés Bélóné találkozásunk percétől most tűnik először haragosnak. Amolyan gyorsan lobbanó s éppen oly fürgén illanó asszonyi méreg ez. Rágyújt, a füstöt türelmetlenül a mennyezet felé fújja.

— A nyugat-szlovákiai kerületben bizonyosan, de talán egész Szlovákiában Ógyalla az egyetlen olyan egykori járási székhely, amelynek mindmáig nincs még egységes vízvezetékhólózota és központi szennyvízcsatornája! — mondja indulatosan, aztán békésebbre fogja a szót. - Nemcsak a családi házaknak, de sajnos a bérhózaknak is saját ivóvízkútjaik meg önálló szennyvízgyűjtőik vannak. Ezek karbantartása rendkívül fáradságos és költséges. Ezt gyakorlatból tudom, mert mielőtt képviselőnőnek és a vnb titkárának választottak, a pénzügyi osztályon dolgoztam, jól emlékszem ezekre a kiadásokra ...

Elértheti pillonatnyi csodálkozásomat, mert ő folytatja:

— Ez a súlyos gond nemcsak hogy összefügg a város további fejlődésével, de egyenesen gátolja azt. Képviselői megbízatásom legfontosabb célkitűzésének ezért azt tartom, hogy fűt-fát megmozgassunk annak érdekében, hogy a következő tervidőszakban megkezdődjön a vízvezetékhálózat építése és a csatornázás! Egy város élete ma már elképzelhetetlen ilyen alapvető fontosságú beruházások nélkül.

— Férfias gondok ezek egy asszony számára ...

Keze újra egy vaskos iratkötegen nyugszik.

— Ez már a képviselői-titkári tisztséggel jár. Vállalni kell, ha valaki becsülettel akar megfelelni a választók bizalmának. Én is asszony és családanya vagyok, tudom mit jelent az, ha az ilyesmi késlelteti a bölcsődék, az óvodák, a szolgáltató üzemek vagy egyszerűen a lakások építését... Tagja vagyok a Nőszövetségnek, ott is rendre szóba jönnek ezek a problémák. Csoda hát, ha itt a városházán is állandóan napirenden tartjuk?!

Aztán — bízva e komoly gond mielőbbi megoldásában — hat dokumentumot sorol fel, jellemezve az ógyollai elképzelések megalapozottságát: Úgyalla fejlesztési koncepciója; a sörgyár fejlesztésének középtávú terve; Ógyalla általános rendezési terve; Ógyalla tízéves lakásépítési terve; a településközpontokhoz kapcsolódó járulékos beruházások terve; az üdülési és sportolási lehetőségek kiépítésének terve - ezek a tanulmányok rejtik magukban ennek a több mint hatszáz éves múlttal büszkélkedő településnek biztos jövőjét. No, persze, mindennek a megvalósulásáig még rengeteg víz lefolyik majd a Dunán és nem sokkol kevesebb világos meg barna Aranycáfán »röppen" innen világgá... Jól tudja ezt a titkárasszony is. És ahogy egy, a pénzügyi dolgokban valóban jártas városgazdához illik, nem türelmetlen, „csak" határozott;

— Az utakat korszerűsíteni kell! Szükség lesz egy szennyvíztisztító telepre, öt év alatt háromszáz lakás átadását tervezzük ... Óvónőképzővé alakul át a gimnázium, úgyhogy kollégiumra is szükség lesz... gondolni kell a parkosításra és a gyerekek számára játszóterekre ... a kiskerttulajdonosokra, akik összekötik a kellemeset a hasznossal ... uszodát és műjégpályát tervezünk ... ez ennyi millióba, az annyi millióba kerül... Fokozatosan kell valóra váltani terveinket.

Kecskés Béláné higgadtan, megfontoltan beszél, mintha otthon, családi körben készítene költségvetést. Valóban, a család! Kissé szomorúan mondja, hogy amióta funkcióba választották, bizony ritka az olyan nap, amikor időben hazajutna vagy este ne kellene még valami hivatalos értekezletre mennie. Sőt, a minap éjjel is riasztották őt, mert a bagotai részen több házat fenyegetett a feltörő belvíz! Még szerencse, hogy a Kecskés-családban mór nagyobbak a gyerekek és a férj is megértő, így nincs nézeteltérés, ha a vacsorához terített asztalnál a feleség s anya széke üresen marad ...

— Megéri ez a sok lemondás, fáradozás?

A titkárasszony arca komoly marad, de a szeme mosolyog.

— Meg! Mert a hivatali fogadóórákon és a lakógyűléseken tulajdonképpen ezt kérik az ógyallaiak. Mert ezek a személyes gondok többnyire a közösséget érintik, akár óvodai elhelyezésről, akár lakáskiutalásról vagy házépítési kölcsönről van szó - mondja. — Hót még ha a vízvezeték vagy a csatornázás jön szóba! A jövő érdekében nagy lemaradást kell behoznunk.

Azt hiszem, értem a titkárasszony, a képviselő, a feleség, a családanya vagy egyszerűen egy ógyollai lakos többszörös szerepében vállalt szándékát. Azt, hogy Ógyallából szép és korszerű város legyen. MIKLÓSI PÉTER Prandl Sándor felvételei

Évről évre megünnepeljük a nőnapot. Szertartásosan, megilletődötten, a figyelmesség jeleként sok-sok virággal. Lelkesen kösxöntjük nőnemű munkatársainkat, feleségünket, lányainkat, akikre az évnek ezen a napján jobban odafigyel ország és világ. Valljuk be, nekünk férfiaknak a kedvünk is jobb ezen a napon. A szokottnál hangulatosabbak, szellemesebbek, megbocsájtóbbak és megértőbbek vagyunk, elsősorban azokkal a munkatársainkkal szemben, akik gyermekeket szülnek s a természet örök törvénye szerint biztosítják az élet fenségesen szép folytonosságát. Mert ugye, valamennyien büszkén vesszük tudomásul, hogy európai viszonylatban is azok közé az országok közé tartozunk, ahol az édesanyák a legtöbb gyermeket hozzák a világra.

Ezen a napon tökéletesen értünk mindent. Nagyvonalúan méltányolunk mindent. Az állam messzemenő gondoskodását a gyermekeket szülő kismamákról, a többgyermekes családok segélyezéséről, az ifjú házasokról, az édesanyák életét és munkáját megkönnyítő bölcsődei és óvodai hálózat állandó szélesítéséről és tökéletesítéséről. Értjük és méltányoljuk azokat az asszonytársainkat, akiket munkahelyüktől néha napokra, néha hetekre visszatart a beteg gyermek gondozásának kötelessége. Azokat a feleségeket, akik otthon, a háztartásban, a családról való gondoskodásban találták meg élethivatásukat. Még a leányanyákat is értjük, s azokat is segíteni akarjuk, s mindenki részéről közmegbecsülést kívánunk számukra.

Statisztikai zsebkönyvben lapozgatok. Abban olvasom, hogy 1979. január

1-én már majdnem két és fél millió nő él a Szlovák Szocialista Köztársaság területén. Ennyi tömérdek embernek kellene most ibolya- és hóvirágcsokrokat osztogatnom. A legkisebb, a még pólyás kicsi leánygyermekeknek azért, hogy derék, kötelességtudó emberekké váljanak társadalmunkban. Az általános-, közép- és főiskolásoknak azért, hogy a majdani anyaság szent kötelességén túl szerezzenek olyan tudást, műveltséget, amellyel további sikerek eléréséhez vezetik társadalmunkat. Két és fél millió nőre kellene az évnek ezen az egyetlen napján mosolyogni, ennyi nőt kellene mindenféle jóval, figyelmességgel elhalmozni, amit egyetlenegyszer meg is teszünk otthon és a munkahelyünkön. Ennyi kicsi, felnőtt vagy már nyugdíjas nőnek kellene megígérnem a magam és valamennyi férfitársam nevében, hogy már komolyabban vesszük a nőnapot.

Igen, sokkal komolyabban minden eddiginél és minden előzőnél, a nőnapi ünnepségek után próbáljuk nőnapivá tenni az esztendő minden egyes napját. Azzal, hogy az év minden napján is tökéletesen érteni fogjuk munkatársainkat, feleségünket, édesanyánkat és leányainkat, s osztozni is tudunk majd gondjaikban, örömeikben. £n a következő nemzetközi nőnapon minden nő nevében azoknak a férfiaknak osztanék ibolyát, hóvirágot, akik nemcsak az év egyetlen napján, hanem mind a háromszázhatvanöt napján látják a dolgozó nőknek kijáró szeretet, tisztelet és megbecsülés értelmét...

*