A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS A dél-szlovákiai sík vidékek termő rónái a történelem folyamán mindig a hatalmi érdekek központjában álltak. Sok háborúskodás, harc folyt ezeken a tájakon, s mindig nagy emberi és anyagi áldozatokat követeltek. A két háború közötti burzsoá Csehszlovákiában ezeken a területeken is a gazdasági fejlődés egyoldalú — csaknem tisztán agrárjellegű volt. Itt-ott épült egy-egy kisebb üzem, fakitermelő és -feldolgozó telep, len- és kenderfeldolgozó üzem, malom, cukorgyár, szeszgyár stb. Dél-Szlovákia és Kárpátalja — ugyanúgy, mint Szlovákia túlnyomó része, ebben az időben gazdaságilag elmaradt terület volt, az iparilag fejlett Csehországhoz képest csak az élelmiszer- és nyersanyagszállító szerep jutott neki. A mai értelemben vett ipari üzem Dél-Szlovókiában csak Losoncon és Füleken volt. Kisebb hajógyár, illetve hajójavító üzem működött Komáromban, lőszergyár ugyancsak Komáromban és Érsekújvárott. A harmincas évek világgazdasági válsága idejében ezeken a vidékeken is több üzemet bezártak, így például a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű itteni telepeit. Nem csoda, hogy a munkaképes lakosság túlnyomó része ipari munkahelyek hiányában a műszakilag elmaradt, felaprózott és már amúgy is túlnépesedett mezőgazdaságban kényszerült dolgozni, amely óriási szociális és osztályellentétekkel küzdött. Az említett területen már 1946-ban is a foglalkoztatottak több mint 65 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Ugyancsak az 1946-os statisztikai adatok szerint a dunaszerdahelyi járásban csak 503 ipari alkalmazott volt, a mai 3400-hoz képest, a volt vágsellyei járásban csak 72 személy dolgozott az iparban, a komáromi járás területén 904 (jelenleg kb. 9000), az érsekújvári járásban nem egész 2000 (ma 10 000), a tőketerebesi járásban 704 (ma 5000). A felsorolt számadatok azt bizonyítják, hogy a tőkés rendszer teljesen képtelen volt a gazdasági élet válságainak és egyéb nehézségeinek a megoldására. A cseh és a külföldi tőkét nem vonzották ezek az elmaradott területek. A polgári Csehszlovákia Dél-Szlovákiával és Kárpát-Ukrajnával szemben tanúsított kizsákmányoló, sőt több viszonylatban gyarmatosító politikáját, e területek gazdaságtörténetének hiányában hűen rögzítette a szlovenszkói nemzetiségi irodalom, a nemzetiségi sajtó s tükrözik az akkori haladó mozgalmak — elsősorban a Sarló — célkitűzései, és nem utolsósorban a kommunista párt vezette tömegmegmozdulások, tüntetések, paraszt- és munkássztrájkok. Az 1931-es kosúti tömeggyűlésen magyar, szlovák, ukrán és német munkások, földművesek, szegényparasztok és értelmiségiek tüntettek a nép ügyéért — munkáért, naoyobb darab kenyérért, földért, szabadságért, az 1938-as kassai (Košice) és tornóci manifesztáción pedig a békéért, a köztársaság védelméért, a népek testvériségéért. 7T* GAZDASÁGI FEJLŐDÉS SAJÁTOS SAGAI DÉL-SZLOVAKIABAN A második világháború Dél-Szlovákiában is igen nagy károkat okozott. A háborúban emberek tízezrei — túlnyomórészt a legproduktívabb korosztályokba tartozó férfiak — estek el. Súlyosak voltak az anyagi károk: a meglevő ipari létesítmények jórésze is elpusztult. Több városban — főként Érsekújvárott, Kassán és Párkányban — a bombázások következtében az épületek zöme romokban hevert. Dél-Szlovákiában a megmaradt állatállomány jelentős részét elhurcolták. A felszabadulás után ezeken a területeken is megkezdődött a gazdasági élet helyreállítása és a háború okozta károk felszámolása. 1948-ig azonban a dél-szlovákiai járásokkal szemben tanúsított eltérő és csak lassan kristályosodó politikai és gazdasági magatartás következtében nem kerülhetett sor az első köztársaság idején felhalmozódott gazdasági és szociális problémák gyors ütemű és rugalmas megoldására. Minőségi változás csak az 1948-as februári győzelem után állt be, amikor megkezdődött a CSKP internacionalista politikájának gyakorlati alkalmazása a gazdasági élet, az oktatás- és művelődésügy s a társadalmi élet egyéb területein. Csak ezután kezdődhetett meg a CSKP 1937 májusi Banská Bystrica-i konferenciáján elfogadott nemzetiségi és magyar vonatkozású javaslatok végrehajtása: a mezőgazdaság felvirágoztatása, a dél-szlovákiai területek iparosítása, az oktatásügyi problémák megoldása: a megfelelő „nemzetiségi kulcs" szerinti középfokú és egyetemi, illetve főiskolai képzés megindítása. A szocialista építés több mint három évtizedes időszakában Dél-Szlovákiában kiemelkedő eredmények születtek az iparosítás, a mezőgazdasági termelés és az életszínvonal emelése területén. Harminc évvel ezelőtt Dél-Szlovákiában alakultak meg az első mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. Az elmúlt három évtized folyamán ezek szocialista mezőgazdasági nagyvállalatokká alakultak, s nagy mértékben járulnak hozzá a XV. pártkongresszuson kitűzött feladat — hogy a mezőgazdaságnak gabonából biztosítania kell az önellátást és fokozni kell az élelmiszertermelést — megvalósításához. Az ipar és a nagyüzemi mezőgazdaság gyors fejlődésével párhuzamosan sor került a dél-szlovákiai városok és falvak fejlesztésére és korszerűsítésére. Sok új iskola, óvoda, szolgáltató központ, áruház és korszerű üzlet épült ezen a vidéken. Ma már szinte hihetetlen, hogy a felszabadulás előtt és közvetlen a felszabadulás utáni években a galántai, dunaszerdahelyi, 'érsekújvári és lévai járások területén együttvéve csak három kisebb kórház működött, 80—100 km távolságra egymástól. Nem véletlenül volt tehát a legnagyobb ezekben a járásokban a csecsemőhalandóság. A SZOCIALISTA TERÜLETFEJLESZTÉS EREDMÉNYEI Csehszlovákia Kommunista Pártja mély felelősségérzetének köszönhető, hogy a tőkés fejlődésben elkésett Szlovákia, és annak legelmaradottabb vidékei (Orava, Kysuca, a dél- és kelet-szlovákiai peremvidékek) szocialista hazánk gazdaságilag fejlett és tervszerűen fejlődő részeivé váltak. Ennek következtében sikerült kilábalni a gyenge és közepes fejlettségi állapotból és harminc év alatt behozni a majdnem hetvenéves lemaradást. Míg 1945-ben Csehország és Szlovákia között az egy főre jutó ipari termelés aránya 100:57 volt, ma már ez az arány 100:85. Llgyancsak jelentős eredményeket értünk el az ország egyes területei és tájegységei közötti gazdasági, szociális, kulturális és életszínvonalbeni különbségek leküzdésében. A párt- és államigazgatási szervek tudatos fejlesztő tevékenységének következtében kedvező irányban halad a dél-szlovákiai határmenti járások gazdasági és társadalmi átalakulása. Jól éreztetik hatásukat- főként az utolsó húsz esztendő folyamán végrehajtott területfejlesztési intézkedések. A dél-szlovákiai járások több milliós állami támogatást kaptak, főként középületek — óvodák, iskolák, bölcsődék, kórházak, rendelőintézetek építésére, az út-, vízvezeték- és csatornahálózat fejlesztésére. Az ipari és mezőgazdasági beruházások is állami támogatással valósultak meg, illetve folynak. A szövetségi kormány 197/1974 számú határozata a területi tervezés elveiről külön említi a határmenti járások és más visszamaradt területek további tervszerű fejlesztésének a szükségességét. A területfejlesztés célja biztosítani minden tájegység (járás, körzet), teljes, harmonikus és optimális fejlődését, az adott természeti és gazdasági adottságok — köztük munkaerőforrások — ésszerű kihasználását, a termelő és a nem termelő ágazatok közötti összhang megteremtését. Az 30
